Sötét idők
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
Téma:
A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt lehet. A Fidelio.hu fórumszabályzata itt olvasható
Kiemelt cikkeink
Eltemették Seregi Lászlót
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Edward Perez és barátai a BJC-ben
A fiatal New York-i jazz-generáció kiemelkedő bőgőse Oláh Tzumo Árpáddal és Csízi Lászlóval lép fel.
Köteles Géza: "Puccini tökéletes zeneszerző"
Az Operaház idei évadában még négy alkalommal tűzik műsorra a Toscát. A darabról Köteles Géza korrepetitor-karmesterrel beszélgettünk. INTERJÚ
Komlós Péter: "A legfontosabb a műismeret volt"
Hamarosan elkezdődik a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról kérdeztük a Bartók Vonósnégyes primáriusát. INTERJÚ
Papíron már össze is olvadt?
Az MNG és a Szépművészeti Múzeum a tervek szerint hamarosan összeolvad - utánanéztünk, mi a helyzet a július elsejére ígért lépéssel.
És mégis megszólal a pálca
Az idén 70. születésnapját ünneplő Medveczky Ádám és Simon Erika írónő beszélgetéséből a Kairosz Kiadó jelentetett meg könyvet.
Új keretek között folytatja a Fidelio
A Fidelio Média Kft. és kiadványai a Libri Csoport új médiacége, a Zsoldos Dávid által vezetett Libri Média részeként működnek tovább.
Friss cikkek
Ha ebben a szempillanatban elkezdeném inkább az egyetértést választani, abbóg ógörög antinómiák és apóriák kerekednének.
Zsölány bácsi az össszesített magyar kulturálisnál azért nincs nagyobb. Vagy mégis???vitázzatok csak kicsinyeim..... Vizipók, én meg sem tudom jóformán fújni a klarinétot, pedig a kislánbyom minden további nélkül hangokat csal ki belőle...jah, hátrányos helyzet...
Mármint fúgát...
Én már játszottam 3 szólamút is szóló klarinéton!
Marius Constant: For Clarinet
Konkrétan mekkorák azok az ökörségek?
hah! mekkora ökörségekről tud vitázni két, három esetleg több értelmes és kedves úr. Számomra a "csaj egyébként nem rossz" mondatnak éppúgy van relevanciája, mint a "tanárom mondta...", meg a "ki nem szarja le, mit mondott az az elmeháborodott Gould" féle köznyelvi fordulatoknak. az egyszólamú fúgha lehetősége viszont megragadott, ha arról valaki felhomályosítana, merthogy műveletlen vagyok és tudatlan... CSÓK MINDENKINEK ! Hugóóóóóóótol
Tisztelt Ricardo Úr!
Goethe Egmontja nagyívű, Shakespeare-i alkat, amelynek kincsestárából Beethoven önkényesen szemelget. SZÓ SZERINT, azaz nem tesz hozzá semmit. (Nem opera: kísérőzene.)
Mármint Egmont.
Tisztelt Zsölény úr !
Köszönöm Zsölény úr a tanácsot, de már olvastam. Hovatovább az operát is ismerem.
Kérem Ön viszont tekintse át újra a dráma azon részeit, amikor pl. az orleáni herceg kéri Egmontot, hogy ne menjen Albához, mert az tőrbecsalja, vagy Egmont börtöni tünődését, vagy éppen azt, hogy amikor a spanyol csapatok megérkeznek a város otthon lapul, csak Egmond lovagolgat, stb. Kérem, próbáljon ráérezni a karakter ízére.
Kedves Ricardo Úr!
"Goethenél viszont a szabadság valami más. Nevezetesen a könnyűség, a derű, a küszködés hiánya, a napfény, a huzatosan áttetsző nagy terek, a nyiltág, az egészséges erő és virtus szerete." (SIC)
El kellene olvasni Goethe Egmontját: abból látszik, hogy Beethoven jól kapta el a küzdő, szenvedélyes, akadályokat legyőző nagyság figuráját.
A Fidelio két rabkórusa nagymértékben cáfolja az Ön Beethoven-szabadságeleméletét.
Egy műalkotás megítélésének sok szempontja lehet. Ki tagadná, hogy pl. Beethoven f-moll op.84 Egmont-nyitánya zenei remek. És hát nem is szenved a figyelem és a megbecsülés hiányában. Ugyanakkor ez az opusz, mint programmű, másszóval úgy, mint Goethe Egmont drámájához írt zenei nyitány, teljes félreértés. A zenei karakter éppen az ellentéte a drámainak. Beethoven schilleri alkat és nem goethei. Beethovennél a szabadság a világgal való állandó harcból fakad, a korlátokkal szembeni örökös küzdelemből, stb. - a lá Schiller. A rabság itt az individuum külső korlátozását jelenti. Goethenél viszont a szabadság valami más. Nevezetesen a könnyűség, a derű, a küszködés hiánya, a napfény, a huzatosan áttetsző nagy terek, a nyiltág, az egészséges erő és virtus szerete. A rabság pedig inkább nyomott légkör, vivódás, lapítás, hátsó szándék, meghunyászkodás, belső frusztráltság, nem látni az ég kékjét. Szóval, két alapjaiban különböző fiziológiai karakterről van szó. Goethe Egmontjának legfőbb alkati vonása éppen az ellenérzéstől való irtózás, a harcra, a küzdelmre való képtelenség. Egmontnak az akadályokkal szembeszegülő, azokat leküzdő hősként való heroikus ábrázolása éppen csak a dráma lényegét véti el. Ha a dolgot így tekintem, és hát miért is ne tekinthetném így, akkor urambocsá’, ez a mű nem jó.
Tisztelt Fazekas Úr!
Már hogyan is lehetne Glenn Gould véleménye irreleváns? Bach véleményét erről meg valahol olvastam a neten, persze ezt nem adnám nyomtatásba. Én nagyra értékelem a prelúdiumait, ez viszont tényleg irreleváns. Amúgy szerintem a szó eredeti jelentése sokmindent elárul.
Tisztelt Zsölény úr!
Igen, a Sarabande. Hát igen. Nekem is eszembe jutott, miközben az elözö hozzászólásomat írtam. Igen, igaza van. A Sarabande! Igen.
Arra viszont kiváncsi lennék, hogy miként képes Bach gondolataiban olvasni? Glenn Gould véleménye pedig irreleváns (na jó, engem nem érdekel).
Amúgy a Wohltemperiertes Klavier elsö kötetének monumentális Esz-dúr prelúdiuma és a hozzátartozó aprócska fúga esetében is fenntartja véleményét? Vagy a nagy "Szent Annának" nevezett orgona prelúdium és fúga esetében is lát különbséget a két tétel "nagysága" között?
Abban persze teljesen igaza van, hogy Bach korában a müfogalom még alapvetöen különbözött, attól, amit ma használunk, ezért sem állja meg a helyét "beethoven" gondolata, miszerint ami átirat alapanyagául szolgál, az szükségképpen alacsonyabbrendü.
Tisztelt Fazekas Úr!
"Azért mert a hangnemböl következö affektus komolyabb hangvételt kíván?" - IGEN, bármilyen furcsa, részben ezért. De gondoljon a Sarabande mélységesen szuggesztív, utánozhatatlan hangvételére.
Tanára magvas mondásával az a baj, mint minden más magvas mondással: elemezhetetlen. Az első kísérletre kiderül, hogy ezt "csak úgy", "brahiból" mondta. Előszöris -precízen szólva- nincs is olyan, hogy "mű". Ha a táncfüzéreket EGY műként szvitként kezeljük, akkor miért nem EGY mű a szvitekből álló ciklus? Egy prelúdium AB OVO "kisebb" mű, mint az őt követő fúga, ezt nemcsak maga Bach, de Glenn Gould is így gondolta.
Én már csak azt nem értem, hogy a c-moll csellószvit, milyen értelemben "nagyobb" a G-dúrnál? Azért mert a hangnemböl következö affektus komolyabb hangvételt kíván? Vagy mert hosszabb? Vagy mert a zenetörténet egyetlen egyszólamú fúgáját tartalmazza?
Egy tanárom mondta egyszer, hogy Bachnak nem kis és nagy müvei vannak, hanem hosszabbak és rövidebbek. Egy kis prelúdium nem "kisebb" zene, mint nagy korálfeldolgozás.
Én is, természetesen, a kettő (a négyből) passió mellett. Egyébként a saját átemelés esetén nevetséges kritizálgatni: miért ne érezhetné ott jobb, vagy ott is jó helyen, amit egyszer már megkomponált?
Én a h-moll misét "nagyobbnak" tekintem a Karácsonyi oratóriumnál. Majdnem mindennél nagyobbnak, egyébként. Kompilláció ide vagy oda.
ALACSONYRENDŰBB. Elnézést a kapkodásért.
Kedves Lajosom,
éppen a 147. kantáta egy visszatérő korálját Myra Hess tette "közkinccsé", de semmiképpen nem tartozik a Nagy Kantáták (pl. 146.!, 4., 6., 111., 56., 80., 82., 140., 161., 12., 21., 34., 106.) közé.
A Karácsonyi Oratórium 6 karácsonyi kantáta ügyes halmazalgebrai uniója. Kantátaátdolgozások vannak például a h-moll misében szépen, más kantáták átvételeiben is.
Valóban szokták terjeszteni, hogy Bach egyházzenei működése quasi "alacsonyrendűb" a világinál, hoznak is jól hangzó érveket, de a fül (és a kottaolvasó szem) ellen tehetetlenek ezek az érvelők.
Valóban kicsit sarkítottan fogalmaztam. Valóban, amit Bach írt az mind legalábbis nagyon jó, intellektuálisan szórakoztató. Tulajdonképpen elég triviális mondandómat úgy fogalmazhatnánk át, hogy Bachnak is vannak kiemelkedő alkotásai, ezek azonban a Máté Passió és a Karácsonyi Oratórium kiételével jobbára világi opusok, és a kantáták, bár van néhány kiemelkedő (pl. 147.) általában kisebb jelentőségű művek, melyekre a mester is hajlamos volt továbbfelhsználásra alkalmas aprólékként tekinteni (Igaz hogy a Karácsonyi Oratóriumot néhány kantátájából állította össze?).