kedves cleofide, én is inkább a tíz év előtti otthoni állapotokat ismerem, de ilyen kis léptékben ott nem történnek döntő változások:-)!:-((

kedves sbg,  Nagyon szeretem Kavakost, még játszottam is vele (zenekarban), mikor még mindketten nagyon fiatalok voltunk. Nagyon nagy élmény volt, pedig még csak akkor kezdett híres lenni,de emberileg azóta is csak a legjobbakat mondhatom felőle. Persze nem régizenész (de ő ezt nem is terjeszti magáról:-))), egyszerűen csak zseni, amitől mindent jó vele hallgatni:-))). Gondolom akkor ismered a tubuson elérhető frenetikus szösszeneteket tőle, mint pl. a Paganini kadencia:-)))) 

Még mindig a cikkhez:

"Egy palack igazi jó magyar bor szerintem az indulatok hűtésében csodát tesz, ha nem lenne reklám-ízű, tudnék ajánlani márkákat. Segítsük már a hazai borászatot!)"

Megint csak: a jó indulatokat nem kell hűteni, de alapjában jó az ötlet: én egy palack 2007-es Ráspy-féle Kékfrankost ajánlok, ill. viszek magammal, mert annak semmi köze nincs a reklámhoz, ha azt mondom egy jó Ráspy-féle Kékfrankosra, hogy az Ráspy-féle.

Erről jut eszembe a kritikus úr meg mások /Mácsai János stb./ furcsa megjegyzése beszámolóikban:             "a legnagyobb magyar lemezgyártó cég" korongjáról van szó. Ha valamiről beszélnek, akkor miért ködösítnek valamilyen félreértett reklámetika nevében?

Mi lenne ha ezt írnám: a Barzók-hegedűversenyt egy tőlünk délre fekvő ókori nagy nép mai fia játszotta, de a nevét nem említhetjük, mert az reklámnak számít.

A végéről pedig: "A végén pedig az Egmont nyitány szólalt meg. Felteszem, tudták a New Yorkiak, nekünk mit jelent ez a muzsika. Mindenesetre a hatás nem maradt el." Nem vagyok benne biztos, hogy bizonyos koron innen minden magyar hangversenylátogató ismeri ezt a felejthetetlen kapcsolatot. Mindig összeszorul a torkom, ha hallom :-(

A tanár úr megkérdezhetné egy óráján a diákjaitól!  /A részlet persze csake kb. egynegyede az eredetinek, itt szintén a New Yorkiakkal./

Jaj de jo, hogy Te is hallottad Kavakost a Bartok hegedüversennyel. En inkabb vele hallgatom, mint nehany magyar elöadoval. Egyebkent erdemes a Bach-jatekat is figyelemmel követni, ugyanis barokk vono nelkül is kepes "regi-zenesen"  jatszani.

Igen, kedves mindegy így van. Persze én is be szoktam rúgni néha a kocsmaajtót, amikor Verdi kerül terítékre, de szerintem mindenki tudja, hogy Leoninustól-Ligetiig hol van az a finom művészi határmezsgye, ami alatt már megengedhetetlen engedmények történtek.

kedves, pandolfi, én nem értek egyáltalán az otthoni dolgokhoz, tehát  nem nyilatkozhatok így. Tény, egy idő után az én fejemben is megfordult, hogy a diskurzus hiánya nem feltétlenül az idő fecsérlésére sem méltó nívótlanságom, hanem valami tudatlanságot leplező zavart és arrogáns pökhendiség része, de ezt gyorsan elhessegettem. További pár év múlva talán kiérleltebb véleményem lesz. Egyenlőre tapogatózok.

Igen, a drezdaiakat, rendszeresen így adják elő a Cleofidet-t.

A stuttgartiak esetében nem vagyok biztos.

Többször is említtetett ez a mondat:

"Így azt mondani, hogy mostanság vehemens indulat árasztja el nem csak a kritikáról szóló témát, nem pontos festése a helyzetnek."

Az áltam kiemelt jelzős szerkezettel baj van? Ne legyenek indulatai egy előadónak, szerzőnek, kritikusnak, fórumozónak? Mi a baj az indulattal? Ha meg nem elítélendő, sőt..., miért gond, ha az vehemens? Ami persze ugyanazt jelenti a vehementia, vehemence szavakból eredően, a heves, indulatos szó szinonímájaként.

A baj az, hogy a bizonyos esetben természetes indulatot, hevességet sokan a rossz indulattal keverik, és azonnal elítélik mint valami bűnös dolgot. Így próbálva lejáratni jóindulatúan heves véleményeket.

Persze: vannak gonosz indulatok, csúsztatások, vagdalkozások stb. minden területen, de jó lenne ha szép nyelvünket helyesen használnánk, és főleg mindég a tárgynál maradni egy szakmai vitában is. Bántó és alaptalan személyeskedéseket pedig nyugodtan utasítson vissza a megtámadot  indulatosan.

:-)

Valóban meg lehet csinálni. Pejhesállú koromban volt közöm egy-két hónapig naturkürthöz, kitartás, némi trükk...:))

Tényleg láttál stuttgarti natúr fúvósókat? Mármint "schummellöcher" és kürtbe nyúlkálás nélkül? Ez meglep. Ez még arrafelé sem divat. a drezdaiak többsége errefelé tanult, pl. Lipcse, de a ma működő legjobb natúr suli Basel illetve annak nyomán Hága és London. De a legjobbak a baseli körből kerülnek ki.  Őszintén remélem, hogy tényleg natúr trombitákat láttál, mert az tényleg kolosszális élmény! Onnan ismerhetők fel, hogy egy kézzel tartják a hgszert a másik tradicionálisan csípőn és a hangokat tényleg csak szájjal képzik. Otthon mindenki azt mondja, ez lehetetlen, de volt alkalmam hozzájuk (növendékek) h-moll misében, ami igazán nem egyszerű, de megcsinálták profin. Azóta nincs kétségem...:-))))!

Ne törődj az otthoniakkal, nincs sajnos más csak hatalmas öntudat(lanság).

Bartókot egyetlen nem magyartól hallottam kiválóan élőben, az pedig a Kavakos volt:-)!

Üdv!

Sajnos, nagyjából igazad van, bár megy a felszín alatt aknamunka, vannak magányos farkasok, egyre több a kinn végzett fiatal, aki ráadásul tanít-tanítani kezd. Bár még csak alapfokúban. Az idő kerekét lassítani lehet , de megállítani nem.....

Szia pandolfi,

Nem tudod, hogy hol képzik a drezdai meg stuttgarti natúr fúvósokat? Élőben úgy nyomják - kristálytisztán intonálva már az első hangot is - a kutyanehéz Hasse vagy Handel obligát árákat (pl. Cervo al bosco, Sta ne'll ircana), hogy fejem tetejétől a lábujjamig borsódzok belé.

A döntés tudatossága egyértelmű és még a lelki hátteret is jól látod, kedves pandolfi. Természetesen az agresszív lekezelést én is érzem.

Egyik igen fontos otthoni zenei korifeussal beszélgettem egyszer régizenei kérdésekről, kb. 3 órát. Nem ennyinek indult, csak kiselőadás lett belőle.

Amikor indításképp elmondtam, hogy teljesen amatőr és dilettáns vagyok, de szeretem a régizenét, összeráncolta a szemöldökét és azt mondta:

 "Na fiatalember, hallott-e már arról a szerzőről, hogy Meyerbeer?"

Elöntött a pulykaméreg, majd (a lássuk be kishal ) Meyerbeer régizeneileg (egyáltalán) értelmezhető operáira felfűzve elkezdtem mesélni...

Kedves cleo!

Köszönöm a soraidat, de ne kisebbitsd magadat! Nagyon sokat tanultam és tanulok Tőled, abban is, hogy merre kell még tovább fejlődnöm. Itt is tovább erősödtem abban a tudatomban, hogy amit én hivatalosan kaptam annak idején, meg felszedtem a zenekarokban, az édeskevés és egy életre szóló tanulásról van szó....

Sziasztok! Csatlakoznék, ha lehet. A hazai régizene képzés színvonala szerintem tudatos döntés eredménye, amivel elkerülhető az otthoni zenészek komoly konfrontációja saját helyzetükkel és a hazai "guruk" hatalmi válsága. Szerintem tartják a szokásos húszéves távolságot az aktuális kérdésektől. (bocs, ha valakit sért, szigorúan magánvélemény). Az összefonódások miatt én sem látok sok reményt, marad a csoda...

kedves charpi,

Szerintem is jó lenne üdögélni, bár én nem iszom alkoholt. Az, hogy zenészként Te nem érzed méltóságon alulinak, hogy szóba elegyedj velem, az egyik legnagyobb adomány itt a fórumon. A köztünk lévő tudásbeli különbséget sem szoktad egy pillanatra sem éreztetni, sőt, kérdést csinálsz abból, hogy ne tudásom, hanem képességem alapján ítélj.

A régizenei képzésünk szerintem csak rosszabb lesz (ha lehet), egyedüli reményünk Vashegyi. Marad a külföld, illetve a konzerv.

Hümm, tényleg jó lenne beszélgetni egy (néhány) üveg bor mellett....

Pl a Rameau-féle, ún. francia hangolásról (1726)...:))

Szeretném megérni, hogy  a hivatalos régizene képzésünk ne évtizedekre, sőt fényévekre legyen lemaradva a tőlünk nyugatabbra lévőktől.

De beszélgethetünk a terckvart-ról is, ami a barokk (illetve viszamenőlegesen az időben)bonyolultabb, mint az egyenletesen temperált világunkban. (A zongoránál már a tűrőképességem határát feszegeti)

(Hogy miért: lehet tiszta terc/kvart, terc/tiszta kvart. A kettő nem ugyazaz a hatás, tessék kipróbálni.

Vagy beszélgethetünk a fordulóhang problematikájáról Monteverdinél. Ebbe a csapdába sok, nem régizenész specialista belefutott régebben....

Hogy a Rameau-"Story" bonyolult lenne? Ennél jóval bonyolultabbak is vannak, ő tett ennek az ellentmondásnak a feloldásáért.

Egyébként még a 20. században is előfordul alig követhető szövegalap. Néha még a zeneszerző is belekavarodni látszik...:)) Hogy most hirtelen csak a Láng második felvonására gondolok hirtelen.

Na egy ki hallgatnivaló az unalmas frátertől:

http://www.youtube.com/watch?v=CkxU2AdCmnE

"De mindent megértek, csak a haragot nem. Azt a vehemens indulatot, amely mostanság szinte elárasztja a Fidelio számos fórumát"

Ezt pedig tényleg nem értem. Ha valaki elárasztja a fórumot az én vagyok. Ugyanakkor az alpári jellegű közéleti topicba be sem teszem a lábam, a ZAK-os fórumba pedig talán, ha féltucat bejegyzésem volt 2 és fél év alatt. Szóval ez egy aprócska csúsztatás.

kedves vörösbegy,

Számtalanszor felajánlottam, hogy amatőr/dilettáns vagyok tessék kérem kijavítani. Megmondani hol hibáztam, mit gondolok rosszul régizenei kérdésekben. Soha, egyetlen esetben sem kaptam választ, mindig csak mély hallgatás. Tudom az álatalam képviselt szintet, egy hivatásos figyelemre sem kell, hogy méltasson, de nem is az általuk képviselt szinthez mérem magam, hanem személytől függetlenül egyedi megnyilvánulások közül szemezgetek. Tény, vannak tendenciák, mint pl. Fáy nívótlansága, vagy Vashegyi György karnagy úr szakértelme, de ennél több nem nevesíthető sommázatként.

Különben a koncert nagyon felkeltette az érdeklődésem.

Ugyanis Bartókot és Kodályt épkézláb módon előadni csak magyartól hallottam. A II. hegedűverseny csodálatos darab. Székely kezében, egészen hihetetlenül bomlanak ki virágai. Nem magyar előadótól eddig csak kakofónia volt a jutalmam. Úgy játszák, hogy az ember nem ismeri fel a művet.

Tény, a darab elképesztően komplex és a vágyott akcentusok, leheletfinom dinamikai nüanszok, ami egy magyar népzenét az anyatejjel magába szívó embernek természetesek, egy külföldi számára ismeretlenek.

A mű menthetetlenül szétesik, sajnos...elporlik...érződik a játékon, hogy a muzsikusnak szakaszokra van koncepciója, de átfogó elgondolása...sehol. Szörnyű lehet. Persze az sem lenne szívderítő, hogy tessék, itt egy magyar előadó és az utolsó rezdülésig pont így, nulla mozgástér...

"Nem értem ezt a kis kitérőt."

"Nem értem ezt a kis kitérőt."

Nem, értem ezt a kis kitérőt. Ha "sok esetben okul belőle, belátja tévedéseit", miért kell a kritika-rovat olvasásához mazochizmus? Ha meg még mulattatja is a szakmaiság számon kérése, pláne. (Mégha nem is értem, ebben mi a mulatságos.)

A Fidelio fórumain soha nem halvérűek beszélgetése folyt. Így azt mondani, hogy mostanság vehemens indulat árasztja el nem csak a kritikáról szóló témát, nem pontos festése a helyzetnek. A vehemens indulat persze nem függelten a tárgytól - egyes esetekben érthető, másokban nem menthető. Nem tudjuk a kritikán kívül mely témákra gondolt a szerző. A kritika témát meglehetősen tárgyszerűnek érzem, bár kétségtelen találkozni egészen minősíthetetlen színvonalú kritikákkal is, így akár az emiatti indulat jogos is lehet. Végül is elvárható, hogy mindenki értsen ahhoz, amit hivatásszerűen művel, függetlenül attól, hogy hidat tervez, gyereket oktat, közgazdasági prognózist ad, beteget gyógyít vagy kritkát ír, és vállalja az ódiumát, ha nem így van.

Végezetül: meglehetősen szokatlan, hogy a szerző, aki feltehetően hivatásos muzsikus, cikkbe beágyazott megjegyzéssel üzen a fórumnak, homályos kritikai észrevételt téve, holott közvetlen párbeszédre is módja van.