Igen, ez tipikusan 'megdumálandó' dolog, alkalomadtán állok elébe! :-)))

Kedves faery,
rendben, hagyjuk itt abba, mielőtt újabb félreértések támadnak. Ha tényleg lesz fórumostalálkozó, személyesen esetleg folytatjuk. Egyébként szerintem egyáltalán nem kell egyetértenünk. Azt viszont fontosnak tartom, hogy ismerjük egymás véleményét, és ügyeljünk arra, hogy legalább a sajátunk ne álljon hadilábon a tényekkel. (Ez nem neked szól, hanem általános tapasztalat. Tényleg.)

Nem érdemes tovább nézni, hol értelmeztük másképp egymás szavait, mert esetleg újabbakra ad alkalmat, s mert valóban sok mindenben egyetértünk. Ojsztrah nevét meg, aki számomra is a legelső, csak azért töröltem az előzőből, mert féltem, nem fér a keretbe! :)))

Kedves faery,
nem értem, hogy mire fel írtad azt, hogy "hajlamosak vagyunk a miénktől kicsit eltérő véleményt a saját végletével azonosítani". Azzal kapcsolatban, hogy "Kelemennek miért nem jött össze akkor este" én is csak találgattam, szerintem még csak nem is túlságosan rosszindulatúan, legalább is önmagamhoz képest.
Szerintem a hangszerkérdés szintén álprobléma, hiszen - ha jól értem szavaidat - nagyjából ugyanazt mondjuk, csak más nézőpontból. (Első nekifutásra szerencsésen félre is értettük egymást.) Természetesen én is egyetértek azzal, hogy régi hegedűn is lehet újabb műveket (s újon is régieket) kiválóan játszani. Az is igaz, hogy a húrozás, hangolás stb. mellett elsősorban az előadó meghatározó. Én egyáltalán nem vagyok keményvonalas "historikus", noha szeretem a "korhű" előadásokat, különösen Leonhardtékat, Kuijkenéket és a Concentus Musicus Wient. Szívesen hallgatok azonban modern hangszereken és/vagy nem "régizenés" felfogásban is régen írott zenéket. Például Bach billentyűsmuzsikáját legjobban Szvjatoszlav Richterrel szeretem, aki, ugyebár, soha nem játszott cembalón, s a legkevésbé sem korhű. Vagy, vegyük, teszem azt, Bach hegedűkoncertjeit David Ojsztrakh-kal, hát ő sem volt éppen a megtestesült historikusság. Nem is szólva egyik kedvencemről, Végh Sándorról, aki nem csak nagyszerű hegedűművész volt, hanem kiváló karmester is, azonban - enyhén szólva - nem a "régizene" apostola. Perényi sem gambán játssza a Bach szonátákat, de attól még lehet csodálatos. (Az is.) Van ugyanis ezeknek az uraknak néhány közös tulajdonsága: mindegyik kiváló muzsikus, mindegyiknek van ízlése, mindegyik alázattal közelít a művekhez, és egyik sem pózol. Na, azt hiszem, ebben kell még tanulnia tőlük (is) Kelemennek, hiszen a tehetsége és a tudása vitathatatlanul megvan.
Attól pedig, hogy mi nem vagyunk kritikusok és/vagy zenészek, s jórészt zsigeri érzéseket próbálunk megfogalmazni, még lehet önálló véleményünk, olykor-olykor jó meglátásaink és néha-néha igazunk is, nem?

Kedves zenebolond, hajlamosak vagyunk a miénktől kicsit eltérő véleményt a saját végletével azonosítani - tele vannak a fórumok példákkal. Én találgattam, Kelemennek miért nem jött össze akkor este, s inkább kérdéseket tettem föl..
Nem értem a hegedűvel kapcsolatos reagálásodat. Az, hogy 1683-ban készült a Str., nem sokat jelent e tekintetben; nagy romantikus és modern interpretációkat is ilyenen játszanak. Nem a kor számít, inkább a felszerelés s persze a 'software': előadásmód, technika. Én szeretem Bachot romantikusan is, miért ne, nagy példák vannak rá. Lényeg, hogy meggyőző legyen. KB a vibrálás visszafogásával nem hozta ki azt minőséget, ami elvárható tőle, így nekem kevésbé tetszett, mint ismert stílusában. De örültem, hogy gesztusai visszafogottabbak voltak. Sokszor azonban nem a vibrato nélküli szép hegedűhang szólt. Nyers, gyakran hamis lett, ez is árulkodóbb vibrato nélkül. S akkor vegyük hozzá a finom, stílhű csembalójátákot! Ilyen körülállásban mondom, hogy számomra tisztázatlan, "köztes" maradt a megformálása. Hogy jobb lett volna vagy vibratóval, vagy egy kevésbé 'fényes', picit fedettebb (barokkosabb) hangú hegedűn -- ez csak elméleti játék részemről! Nem vagyok kritikus, jórészt 'zsigeri' érzéseket próbálok megfogalmazni ezzel inverz módon, nem 'ajánlásokat' - hogy jönnék én ehhez.?
Igen, tág a tér a 'historizáló' és a 'romantikus' között, maradjon is. De ahol leszúrja valaki a póznát a kettő között, ott legyen az előadásmód meggyőző, tisztán körvonalazott. Ez a te említett példáidban így van, engem viszont - ott, akkor - KB nem győzött meg erről. Ha egy út kezdetéről van szó, drukkolok, hogy sikeresen továbbmenjen. Ha egyszeri eset, halványabb este - istenem, annyi baj, jön sok jobb! De ha már hozzászólok, nem teszem az ájult imádat állapotában, mint sokan (te nem, FG is legalább bevallja elfogultságát; örülnék, ha Leó többet mondana). Kösz a webcímet

Kedves faery,
elhiszem (másoktól is hallottam), hogy remek volt a második rész, de akkor sem sajnálom, hogy nem maradtam ott, mert számomra így volt kerek a koncert, nekem már nem adhatott többet.
Szerintem semmiképpen sem lett volna jobb, ha Kelemen Barnabás marad a romantikus előadásmódnál. Ellenkezőleg, tovább kéne haladnia ezen az úton, hogy ne csak a XIX-XX. század zenéjét játsza "rendesen". Természetesen nem azt várom, hogy historikusan adja elő a romantika előtti műveket, de azért jó lenne egy kis stílusosság. Például Végh Sándor igazán nem volt híve a 'korhű' előadásoknak, ráadásul - ha jól tudom - a Camerata Academica Salzburg modern hangszereken játszik, mégis nagyszerűek a Mozart-felvételeik. De hazai (bel)vizekre evezve: ott a LFKZkr. (K. B. nyilván ismeri az egész együttest), amely szintén nem 'régizenés' társaság, mégis remekül - néha persze kicsit avittan és olykor pusztán rutinból - játszák a korabarokk műveket éppúgy, mint romantikus vagy XX. századi alkotásokat. És akad(t) néhány hegedűsük, akiktől sokat lehet(ne) tanulni. Csakhát ehhez elmélyülés és alázat kell(ene), esetleg néhány éves visszavonulás is.
Gondolom, az antikolásra és a hangszer barokkosítására vonatkozó kérdésed nem volt egészen komoly, hiszen az a hegedű, amelyet K. B. az első félidőben (és az elmúlt években) használt, egy 1683-ben készült Stradivari. A második részben (és a következő öt évben) szereplő Guarneri del Gesu ennek akár unokája is lehetne, hiszen "csak" 1742-ben készült. :-)
Ha más hegedűművészek által használt hangszerek is érdekelnek, ajánlom, hogy böngéssz a jose-sanchez-penzo.net/stRegis.html címen.

Kedves zenebolond, köszönöm a [23]-at. A "nem tetszett" felületes fogalmazás volt, amibe sokszor beleszaladok fórumozáskor. Hozzátehettem volna: "Bachhoz képest", s biztosan ez sem lesz igaz, ha komolyabban megismerem a darabokat. Ott, a koncerten azonban nagyon kizökkentettek azok a "rémes dolgok".
Ami a stílt illeti, érzékeltem a vibrato csökkentését, de talán jobb lett volna, ha Kelemen marad a romantikusnál. Alkalmas-e 'antikolásra' ez a hangszer? Barokkosított hegedűvel jobban megvalósult volna az egységes hangzás a mama finom cembalójátékával, mert így kemény, olykor bántóan 'sok' volt a hegedű... ámde ismerjük a koncert apropóját, épp ettől a hangszertől búcsúzott... stb. stb. ... szóval sok minden nem-szokásos körülmény volt itt, amelyek mind befolyásolták az összhatást. A legszomorúbb momentumra, ill. súlyosságára azonban, melyet te is kiemelsz, nem bennfentes még Batta szavaiból sem tudott következtetni - egyébként helyesen. Nagyon sajnálom! Így én ezt nem tudtam beszámítani, pedig ez is kizökkenthette KB-t.
Érdekes, hogy te sem tartod még teljesen lejátszottnak, mekkora hegedűssé válik. Sokan készpénznek veszik, de én is - aggodalommal, nem ellendrukkerséggel - jeleztem ilyesmit a "Szerintetek ki ma Mo.-n…" topicban.
A 2. részt pedig sajnálhatod…

A kakasról a Kokast...

Kedves faery,
érdekes, amit írsz (9), hogy - életedben először - nem tetszett Bach zenéje. Nem értem, miért kéne ezért kikapnod. Furcsállom ugyan (s ezzel nyilván nem vagyok egyedül), hogy egy - ha jól értem - Bach zenéjét amúgy szerető embernek ÉPPEN ezek a szonáták nem tetszenek, de ebbe igazán nem lehet beleszólni. Az persze lehet, hogy első hallásra nem derül ki, hogy mennyire csodálatosak ezek a művek, ezért javaslom, hallgasd meg őket konzervről is.
Másik kérdéseddel (15) kapcsolatban: szó sem volt "régizenés" előadásról, csak annyi történt - és ez nem kevés -, hogy Kelemen Barnabás nem játszott ANNYIRA romantikusan, mint szokott, nem vibrálta agyon stb. (Az első MüPa-koncerten hallott Mozartok után kicsit félve is ültem be erre a mostanira, igaz a novemberi Haydn-Mozart-Schubert előadás bíztató volt ezügyben.) Azt hiszem, kb. most van az az időszak, amikor eldől, hogy lesz-e IGAZÁN nagy hegedűs Kelemen Barnabásból, vagy sem. A tehetsége megvan, s annyi a jó ízlésű ember a környezetében, hogy erre jó esély van.
Ettől függetlenül, a Bachok előadásában időnként egészen rémes dolgokat művelt, füllel hallhatóan nem készült fel belőlük rendesen. Ennek oka talán a műsorváltozás volt, hiszen a Leclaireket elég rég játszhatták utoljára, gondolom azokat gyakorolták inkább. Hogy milyen eredménnyel, nem tudom, mert a második félidőre nem maradtam ott.
Persze semmi bajom sem Leclairrel, sem Kokas Katalinnal, csak éppen számomra ez a koncert elsősorban Pertis Zsuzsáról szólt, és persze Bachról. Más ezen az estén nem érdekelt. Sokszor hallottam Pertis Zsuzsát cembalózni, s legtöbbször Bach műveit játszotta, ezért is sajnálom, hogy ez koncerten - valószínűleg - most történt utoljára. Persze a felvételek megmaradnak, de azért az más.
Még egy dolog: nem tudom, másoknak is feltűnt-e az a kikezdhetetlen ízlés, ahogy ezt búcsút megszervezték: az egész est lejtése, a szólócembalós tételt is tartalmazó szonáta választása, a két ráadás stb. Érzelemgazdagság - érzelgősség nélkül

Én is voltam a koncerten,viszont azt hiszem nem lehettem a legjobb passzban.Egyáltalán nem tudtam eldönteni,hogy tetszik-e amit ahallok.Tulajdonképpen annyira fáradt voltam,hogy sajnos csak háttérzeneként érzékeltem.Pedig úgy készültem rá...jó lenne a felvételt meghallgatni - ha készült.A második felében műár annyira elálmosodtam,hogy azt hittem egy hegedün játszik Barnabás ennyi szólamot.:)Aztán persze rájöttem,hogy nem.De a kakasról nem nagyon láttam a színpadot.Az E-dúr hegedű-csembaló tetszett a legjobban.(Akkor még ébren voltam.):)

Én is hallottam FG beszámolóját, és egyre jobban sajnálom, hogy nem voltam ott a koncerten.

igen

Ma (szombat, febr. 18.) kora délután a Kossuthon hallgattam Fazekas Gergely beszámolóját, kritikáját erről az estről. Azt hiszem, ezzel a véleménnyel -igen, az elfogultsággal együtt - magam is egyetértek.
Még most is nagyon jó visszagondolnom arra a kivételes, nem csak zeneileg nagyon gazdag estre. Örülök annak, hogy F.G. minden ilyen egyéb körülményre is utalt.

Derék, derék, kedves bebeta: aki nem ért velem egyet, az olyan, mint az a miniszter.

... és elsüllyedt ... :( ... :)

No, ilyen felkészülteknek is tudok még nem-érthetőt írni, a szolga=minister, ugye, talált.

:) takarózni szoktam vele...

De valóban kiváncsi vagyok, más is így hallotta-e, vagy tegnap este az én hallószervemmel volt baj (a hallgató is lehet indiszponált, nemde? :) . És még egy: nem tudom, volt-e vkinek olyan benyomása, hogy a Bachoknál nem volt világosan eldöntve: "régizenésen" játssza-e, vagy sem?

Húha, neked ilyen füled van, Tündérem?

Épp azt írom, hogy a 2. rész tetszett. Legjobban a ráadás-Bartókok. A Leclairekben KK jobban, KB-nál uazon intonációs okokból picit kevésbé. De ez más volt, mint az 1. részbeli, lehetett a hegedű miatt is. Az volt az érzésem, amikor előtte meghúzta, hogy nem pontos a hangolás, hangyabajusznyival följebb volt, mint KK-é.

Bebeta, hidd el, Leó a legkevésbé sem érdemli meg hogy a "hivatalból fanyalgók" közé sorold. Annak ellenére, hogy borzasztó sok zene van már a fülében, tud ő lelkesedni is, nagyon - és ez ritka erény. :)

Leó, ha valakiről csak jót lehetne írni, az már nem a baj kezdete... de miért ne lehetne Barnáékat kritizálni? (Még Schiffet is lehetett, mint tudjuk... ;) Egyébként a második felében mi nem tetszett? Valószínűleg már megint elvtem a sulykot, de szerintem ez a hegedűduó verhetetlen: a tökéletes hangszeres biztonság mellett már annyira összeszoktak, annyira "egy húron pendülnek", hogy merhetnek egymással improvizálni - ami ebben a műfajban nem kis kokázat!.. viszont pont ettől lesz élő és megunhatatlan a játékuk. Hiába zseniális hegedűs Kavakos - a Bartók-duókat legfeljebb önmagával tudná ennyire szabadon játszani... vagy még úgy sem...:)

Faery, szerintem nem csembaló-hegedű szonáták, pontosabban kevésbé azok, mint fordítva :) - de ezen persze lehet vitatkozni. Tőled is ugyanazt kérdezem, mint Leótól: a második részben mi nem tetszett?