Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel.
Az Operaház idei évadában még négy alkalommal tűzik műsorra a Toscát. A darabról Köteles Géza korrepetitor-karmesterrel beszélgettünk. INTERJÚ
Hamarosan elkezdődik a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról kérdeztük a Bartók Vonósnégyes primáriusát. INTERJÚ
Az MNG és a Szépművészeti Múzeum a tervek szerint hamarosan összeolvad - utánanéztünk, mi a helyzet a július elsejére ígért lépéssel.
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
A Fidelio Média Kft. és kiadványai a Libri Csoport új médiacége, a Zsoldos Dávid által vezetett Libri Média részeként működnek tovább.
épkézláb - hogy zsölény kedvében járjak :>
bögyöske, pontosan az a baj, hogy Branagh színházi emberként rendez filmet, ezért nincs egy éppkézláb beállítása, képi kompozíciói átgondolatlanok, összevissza rángatja a kamerát és snitteli föl a filmet. Pedig a filmezéshez erőteljes vizualitás kell, és a meglévő színészi képességek erre semmiféle alapot jelentenek. A film _nem_ fényképezett színház.
Kedves vörösbegy,
az Egri csillagok filmváltozata nem a karórás janicsár miatt nem a kedvencem, hanem mert olyan messze van minőségét, élményadását tekintve az írott műtől, mint Makó Jeruzsálemtől. És ez a baj.
Van még sok hasonló adaptáció, ami finoman fogalmazva is felejthető (nekem): Tüskevár, Az aranyember, A kőszívű ember fiai, Szent Péter esernyője (a sor hosszú). Van üdítő kivétel is, pl. a Le a cipővel szerintem jobb, mint a könyv, aminek alapján készült.
Egyébként a favorizáltaknál pont nem Branagh volt a céltáblám, hanem az oszkárosított tömegbálványok.
Kedves Füge, a Várkonyi-féle Egri csillagokat meglehetősen haloványnak találtam - a nagytotálban elvesző "százezres" török csapatokkal és karórás janicsárokkal bezárólag. Ehhez képest Branagh feszes dramaturgiával, jó Shakespeare-adaptációkat készített. Színészi kvalitásai is sokat elárulnak arról, mennyire lehet koncepciózus mint rendező. Néhány filmjében, például a Dühöngő ifjúság filmváltozatában vagy A repülés elmélete c. filmben roppant tudatosan, jól felépített drámai alakítása aligha bontakozott volna ki pusztán rendezői instrukciókból. Mindkettő messze átlagon felüli intellektuális teljesítmény volt.
Kedves rezes,
szerintem a film is nagyrészt üzlet. Olyasféle ez, mint Illényi Katica és a dallamos jazz és a komolyzene és a gésa és minden más. Szegény Branagh erre (volt eddig) képes, de lehet, hogy most többre viszi. Szerintem várjuk meg.
Elsősorban színész. És akkor mi volt Rajz János? Bánhidy? Tímár Béla? Nekem ők sokkal komolyabb teljesítményt nyújtottak epizodistaként is, mint számtalan favorizált szereplő.
Az is volt. Közben pedig még az is belefért, hogy sötét egy figura volt.
Nem savanyúztam, Branagh elsősorban színész, filmrendezőként nem tényező. Shakespeare-jei is Hollywood számára készültek; lebutítva, cukormázzal leöntve és idiotizmusba süllyesztve :>
Branagh személye nem is jelenthet garanciát, mert operafilmet még nem készített. Viszont, ahogy vörösbegy is említette, Shakespeare-jei jók. Tehát a Varázsfuvolája is lehet (majd) jó. Szerintem akkor ítéljünk, ha láttuk/hallottuk, előre savanyúzni felesleges.
Az Egri csillagok, vagy akár A kőszívű ember fiai is meglehetősen különböznek filmen a könyvtől, de ettől Várkonyi (is) lehetett még jó rendező.
Viszont Bergman Varázsfuvolája és Losey Don Giovannija filmes szempontból is értékes.
Az operafilm-készítés roppant kockázatos vállalkozás, nagyon sokan belebuktak már, Branagh személye meg semmire sermmiféle garanciát nem jelent, egyszerűen nem kaliber a nagy filmrendezők között.
Na, kíváncsivá tettetek. A Varázsfuvolát a gyerekek is szeretik (lásd még A gyerekek és a klasszikus zene topic-ot), Branagh filmjeit pedig a nejem. Ezért várom az ötvözetet, főleg azt, hogy a gyerekeknek mennyire lesz élvezetes a látvánnyal együtt, segíti-e majd valamennyire a komolyzene megszerettetését velük. (Gondolom, legkevesebb másfél év, mire láthatjuk.)
Branagh drámai és vígjátéki szerepekben színészként és rendezőként egyaránt belopta magát a szívembe, éppen az élbolyba. Intelligenciával, jó ízléssel, ötletességgel, játékos szellemmel rendez, a Shakespeare vígjátékai után méltó folytatás lehet a Varázsfuvola, és bizonyítottan testhez álló is. Rendezés szempontjából feltehetően jobb lesz, mint amit eddig színpadon látni lehetett. (Voltak lehangoló élményeim.) A nagy kérdés egyedül a zenei kivitelezés, ami - lévén operáról szó - nem mellékes. Branagh e téren tudtommal még semmit nem bizonyított magáról - igaz, rosszat sem. Viszont talán tekinthető annyira tapasztalt és jó rendezőnek, hogy ideje ebben magát kipróbálni.
Az utóbbi néhány évben jelentek már meg szép számmal operafilmek a DG és a Warner jóvoltából. Nem vagyok Leo bérence, de nem lehetne letöltés helyett inkább megvásárolni?
Az új Bánk bán sajnos nekem a régi Simándy-Ágay-Komlóssy-Réti felvétel után nem fekszik.
Csajkovszkij szvit, Kirov balett jöhet, Falstaff szintúgy.
Megyek aludni, Mme. :)))
A Bergman operafilm nagyon jó, az egyik kedvencem. Az, hogy svédül van, nem zavar.
Hát a Bergmannal (Bergmann-nal?) kell küzdenie, ami nem könnyű dolog. Külön leveszi az embert a lábáról, hogy svédül énekelnek. ;-)
Nem tudom, hogy vagytok vele, de szerintem a létező legkomplexebb műfaj az operafilm.
Egyáltalán hányat ismerünk? Tudja valaki, honnan lehetne letölteni? Van ugye a Bergman-Varázsfuvola, Tito Gobbival a Falstaff, Bajazzók, Sevillai borbély, egy Aida valamelyik híres olasz színésznővel tátogva, most több nem jut eszembe, de ezek közül egyet se láttam. Na, a Bánk bánt láttam, Szinetár Cosíját, meg '97-ben a Pillangókisasszonyt igazi japánokkal.
Mit gondoltok, milyen helyszín- és kor változtatások tesznek jót egy operának, és milyenek nem?
A tátogós megoldás olyan gáz, ha szembetűnő. De az is, amikor az énekes játssza, a saját hangja van alátéve, de nem nyitja ki a száját hitelesen, és még el is van csúszva magától.
Szerintetek jól nézhet ki a Varázsfuvola elsővilágháborús környezetben?
Ha ellenkezik is a "netikettel": mondjuk bátran Európai Kamarazenekarnak.
A szereposztás sajnos nem a legfényesebb, talán majd a koncepció...