Gondolom, a kivetítő drágább, mint a fénymásolás.
Tényleg jó lenne, ha a Zak venne egyet, de nem hiszem, hogy ezzel kezdik a felújítást.

Várlak a Don Giovanni-ban majd! :) Szívesen olvasok ... :) Mellesleg a lapozgatás valóban zavaró! Theodora-t is végig lapozták, bő nyállal! :(

Ráadásul a legtöbben jól énekelték a szöveget, érthetően. Vagy túlzás elvárni, hogy a közönség - ha nem is érti - követni tudja? Akkor mi a frásznak megy DG koncertszerű előadásra? A fagott miatt?

Új vagyok itt, de belekotyogok. Titeket nem zavar ez a sok papír és lapozgatás? Nem hiszem, hogy az a közönség, amelyik elmegy egy ilyen hangversenyre, ne tudná, miről szól a darab. Már most frászt kapok attól, hogy a következő koncerten a legszebb pillanatokban 4oo ember egyszerre fog lapozni. Ha már muszáj a szöveget közzétenni, lehetne kivetítőt használni, láttam már ilyet az Akadémián is.

Kedves Mesterházi Gábor!Szerintem nem értjük félre egymást.:))

Hát igen, hosszú évek után a második szezon, ez ha nagyon akarom érteni, akkor is azt jelenti, mintha hosszú ideig nem játszották volna a darabot, de ez sem stimmel.

(Nem az a baj, hanem hogy a mondat rossz. Hosszú évek után második szezonja fut új rendezés, Kesselyák Gergelyé stb. A mondat többi részével egyébként egyetértek :-).)

"Budapesten hosszú idő után második szezonja fut Kesselyák Gergely érdekes és jó rendezése"-írja Mesterházi Gábor.
Sem nem jó,sem nem érdekes,és főleg nem rendezés.A többi stimmel!

Párdon, egy szóra. "Hagyományos" megoldás ma már, hogy Anna nincs jelen az "Il mio tesoro"-nál. Lásd: Joseph Losey.

Természetesen örülök kedves Zenebolond! Hogyne örülnék! ;O)

Kedves Shíla,
inkább annak örülj, hogy nekem tetszett. Pont az ilyen magamfajtáknak való a koncertszerű előadás. (Persze nem csak ezért tetszett.)

Nem épp szívmelengető írást olvastam az előadásról! Mesterházi Úrnak a Titus sem igazán tetszett (és még sokan másoknak sem!) most a Giovanni-t is finoman "lehúzta"! És innen nem folytatom, mert nem voltam ott! Talán annyit tennék még hozzá, hogy a Don Giovanni nem való hangversenyterembe koncertszerűnek. Igazi színpadi mű! (Persze ez az én véleményem!) Mozart operát színpadon... ;)

A vagy elé nem kéne vesszőcske?

Az eddigiekkel alapvetően nem vitatkozva, inkább kiegészítve: hihetetlenül ÉLŐ muzsikát hallhattunk, számomra tökéletes tempókkal. Don Giovanni szerenádját sosem hallottam még elbűvölőbben indulni, kár, hogy a mandolinos később kicsit elkavart. Az említett Il mio tesoro elhangzott első fele is meseszép volt, tökéletes hangszínnel. Nekem a hölgyek közül Elvira tetszett a legjobban. Nem esett szó a tényleg minimális szerepű kórusról, de nekem élmény volt egyszer végre élőben igazi KÓRUST hallani ebben az operában. Vashegyi varázslatosan zenélt, már nem gardineresen, hanem vashegyisen (számomra most mozartosabb...) - talán csak a Klemperer-Walter-féle mély démonisággal maradt (egyelőre) adósunk. Az orgonaülésről úgy láttam, hogy állandó kapcsolatban inspirálták egymást Gyöngyösi Leventével.

Én nem vagyok annyire szigorú, mint a kritikus, igaz engem már az is örömmel töltött el, hogy volt végre Budapesten egy olyan Mzt-opera-előadás, amelyet nem feszengve ültem végig, mert nem volt meghúzva-átdolgozva, senki sem önmegvalósított és önkifejezett, ráadásul eredeti nyelven ment.
Az, hogy a continuo-t fortepianon hallhattuk, csak növelte a hitelességet, hiszen a bécsi (és prágai) operákat vsz. fortepiano (és nem cembalo!) mellől vezényelte Mozart. (Az is igaz, hogy nem vagyok elfogulatlan, mert talán legkedvesebb hangszerem a fortepiano.) Gyöngyösi Levente tényleg brillirozott, nagyon mulátságos volt a sok ötlet, humor és rejtvény az ő JÁTÉKában.
A zenekarral elégedett voltam. Persze javulhat még, de bíztató, hogy ahányszor (évente egyszer-kétszer) hallom az Orfeót, szinte mindig jobb, mint az előző alkalommal.
Az énekesek némelyikével nekem is voltak gondjaim, a technikán túl is, így pl. jó lett volna,
- ha mindenki kívülről énekel,
- ha Don Giovanni és Leporello a Kormányzó szobra, - a nagyon szellemesen - a riporter helyét elfogaló énekes felé fordul és mutogat, nem pedig annak háttal a II. emeleti karzatra.

Kérdések Vashegyi Györgyhöz:
- Az előadáson használt fortepiano talán Mozart hangszerének másolata? Nagyon hasonlít ugyanis.
- Tervezik-e hasonló előadásban a többi Mozart-opera műsorra tűzését? Így (koncertszerűen, húzások nélkül, eredeti nyelven, historikus előadásban) szívesen meghallgatnám az összest, a gyermekkoriakat is.

Javaslatok Vashegyi Györgynek:
- Ha hosszúnak ígérkezik az előadás, célszerű lenne korábban (f7-kor vagy 7-kor) kezdeni, hogy el lehessen érni az utolsó metrót/kisföldalattit, villamost, trolit stb. (Ált. 11-kor indulnak.) Kellő hírveréssel talán megelőzhető a tömeges késés is.
- A kiosztott szövegkönyv legyen kétnyelvű. (Én tudok annyira olaszul, hogy tudjam, hogy éppen hol tartanak, de - gondolom - ez nem általános.)