[39] Konziban Ő tanított összhangra- mégpedig a jegyzeteiből. Nem hagyott mély nyomokat egyik példa sem, tehát valószínűleg túléltem...

Vedd meg a Hegyi Erzsébetét és az élettől is elmegy a kedved ...

[37] Hm... nem hiszem, hogy a pénz a lényeg. De tanítani (ez pedig tankönyv) csak könyvből lehet (tanulni lehet netről is, de az más). Emellet a másik prombléma, hogy az eleje még írógéppel készült (!) eszméletlen idő és türelem kellene a digitalizálásához...  de ha vállalod, megkérdezhetem...

[31]  Ragaszkodik a könyvalakhoz és pénzt akar keresni vele, vagy közkinccsé akarja tenni? Mert ha az utóbbi, akkor tegye föl a netre. Részletek miatt írjatok nekem mailt.

Közvetítem. Próba cseresznye! Köszi!

Igen, én is ezt éreztem a háttérben motoszkálni... Akkor talán az Akkord kiadó....

Zeneműkiadónak lett elküldve, de ők nem méltóztatták...

AZ EMB is lehetne elvileg, de a fene tudja, azok mit méltóztatnak...

Akkord kiadó? Zum Beispiel...

Egyébként létezik egy Károlyi Pál-féle Összhangzattan, sőt egy Modulációtan is, egyetlen hibája, hogy még nem talált kiadót, pedig nagyon jó (én nem tanultam zenét, de a Palestrinastílust ebből sajátítottam el, és a szombathelyi Berzsenyi Dánielen is használatban volt - Károlyi Pál óráin)...



Ha valaki tud kiadót ajánlani, szívesen közvetítem...

A Kesztler felejthető, mert igen terjedelmes, bonyolult nyelvezetű (régies, terjengős). Mire elolvasod, már nem is érted (ill.: nagyon kell koncentrálni=energiapocsékolás). A mintapéldákat esetleg kimazsolázgatni belőle (1-2 el van szúrva...)

Engem nem nagyon nyúztak ezzel, fősulin egy kicsit, de ott is jobb volt egy tanár irányítása. Kántorképzőn is elvileg ez ment, de megint csak a tanár személye számított inkább.

Akcsin Hegyi Erzsébet tanított, valós zenei idézeteket használ, a stílust demonstrálja, nem kitalált példákat ad, bár ösztönöz arra, hogy magunk is készítsünk példákat...

Tanításkor használom e jegyzeteimet, és kísérletképpen kiegészítem az alább említett Lisznyai-féle könyvvel, amely igen egyszerű és világos, tömör, lényegre törő (a mintapéldák egy része nekem nem tetszik, nem mindig tipikus fordulatokat vesz...), néha új fogalmakkal, de érthetően magyarázva az elméletet.

A Frank Oszkár-féle mostmár rendesen izgat, úgyhogy utánanézek, sokan dícsérték már mások is, nem csak itt a fórumon.

A Frankban VALÓS zenei példákon tanulhatod meg az összhangot, míg a Kesztler halott (értsd: pusztán erre a célra kitalált) példákat  rágicsáltat. (Magyarán sok olyasmit tanít, ami elvben lehetséges, de a kerek életbe nem használta a zenetörténetben senki abban a stíluskorszakban, amire alapozva a Kesztler példák megszülettek.) Én amúgy a Kesztlert tanultam nagyrészt, mert a tanárom magától semmit se volt képes kitalálni, de legalább néha adott példákat a Frankból is.

Nemcsak közérthetőbb, de valószínűleg zeneibb is. Ezzel együtt a Ksztlerben is lehetnek HASZNOS szabályleírások.

Na jó, félretéve a viccet, a Frank-féle könyv állítólag közérthetőbb, mint a másik(én csak a Kesztlert ismerem).

Vedd meg az egyiket és kölcsönözd ki a másikat.

Ja és ide válaszoljon aki tud ötletet adni. Köszönöm

kissdia@hellokitty.com

Sziasztok!



Én affelől érdeklődnék, hogy vajon melyik könvet használjam egy felvételire való felkészüléshez? nem vagyok teljesen analfabéta a témában, zenieiben érettségiztem de ezt a témát épp csak súroltuk. Szóval szerintetek Kesztler? Frank?

Miért?

Érdekes

Szerencsére lehetett, bár csak az igazgató engedélyével. De hát én tizenévesként, középiskolásként kezdtem tanulni egy felnőtteket is tanító zenesuliban, ahol sok volt a kicsi, és ok nagyon lassan haladtak, halálra untam magamat sokszor. Így amikor a diri bácsi tanított a végén, látta, én már jóval előrébb járok, és így kaptam meg a felmentést. Egyébként is, 4 évet lehúztam így is szolfézsból, az utolsó 2 évemben nem jártam már csak:-)