Az idézett cikk is mutatja, hogy itt valójában a Zeneakadémia félti saját létezését (fél, hogy nem lesz elegendő hallgatója) és ezért igyekszik újból hatalmas nyomást gyakorolni a vidéki karokra, miközben azok már részben kicsúsztak a karmai közül.

Egy Batta elszólás is bizonyítja, miszerint így próbálta rendre utasítani a vidéki dékánokat: "Értsétek meg, konkurrencia vagytok!"

Ma már különben az is világos, hogy a bolognai rendszer nem szentírás, de ha már van, szabad rugalmasan alkalmazni.

"Egyre inkább az az érzésem, az egész bolognai rendszer az oktatás tudatos tönkretételének egy állomása."

Pontosan így van, kedves Judit!

Épp két napja járt nálam egy ifjú zongorista egy vidéki konzervatóriumból. Bologna... barátnője, aki főiskolás, már a három évesben, nem fog tudni külföldre menni tanulni, csak két országban van lehetősége, mert külföldön négy plusz két éves képzések vannak (mint ugye nálunk régen), és a három plusz kettő nem kompatibilis! Ő reménykedik benne, hogy eleve külföldre fölveszik, és az ottani négy éves után felvételizhet más országokba is a plusz kettőre...  A tanárképzésben mindössze fél év lesz iskolában a régi négy évből három iskolában helyett! Egyre inkább az az érzésem, az egész bolognai rendszer az oktatás tudatos tönkretételének egy állomása.

Egy fejlemény: reakció érkezett a Dobszay-jelentésre: http://www.es.hu/?view=doc;25150 Lehet-e (zenei) élet Budapesten kívül?

VD, az egyetemen lehet, de a tanárképző főiskolán két félév hospitálás, majd négy félév gyakorlati tanitás (elnézést a hiányos ékezetért, a gépem...), vagyis összesen három teljes év iskolai levegőrontás  és levegőszivás volt, szakmódszertan pedig már első félévtől. Én erről az összesen három év gyakorlati életben levésről beszéltem. Bocs, de ehhez képest a bolognai rendszer???

VD, az egyetemen lehet, de a tanárképző főiskolán két félév hospitálás, majd négy félév gyakorlati tanitás (elnézést a hiányos ékezetért, a gépem...), vagyis összesen három teljes év iskolai levegőrontás  és levegőszivás volt, szakmódszertan pedig már első félévtől. Én erről az összesen három év gyakorlati életben levésről beszéltem. Bocs, de ehhez képest a bolognai rendszer???

Gratulálok a cikk írójának. Éppen itt volt az ideje, hogy valaki megfogalmazza a magyarországi zenész-képzés Bolognai rendszer okozta hiányosságait. Külön értéke az írásnak, hogy mindezt bátran, a Dobszay-monopóliummal szemben is meg merte tenni. Csak így tovább!

Köszönöm a hozzászólásokat!
[8] az egységes 40 kredit jó része - ismereteim szerint - szakmódszertan, ami nem a PPK, hanem a szakgazda hatásköre, vagyis csak zenei karokon múlik, milyen tartalommal tudják megtölteni. Hangszeres "alapozó" képzésre elvileg a mostani rendszerben több idő és figyelem jutHATna. A tanárképzés-főtárgy arányok javításán ha a pe-pszi kurzusok oldalán nem is, a szakmai tárgyak oldalán minden bizonnyal be lehet avatkozni (pl úgy, hogy egy 8 kredites tantárgy helyett csak 4 kreditet érő, de két órát végeztetnek el a hallgatóval).
[9] a régi tudományegyetemi tanárképzési rendszerben is csak egy félévnyi hospitálás volt!
[12] mármint csak pedagógia-pszichológia óra nincs egyetemi keretek között abban a félévben, nem? egyébként mindenben egyetértek, és a hospitálás helyzete még súlyosabb, mert a szakiskolai tanárok jelentős részétől sem várható el, hogy hozzáértően fogadják és irányítsák a tanárjelölteket. Nem véletlenül vannak a közismereti területen gyakorlóiskolák, ahol a tanárok óraszámának FELÉT a tanárjelöltekkel való foglalkozás teszi ki, vagyis csak tizenegynéhány órarendi órájuk van főállásban... Nem tudom, hány ilyen, felkészült tanárokkal rendelkező intézmény van a zenei területen, mindenesetre a saját tapasztalataim (nyilván nem átfogóak) rendkívül elkeserítőek.
[13] köszönöm

remek cikk, grat!

A féléves iskolai gyakorlattal kapcsolatban: ez egy olyan félév, amikor az egyetemre nem ülnek be a hallgatók órákra, hanem a félévet 30 kredit értékben, tehát normál oktatásnak megfelelő időkeretek kitöltésével, iskolában töltik. Ez a zeneoktatás esetében persze fölveti többek között azt a kérdést, hogy a gyakorlóhelyek ezt hogy bírják majd. Nem túlzok sokat: ha odamegy 10 zongoratanár-hallgató, a gyerekeket a saját tanáruk nem is tudja majd tanítani, mert nem lesz mikor (bár nyilván ez szervezési kérdés is). Vagy pl. ritkább hangszerek esetében, olyan tanszakokon, ahol csak 1-2 növendék van (hárfa, harmonika stb.), eleve nincs is annyi óra, amennyin az új rendelet szerint hospitálni vagy tanítani kéne... A tanárképzés egyébként közismereti területen általában, mivel kétszakos, 5 félévig tart, ott az ötödik az iskolai. A zenében egyszakos, 4 féléves, a negyedik az iskolai gyakorlat, de ezt megelőzően -ajánlom az alább említett jogszabály böngészését- az első három félévben is van néhány óra, ami az iskolához köti a hallgatót. Ettől persze az egész még nem biztos, hogy hatékonyabb, bár szerintem egyébként az nem rossz, talán a bolognai rendszernek még előnye is, hogy a tanári szak MA-n van, hiszen a BA három éve alatt jobban formálódik az ember, és talán 21 évesen nagyobb belátással dönthet a tanári pálya mellett, mint 18 évesen.

Mindenesetre a négy éves tanárképzésnél a két éves sokkal rosszabb lesz. Fél évig lát gyereket, és gyakorlati munkát az illető, amit eddig, a négy évesben három évig, amiből kettőt tanítani is kellett a gyakorlatban.
Éljen a fejlődés!

A felsőoktatási pedagógiai képzés rendkívül gyenge. Az, aki oktatja, rendszerint nem szagolta a pedagógiai helyzetek hús-vér valóságát. Mintha a világűrből nyilatkozna a hangyák magánéletéről alkotott fantáziáiról.

Tehát az új képzésben két év alatt kell megtanulni azt, amit eddig négy év alatt? Fél év iskolai gyakorlat van, ami a régi képzésben (csak a főiskolai tanárképzésben) két félév hospitálás és négy félév tanítási gyakorlat (tehát összesen hat félév iskolai gyakorlat) volt?
Gyönyörű... Sikerült megint ütni egyet a tanárképzésen. Éljen a bolognai rendszer, és a jövő magasan kvalifikált tanárai! Gyerekek, éljen és virágozzék fejlődő zeneoktatásunk, és vele hazánk felfelé ívelő zenei jövője!

A művésztanár képzésben korábban is 40 kredit volt a "pedagógia-pszichológia modul", de az 5 évre volt elosztva. Az új tanárképzésben ez a 40 kredit 1,5 év alatt megy le, mert a negyedik félévi, kötelezően egész féléves iskolai gyakorlatot csak akkor lehet megkezdeni, ha a szakdolgozaton kívül az abszolutóriumhoz szükséges minden más követelményt teljesített a hallgató - így szól a rendelet. Ezen kívül ez a mostani 40 kredit nem tartalmazhatja pl. a szakmódszertant. "Egységes" lett a tanárképzés:  15/2006 (IV. 3.) OM rendeletben foglaltak szerint a pedagógia-pszichológia modul tartalma mindenkinek ugyanaz, legyen angoltanár, mérnöktanár vagy zenetanár. Ha egyes szakterületekre lebontva, differenciáltan lenne betölthető ez a 40 kredit, valószínűleg kevesebben elleneznék, hogy a leendő tanárok tudományos segítséget kapjanak bizonyos tantárgyak hallgatásán keresztül.
Az ELTE tanszékvezetőjének viszont nem elvetendő a kérése: azért először várjuk ki az első tapasztalatokat.

Kodály apánk, nem...?

A jó zenetanár mindenekelőtt jó pedagógus. Figyel a növendékre mint emberre, empatikus, motivált és motivál, követel,  nevel, nem csak fegyelemre, kitartásra, hanem (élet)szemléletre is. Csak egy érzelmileg megnyert embertől lehet egészséges módon követelni.Egy jó pedagógus emberileg, morálisan, érzelmileg a helyén van. Mérték a növendék szemében. A pedagógiai többlet az, amiért a jó zenepedagógus magasabbra tudja emelni növendékei tekintélyes részét, mint ahová maga eljutott. Észre kell végre vennük, hogy teljesítményekre pusztán speciális tehetségeink révén nem leszünk képesek, csak személyiségünk alkalmassága révén. A legkiválóbb tehetség is elveszhet, ha személyiségében alkalmatlan képességei kitartó és igényes fejlesztésére.
.
Másodszor szilárd zenepedagógiai és zenei alapokkal kell rendelkezni. Módszertani tudás, biztos zenei alapok nélkül nincs eredmény. A Dobszay-jelentés (Lásd a MAB honlapján) többek között kitér arra, hogy az oktatók gyakran indokolhatatlanul nehéz feladatok elé állítják a hallgatókat. Tipikus szakmai hozzá nem értésből eredő hiba, ami tönkreteheti a tanítvány képességeit (pl. hangját), motivációit, megtorpan a fejlődése. Nem elég tudni, mit csinálok, mint zenepedagógus, hanem igazolnom kell tudni azt is, hogy miért. A magyar felsőoktatás egyik legjellegzetesebb betegsége a (zene)pedagógiai-módszertani kultúrálatlanság. Kezdve a személytelenségbe való beletörődéstől.

Ööö... ki is mondta ezt??

„Sokkal fontosabb, hogy ki az
énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató
azonnal megbukik. (Néha a jó is.) De a rossz tanár harminc éven át harminc évjáratból
öli ki a zene szeretetét.”

Ó, te jóságos ég... Hiszen a kettő egészen más... hány olyan tanárt tudnék mondani, aki művész, és tényleg az! De tanítani... te jóságos...
Sok nagy művész tanít ebben az országban, akit az oktatás közelébe sem engednék, számos alkalommal valami miatt szólókarriert be nem futottak verik le a növendéken a maguk kudarcát, vagy pedig szólókarriert befutók nyomják le a növendéket, nehogy konkurrenciát neveljenek ki maguknak.
Tudomásul kell venni, hogy a két dolog, a tanítás és a művészet egészen más. A tanár, egy igazi tanár (és hálás vagyok az égnek, hogy én legalább öt-hat kiváló zenetanárral találkoztam életem során, belevéve összes eddigi tanulmányaimat a zenetagozatos iskolán, kántorképzőn, konzervatóriumon át a két főiskoláig (ebből az egyik főiskolán volt annyi, mint az összes többin együttvéve) a növendék épülésén fáradozik, és a növendék épülése a maga sikere. Azon van, hogy másokat építsen, emeljen, miközben saját maga lényegében valamennyire háttérben marad. A művész ezzel szemben? Ő magát toja és nyomja előtérbe, s ha konkurrenciát lát, legyen az akár a saját növendéke....
Nagyon kevés a kivétel. Sajnos több olyan művészt láttam tanítani, akinek nem kellett volna és csak kárt okoz tanárként (s persze aki őket túléli, abból aztán már tényleg zenész lesz!), mint olyat, aki kiváló zenepedagógussá vált volna. S közben hány drága mester van az egyes főiskolákon, konzikban, zeneiskolákban vagy óvodákban, akikre ez a cikk azt mondja: "a kevésbé tehetségesek is használható diplomát kapnának". Kevésbé tehetségesek, ugyan miben? A nyomulásban, mások eltaposásában? Ők tudnak másokat építeni, amit a "nagy művészek"nek csak töredéke. Az összes tanítani nem tudó "nagy név" "naggyon tehetséges"  mögött ott állnak a "kevésbé tehetségesek", akik karrierépítés helyett másokat építettek föl.Az a zeneiskolai tanár, aki megszerettette velük a zenét valamikor, vagy az az alapfokú pedagógus, akitől megtanultak szolmizálni valamikor, vagy akinek volt türelme leállni velük, hogy hogyan is kell nyúlni a hangszerhez. Mert el is lehettek volna űzve a pályáról, ha a pedagógus olyan.

Nem tudom, most hogyan folyik az oktatás, de az én időmben a pedagógia tantárgyban nagy hangsúllyal az óvodáskorral!!!! foglalkoztunk: ezt én egy évig hasznosítottam is: vezettem zeneóvodát, viszont az alsó-, közép-, felsőfokon való oktatáshoz igencsak kevés segítséget kaptam.

Én azon vagyok kiakadva, amikor egy zenetanárnak fogalma nincs miről szól a zenélés, és érzések, gondolatok nélkül játszik és játszat. És ha talál egy tehetséget, nem ismeri föl, hanem jól befrusztrálja.