parsifal hendrix. Felejtsd el a hamutartót,higgyél nekem! Nem vezet jóra hidd el a plátói szerelem egy bomlott agyú embernek

Legyél jó kisfiú és többet ne edd meg a kakidat,és ne idd meg a pisidet! Cumizni azt lehet!

Kérem, gyorsan hagyjon üzenetet, mert a szalag néhány másodpercen belül megsemmisiti önmagát!

-----------------------------------

Kérem, legyen bizalommal irántam, és mondjon el mindent - de tényleg mindent - saját magáról! Igérem, hogy a legnagyobb figyelemmel fogom hallgatni!

--------------------

Éppen kocogni vagyok.

Próbáljon meg felhívni később, mielőtt teniszezni mennék, vagy holnap reggel 9-kor, amikor hazaérek az uszodából

-----------------

Akárki is hívott, tegye le. Téves kapcsolás

-----------------

Minő fájdalom, hogy nincs szerencsém személyesen társalogni önnel. E tény kétség kivül gyászba boritja elkövetkező napjaimat!

------------------

parsifal hendrix.Valószínű hogy nem érted amit írtam,ezért megpróbálom úgy fogalmazni a neked szánt írásomat hogy felfogjad.

Amikor anyukád fehérneműjét szagolgatva szexuálist ingert éreztél a hamutartó iránt de ő nem viszonozta

akkor bomlott meg az agyad!Szerelmedet és vágyaidat a hamutartó iránt

nem tudod kiverni a fejedből és máshonnan sem! Én azt tanácsolom neked hogy hagyd a fenébe a hamutartot,ne is foglalkozz vele,nem érdemli meg a szerelmedet!Keres mást és javaslom a kályhacsőt vagy a kávés poharat!

"Első alkalommal vezényelt koncertet kedden a palesztinok lakta városban Daniel Barenboim világhírű zongoraművész-karmester."

http://www.kultura.hu/main.php?folderID=910&articleID=312810&ctag=articlelist&iid=1

Akkor nemcsak a Daisy ilyen. Köszönöm a megerősítést, el tudom képzelni.

Kedves Zsölény, ma lehet, hogy én is elaludnék rajta. Akkor, tizenhét évesen, mint mondtam, olyan volt, mintha erőszakot tettek volna rajtam. Ez persze az RS stúdiószínpad adaptációjának rá még egy lapáttal megoldása is volt, de bizonnyal Eszterházy beleegyezésével művelték ezt, nem tudom másképp elképzelni. Nem tudom, hogy valaha is le tudom-e gyűrni azt a méla undort, amit a nevének hallatán is érzek azóta is, ha igen, lehet, hogy kezembe veszek tőle valamit, hátha írt valami kevésbé aberrált szemetet is.

Ha így lett volna, akkor ma már a Serse-t sem játszanák. Mert hol van már Giovanni Bononcini operája?

Babits sohasem volt politikailag korrekt, igaz, ő ennyi kitüntetést nem is kapott. De Márai is azért hagyta el hazánkat, mert nem volt hajlandó megalkudni. Esterházyt meg majd akkor tartom tehetségesnek és nagy írónak, ha ötven év múlva is olvasni fogják. Addig csak olyan mint a lufi: kívülről szép és látványos, de ha kippukad látjuk, hogy üres és tartalmatlan. Ezzel kapcsolatban egy filozófia tanárom feltette a kérdést: ha oldalokon keresztül jelöletlenül mások szövegeit idézi Esterházy, és azon semmit se változtat, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy Esterházy eredeti gondolkodó-e? Mert Handel vagy Bach is átvett másoktól zenét, de nem úgy, hogy azon semmi változtatást nem eszközölt. 

Azért azzal a photoshoppolással nem kellett volna hiteltelenítenetek egy alapvetően igaz ügyet.

"... a halak nem beszélnek."

Pedig volna mit mondaniuk.

(Pláne mostanában, hogy mindenféle vadászati tilalmakat próbálnak feloldani egyesek....)

Továbbra is köszönöm, hogy nem tripláz a processzor úr.

Hogy erre a beszúrótáblára mi szükség van... Tudja a Jó Processzor Úr...

Kedves Judit, szerintem Esterházy fanyar stílusú, jellegzetesen modoros, de vitathatatlanul tehetséges író, akiről amúgy (szubjektív betoldás) sokáig nem tudtam, hogy legjobb sorai "kölcsönvételek" - eleinte jelezte, mostanában már nem. Ahogy az elmúlt századok művészei (BACH IS!) meg kellett alkudjanak, úgy ő sem vonja ki magát ez alól a kényszer alól - ha most a választófejedelmet "Politikai Korrektség"-nek is hívjuk.

(A Daisy olvasása közben, nem tagadom, én elaludtam. Ott a modorosság az egekbe tört.)

Kedves Judit, szerintem Esterházy fanyar stílusú, jellegzetesen modoros, de vitathatatlanul tehetséges író, akiről amúgy (szubjektív betoldás) sokáig nem tudtam, hogy legjobb sorai "kölcsönvételek" - eleinte jelezte, mostanában már nem. Ahogy az elmúlt századok művészei (BACH IS!) meg kellett alkudjanak, úgy ő sem vonja ki magát ez alól a kényszer alól - ha most a választófejedelmet "Politikai Korrektség"-nek is hívjuk.

(A Daisy olvasása közben, nem tagadom, én elaludtam. Ott a modorosság az egekbe tört.)

Továbbra is köszönöm, hogy nem tripláz a processzor úr.

Hallatlanul ütős, megsemmisítő érv. Hasonló Horkheimer megfigyeléséhez, aki szerint vannak acsarkodó emberek. De Leopardi nevét is említhetjük, aki úgy értesült, a halak nem beszélnek.

Hallatlanul ütős, megsemmisítő érv. Hasonló Horkheimer megfigyeléséhez, aki szerint vannak acsarkodó emberek. De Leopardi nevét is említhetjük, aki úgy értesült, a halak nem beszélnek.

Az a legjobb, hogy ez már-már világméretű probléma, hiszen több nyugati országban is rangos díjjal jutalmazták. Az egyetemen, ahova szeretek járni és a tanáraimmal sincsenek különösebb problémáim, sincs senki a doncensek, doktorok, phd-ék  stb. közül, aki megkérdőjelezné, hogy amit Esterházy csinál az nem igazi művészet. Nálam az Egy nő verte ki végképp a biztosítékot, hagy ne idézem pontosan melyik szövegrészlet, szerintem ki lennék moderálva. De nem akarok tovább offolni.

Ma sajnos divat az erkölcstelenség, egyfajta túlburjánzás is talán, a ló túloldala a szocializmus negyven éve után. Esterházy tehát egyszerűen ebben a szellemi fertőben divat. Divat az aberráció, és az állati ösztönök szintjére süllyedést egyes körök "haladás"nak hívják. Az, szellemi evolúció, csak visszafelé. Eszterházy pedig ebben a korban "haladó szellem"nek számít. Legalábbis bizonyos körökben, akik ünneplik az ilyesmit.

Esterházy "művészetével" meghatározó találkozásom tizenhét éves koromban volt. Egy idősebb színész kollegám vitt el a Daisy c. színdarabra. Sokkoló, szörnyű élmény volt! Mintha megerőszakoltak volna. Sajnos elég elől és körbevéve ültünk, valahol a második, harmadik sorban, így nem tudtam megtenni, hogy kifussak onnét. De barátaim, nem szégyellem, hogy az előadást a tíz-tizenötödik perctől sírva ültem végig, hogy ezt végig kell néznem. Aztán megnyugodtam, hogy akkor lett volna baj, ha nem ez történik, és örülnöm kell, hogy ekkora volt  bennem a belső tiltakozás ez ellen. Sajnálom a tudatot, hogy mostmár végig tudnám nézni. Ennyivel voltam tisztább akkor, tizenhét éves koromban.

De egy megmaradt: hogy ennek a perverz állatnak a műveit soha többet.

Már amikor 16 évesen először olvastam, akkor elcsodálkoztam: mi ebben a nagy szám? Aztán tavaly modern magyar vizsgára elolvastam a Hahn-hahn grófnő pillantását, és már egyáltalán nem értettem, miért nagy író Esterházy? Aztán elolvastam Kulcsár-Szabó Ernő monográfiájából kb. 30 oldalt, ekkor meg az a gondolat futott át az agyamon, hogy miről zagyvál Kulcsár-Szabó, mert nekem olyan érzésem volt, hogy a nagy büdös semmit magyarázza és magasztalja Esterházy "művészetében", és többször keveredik önmagával is ellentmondásba. Aztán meghallgattam az egyetemen, az egyébként nagyon kedves és nagy tudású, tanárnőm előadását az íróról. Ekkor meg csak azt sikerült megértenem, hogy Esterházynál nincs cselekmény, műfaj, mondanivaló. Akkor mi van????? De lehet, hogy velem van a baj, és tényleg megérdemli a díjakat a gróf úr (mert hogy Szegedy-Masszák csak így hívja). De Barenboim-t szeretem, még akkor is, voltak-vannak nagyobb Wagner karmesterek nála.