Ez valóban így van, és köszönöm az értékes hozzászólásokat. Üdv.

Aha, így egyet is tudok érteni. Azonban ebbből valami kimondatlan dolog is következik: a hallgatókat saját koruk zenéje érdekelte. Mozart az "öreg" Bach zenéjét már régizenének nevezi egyik levelében (pedig nem kétszáz év választja el tőle) és bár szakmailag nyilván a zeneszerzőket érdekelte, érdekelhette korábbi zeneszerzők művészete, senkinek eszébe sem jutott volna a romantikáig, hogy azokat nyilvánosan újra előadják.

A 40. hozzászólónak: valóban így van ez tény, hogy egy passiot vagy operát nem a szerző egyedül játszotta. Csak hogy nem erről van szó, hanem arról hogy a szerző azt a művet vezette, amit ő maga komponált. Bach biztosan nem énekeltett Telemann kantátát. Ilyen értelemben a reprodukció. Az is igaz hogy pl. Bach átvettó Viváldi concertoiból és orgonára átirta de kétlem hogy ezt ő maga istentiszteleti célokra használta volna. A mű szépsége miatt vette át, nem valószinű hogy játszotta valaha. Pont úgy ahogyan Bach halála után is az utód a Tamás-templomba, elpakolta vagy kipakolta Bach összes alkotását ami fellehető volt és a sajátját írta és adta elő, természetesen msok segítségével.

A hozzászólást csak azért írtam mert ki akartam fejezni hogy a mai előadókkal szemben mi volt a gyakorlat. Ma létezik zeneszerző külön, és előadó külön. Néha biza sok előadónak halvány göze sincs a műsorról amit játszik csak ült egy fél évet a seggén és bevágta a hangokat, de sokszor azt sem tudja hol van pl. moduláció a darabban, vagy kamarazeneben pl. ő mit is képvisel a szólamával. És ez sajnos tény. Persze mint mindig tisztelet a kivétel. 

"Ezért nem ismerte a régi zene a reprodukciót, a visszaadást mas szerzőktől. Az játszott el egy fúgat aki azt meg tudta írni."

Hát nem is tudom. Nem nagyon hallottam, hogy az operák vagy passiók minden szerepét a zeneszerzők énekelték volna...

Ebben tényleg sok az igazság, bár én nem ennyire filozófikusan fogom fel a zenét. De azért egyetértek veled. Kösz a szép megfogalmazást. Üdv mindenkinek.

Tökéletesség valóban nem létezik, legalábbis abban az értelemben, ahogy azt elvárnánk.

Maga a zene nem is lehet a Hamvas Béla által "orfeuszi"-nak nevezett tökéletesség, mert manapság a zene "mágikus" vonulata dívik, s annak lételeme az izgatás, a felkavarás. Kocsis ebben az értelemben közelít általában a zenéhez, következésképp eleve lemond az orfeuszi magaslatokról. Mágikus értelemben a tökéletességnek annyiban van értelme, amennyiben ennek a "felkavarásnak" meg tud felelni. Paradox módon nem alapfeltétel a matematikai, vagy akár a hangszerkezelési tökéletesség. Elég, ha a hallgatóság lelkét felkavarja, majd a mélybe taszítja. Ha ezt elérte, akkor nevezhetjük mágikus értelemben tökéletesnek. Kocsisnak ez a célja, s ez a cél se valósulhat meg maradéktalanul, mert az ördög több vasat tart egyszerre a tűzben, a hallgatók lelkéért több Lucifer küzd egyszerre. 

Ahogy a Murphy törvény mondja: "Azon a napon, amikor a lelkedet éppen áruba bocsátanád, lélekből éppen túlkínálat van." Minden mágikus művész dilemmája ez, és a faust-i kérdés: Vajon megéri-e?

A zuhanás szélsebes, a végcél a Pokol. Kocsisnak nem elég gyors...

Hát pont ez az, zongorázhatjuk de nem lesz tökéletes. Egy mű nem attül lesz tökéletes hogy valaki lejátsza, hanem attól hogy valaki tökéletesen meg tudta írni. Nem az előadó számít elsősorban hanem a szerző. Csak sokan ezt elfelejtik. A koncertre nem azért kell menni hogy halgassuk Kocsist vagy Ránkit vagy mit tudom én Fassangot, hanem hogy halgassuk a művet amit jól vagy kevésbé jól előad. De a mű maga a tökélatesség nem az előadás. Ezért nem ismerte a régi zene a reprodukciót, a visszaadást mas szerzőktől Az játszott el egy fúgat aki azt meg tudta írni.

A Fúga művészete úgy tökéletes, mint Mozart Requiemje vagy mint a párizsi Tour St. Jacques.

El lehet vitatkozni ezen, csak nem érdemes. Kocsis kijelentésében sok igazság van. Mert akkor mi a fenének zongorázzuk Rachmaninov darabjait a szerző után?

A mai zenészek minden bizonnyal nem tudnak tökéleteset produkálni. Sem előadásban, sem zeneszerzésben. sem impróvizációban, mert mindig valamelyik nagymestert utánozzák. De én merem állítani hogy egy Bach: A fúga művészete, vagy orgona triószonáták mindenképpen a tökéletes zene kategóriába tartozik.

Csak KZ olvassa!

                                       Tökéletesség 

Édes dombok, dombocskák, halmok, zsemlék, cipók, almák,
gömbre, tökéletes formára törekvők, tömöttek, kemények,
lágyan ringatózó ringatók, alábiccenők, duzzadók, élet
adói, emelkedő rugalmas álmok, testek szép templomának
kupolái, eleven hús hatalmas, élő gyöngyei, merészen
előre szökkenők, tömött kihívások, szerelem, vágy, végzet
csupasz jelei, gyengédek, büszkék, alázatosak, a lélek
megtestesítői, dermedt halálból életre hívó hibátlan
rózsaszín, barna, fehér, fekete, bronzszínű ikrek, édesek,
simák, szelídek, parancsolók, csókot, simogatást, kemény
markolást kérők, segítő szépségek, kislányosan kicsik,
hatalmasan rugalmasok, mennyei édességek, rajtatok piros
pecsét, Isten pecsétje, határtalan gyönyörűségek, örvényt
kavarók férfiak fejében, lelkében, testében, párnák fáradt
fejnek, enni, harapni való hús a szájnak, szétnyíló, meleg
öl üzenetének hordozói, gyönyörök hírnökei, megtestesítői,
részegség, mámor, kábítószer forrásai, sötét valóságot
semmibe tüntető jósnők, boszorkányok, markoló kezet
ellágyító, lágyat művésszé, szobrásszá bűvölők, királynők
kibújva selymek, vásznak, gyapjúk, daróc alól, névtelenek
és néven szólíthatók: Héliodóra, Kleopátra, Lucrezia, Ágnes,
Mária, Zsuzsanna, Imola, Csilla, Zita, Veronika, Gyöngyvér,
Ariadné, Natasa, Kinga, Melitta, Matild, Erika, Éva, Gina,
Gizella, Katika, Klári, Jolán, Ilona, Lenke, Judit, tízezer
és százezer, és millió, és milliárd asszony és leány, hű
és hűtlen, szűz és megveszett, olcsó kurtizán, császárnő,
apáca, úrhölgy, kocsmai kurva testének pompás ékessége és
rajta a simogatástól, száj melegétől megérlelődő erdei
gyümölcsök, málna, eper, kökény, szeder, cseresznye drága,
kiugró bimbója, édességes tej forrásai, az első öröm
emlékhelyei, üvöltő vágyat ébresztő, az öl szorítását
kínáló, szavakat összekuszáló, elmét megzavaró, világot
széjjel robbantó, jeges olvasztó, vasat izzító, páncélt
repesztő, szédítő, vadító, végzetes női hús, hús, hús.
Gyere, drága, hívlak, gombold ki ruhád, add a melledet.

/Kuczka Péter/
 

Nem voltam ott a cikkben említett martonvásári koncerten, mert a Barátis :-) volt a tervemben, és az szinte tökéletes volt, de lehet éppen a Kovács János vezette zenekar és a kitűnő szólista remek együttműködése miatt a káprázatos időben.

De  tulajdonképpen a z-v szólistája okán akartam írni: Borbély Lászlót én is kiválónak tartom. Legutóbb a Bartók Emlékházban kápráztatta el a telt házat: nagyszerű volt a Bartók-szonáta, és olyan h-moll szonátát, amit előadott még nem hallottam. A mostani Liszt-versenyben semmiképp, a nagyobbak közül sem, de ebben is van egyértelműség, hiszen pl. Farkas Gábor előadása /a szóló CD-jén vagy koncertteremben/ is tökéletes a maga nemében, és nyilván más egyéniség ő is, főleg ha mindkettőt élőben hallgatjuk: Borbély átélése látványosabb, így lenyűgözőbb, magával ragadóbb, több érzelmet keltett és több értelmet nyert vele a darab - nekem.  Hogy hibátlan lett volna? Nem tudom, de akkor tökéletesnek tűnt. A két ráadás is tökéletes volt :-) Az első az impromtu, a másodikat elfelejtettem, de talán az 1. elfelejtett keringő. Lehet ellenőrizni, hogy tökéletesen játszotta-e Horowitz!

Kedves Kocsis Zoltán!

Mi a tökéletesség egy mű előadása kapcsán? Hány előadó hányféle megfogalmazása létezik, és ki mondja meg, hogy a kottaképre alapozott hibátlan előadások melyike tökéletes? Vagy csak a hibátlan lenne tökéletes, és ennyi elég is? Kötve hiszem, de kötetlenül sem!

Hogy Parsi mit fal zenehallgatás közben vagy annak szünetében, nem tudom, de az ételek kapcsán is eltérőek a vélemények. Hát még a hozzájuk társítható borokról, netán a koncerten résztvevő társakról. A MÜPA sokszor üres díszpáholyába fel lehet vitetni a Bohémből ételt-italt!

Tökéletesség nem létezik? Nos csak annyit mondok, hogy MÜPA. Meg, hogy Parsifal.

Nos a szünetben elfogyasztott pácolt pulykamell (kapris hollandi mártással) tökéletes volt.  

Tökéletesebb volt mint Dudamell, és majdnem olyan tökéletes mint - hajdanán - Sophia Loren Mell. A hollandi mártás úgy harmonizált a grill zöldekkel, és ezt olyan fenséges egésszé ötvözte a burgonya  püré, mely kompozíciót az időben a csokoládé brownie ( természetesen rózsahabbal) koronázott oly mértékben felülmúlhatatlan tökéletessé, hogy arról Mozart (és  hallgatói és a belőle doktoráltak ezrei ) csak sárga irigységbe burkolózva álmodozhatott/tak .

Sok van ami tökéletes, de a pácolt pulykamellnél ( természetesen kapris hollandi mártással  és grill zöldekkel) nincs tökéletesebb - csak a....

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=sophia%20lorenn%20ihr%20leben&source=web&cd=3&ved=0CDoQFjAC&url=http%3A%2F%2Fwww.sueddeutsche.de%2Fpanorama%2Fsophia-loren-ihr-leben-1.98221-2&ei=NgW7TvOMGomhOsHF0McI&usg=AFQjCNEPsGbCGcQKIVjYtJ8sc1zaWWIT3Q

Ma egy békát istápoltam, kiásta a gyerekem a földből. Szegény nagyon megijedt. (Mindkettő megijedt:))

MI VAN????

Azért - ha megnézzük, mit is jelentett egy Mahlernek Schumann és LISZT! - polgártársak! nincs itt valami aktuálpolitikai vetület? Nem kellene ezt sürgősen elfelejteni?

Ezt l.sz. összehasonlítani egy homárral:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b1/Hemilepistus_reaumurii_01.jpg

Így se világosabb:)))

Nem úgy értettem, ászkarák = melodikus invenció, homárpáncél = hangszerelés.

:)

:)

Rák és homár nálam nem figyel:)

Mit értettél ez alatt? Belebújik a másik ruhájába?

No, Berlioz éppen az "ászkarák homárpáncélban" esete...