Kedves Mira!



Ha már Thomas Mann, akkor a Lotte Weimarban-t ajánlom, a végén már alig fogod tudni eldönteni, hogy Mannt vagy Goethét olvasod. Fantasztikus szellemi kaland az idős Goethéről és arról a hölgyről, akiről Goethe az Ifjú Werther Lothéjét mintázta. Érdekes, hogy általában nem olyan ismert, mint a Varázshegy vagy a Doktor Faustus, pedig méltán van mellettük a helye, mivel zseniális.

Megjelent! Figyelsz, Cleofide?

Kedves contrapunct, kicsit úgy érzem soraid olvasván, mintha Rousseau vissza a természetbe passzusát értelmezném. Kétségtelen, hogy a pénzvilág nemcsak felemelő. De vitatom, hogy a művészeti csatornák az elvetendő kategóriába esnének, hiszen ha valamiért tv-t nézek vagy rádiót hallgatok, akkor ezekért. Filmben, könyvben is van értéktelen, de hogy ezzel együtt vissza kéne térni mondjuk a kódexíráshoz-olvasáshoz, kétlem. Te mit javasolnál?

Az a helyzet, hogy az ún. tömegigényt is lehetne formálni - éppen ez az a felelősség ill. felelőtlenség, amely az erre alkalmas intézményeket terheli. Lebrecht nagyonis jól leírja, hogy az ilyen intézmények hogyan csúsztak ki a hozzáértő kezekből és hogyan lettek jövedelmező és rövid távon is nagy hasznot hozó üzleti vállalkozásokká. A periférián működő ún. elit vagy réteg műsorokat sugárzó csatornák létrejötte (ld. Mezzo) épp ezt bizonyítják és erősítik.

Egészen gusztusos példával élve:

ha valaki mondjuk telibe hányja, hugyozza, szarja (nemkívánt törlendő ) a Nagykörútat, bár megbotránkoztathatja a járókelőket, de a hányadék (stb.) jogi értelemben személyes produktum és mint ilyen akár jogvédelem alá is kerülhet. Sőt, az akció akár "performance"-nak is minősíthető, s így aki megnézi, még illeték megfizetésére is kötelezhető. Vagyis, egyetlen üdvözítő és mérvadó a haszonszerzésre irányuló jogi gondolkodás, mellőzve mindenféle egyéb - mondjuk erkölcsi - kategóriát.

Ugyanez történik a lopással és hazudozással is. Lásd kis hazánk történéseit az utóbbi két hétben. (Nem akartam ilyen messzire menni, de ide jutottunk ...)

Komolyzeneszerető médiatulajdonos kerestetik...

A tévé és rádió drágább.

Szerintem Thomas Mannra sincs tömegigény, de azért olvassuk néhányan.

Tömegigény kellene, akkor érné meg.

A zenei stúdium talán annyiban, hogy másképpen láthatja a zenei világot egy zenész, s másképp egy szociológus. Persze jó, hogy ezeket valaki leírja, de alapvetően szkeptikus vagyok, biztos csak a biznisz mozgatja a zenét? Mi a helyzet azzal, hogy fenntartja, esetleg generálja is? És gondolod, hogy a Duna tv betölti azt a funkciót, amit a Mezzo? Szerintem nem. Persze mint kitűnik, épp az üzleti részhez nem értek, tényleg nem tudom, ilyen csatornákat ki tartana fenn és hozna létre, de mint innen látszik, igény lenne rá.

Emlékeim szerint a 70-es években jelent meg (legalábbis magyarul) Ernst Roth: Zene és üzlet című könyve, az abban leírtak sem avultak el. Csak éppen az a baj, hogy mintegy 20-25 évenként tűnik fel valami ilyen vitairat-féle ebben a témában.

Sue Towsendtől "A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója" nem rossz. De "A kis Nicolas" Jean-Jacques Sempétől sem kutya. :)

Miért is fontos a zenei stúdium? Nem koncertet ad, hanem leírja véleményét. Ahhoz meg nem kell. Éppenséggel nem nagyon avultak el a meglátásai. Egészen biztosan nem teljesen kívülálló, hiszen akkor nem is rendelkezne ennyiféle információval.

Attól, hogy van Mezzo meg pl. Dunatv, alapjában semmi sem lett jobb. Biztosan lehetne konkurrens Bartók, de ki tartaná fenn, ki hirdetne ott? Ez sajnos naivitás és utópia. Amúgy, bárcsak ne lenne igazam ...

És egyébként milyen zenei stúdiumokat végzett Lebrecht? Ha semmilyet nem is, attól még az üzleti vonatkozásokat jól láthatja.

Nem tudom, mikor írta ezeket a könyveket, de minimum 8-10 éve, nem? Az ilyesmi hamar avul. Mindenesetre néhány dologra rámutat, s már az is jó.

Kedves contapunct, arra lettem volna kíváncsi, szerinted mennyire vehető komolyan? Olvastam pl. recenziókat a Művészek és menedzserek-ről, ahol arrra kérdeznek rá, Lebrecht vajon mily zenei stúdiumokat végzett? Vagy én magam pl. nem tudom eldönteni, tabudöntögetésről van szó, vagy ő is valamelyik zenei bizniszben érdekelt? Te el tudod képzelni, hogy teljesen kívülálló? Némely dologban pedig már eleve túlhaladott - kárhoztatja a tv-t, ahol már olyan csatornák vannak, mint a Mezzo, Art, az a mániám, hogy magyar nyelvű művészeti csatorna is kéne, sok-sok komolyzenével, vagy ahogyan rengeteg könnyűzenei rádióadó létezik, miért ne lehetne egy kis konkurrense a Bartók-adónak is?

Lebrecht tényleg jól ír. Persze ő is csak ember. Minden ilyen könyv nyilván afféle vitairat.

elgondolkodtatóak - bocsánat

Déry Tibor: G. A. úr X-ben

Mika Waltari: Szinuhe



Olyan két ellentét, mint Toscanini és Furtwaengler voltak.

Azt hiszem, abból, hogy mindenütt ajánlgatom, talán kitalálható.

(A bulváros részei szórakoztatnak - nagyon nem kell komolyan venni. Az egyéb meglátásai pedig nagyon elgondolgodtatóak.)

Kedves contrapunct, neked mi a véleményed ezekről a könyvekről? kíváncsi lennék rá.