Már haza is jöttünk... lehet sejteni, hogy miért.

Nincs mentség, szarvashibát vétettünk. Ezt nem is részletezném. Ettől eltekintve szépen teljesítettünk, de elhallgatva a többi kórust...

Azt mondták az amerikaiak, hogy a kötelező mű (Kodály: Media vita in morte sumus) milyen unalmas és hogy a magyarok egyébként is milyen rosszak. De hát én nem nagyon adok az amcsik véleményére.

A legszimpatikusabb kórus a kolumbiai volt, úgy általában. A kategóriánkban a Chinese-Taipei kórus lehengerelt mindenkit. Választott darabjaik között volt egy Ligeti. Amikor jajgattak, megdobbant néhány magyar szív.

A rendezvény helyszíne a vadiúj Kölcsey Központ volt (ha jól tudom a nevét). Kényelmes és színvonalas volt. DE: a többi szervezés egyszerűen felháborító volt. Délután 2-kor volt például egy összkari próba a Főnix előtt, kb. 40 fokban, több mint egy órán át. Csoda, hogy valaki nem lett rosszul, életveszélyes az ilyesmi. Lett volna rá alkalom valamelyik estén, vagy akár bent a csarnokban. Még csak vizet sem osztogattak. A csoportkísérők tájékozottságáról ne is beszéljünk. És mindenhová gyalog kellett menni.

Mindegy. Ma vannak a döntők. Kíváncsi lettem volna a Csodafiú-szarvas előadására, mivel a kategóriában nem jutott magyar kórus a döntőbe. A lényeg, hogy aláírattam a kottát Kocsár Miklóssal. :)

Egyébként a magyar kórusélet nagyjai mind ott voltak/vannak.

Bénázásukkal együtt (sőt, éppen ezért is) megejtő volt a kedves Fóti Templom kupolája alatt az ausztrál kórustól az Esti dal megszólalása. Tört magyarsággal, de annál nagyobb lelkesültséggel énekelték.
Tehát: Hajrá Debrecen!

Kedves DóraS (18),
ha már ennyire részletesen belemegyünk a latin kiejtésbe, akkor szerintem elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy HOL és KIK adták elő a művet: újlatin nyelvű országokban, különösen Itáliában indokolt az "olaszos" kiejtés. (Sőt, akár Londonban is, ha olasz énekesről van szó.) A Brit-szigeteken viszonylag korán megjelent a restituált kiejtés, míg német nyelvterületen a legutóbbi időkig az erazmista volt használatos. (Nálunk még ma is ez az általános.)
Én mindenkitől azt várom, hogy eredeti nyelven énekeljen, de megértem, ha kicsit bénáznak pl. a magyarban.
Már csütörtök van...

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=190424&rid=PWd6Tg==
E
gyébként milyen magasan van hétfő (vagy kedd)?

Várunk vissza, DóraS, a boritékolható jó hírekkel!

Holnaptól minden kiderül Debrecenben! :)

Összefoglalást legközelebb akkor tudok adni, amikor haazjöttünk, olyan hétfő magasságában.

Addig is mindenkinek szép hetet! Lélekben meg hallgassátok a debreceni kórusmuzsikát...! :)

Tökéletes kiejtés egy tanult nyelven?!?! Ugyan... Ez épp oly abszurd, mint amikor valaki "perfekt" beszél egy idegennyelvet. Csak gyerekkorban lehet - PÁRHUZAMOSAN! - egy-két akár három nyelv hangrenszerét "anyanyelvi" - pontosabban bi- v. trilingvis szinten megtanulni. (Bocsánat ezért a csúf bi-tri-ért...) Épp ezért mindig tisztelettel és csodálattal hallgatom a külföldi énekeseket, amikor megközelítik a magyar hangokat. S amikor kihallik egy á hang idegen színe, egyáltalán nem a káröröm szólal meg bennem, hanem elismerés, hogy megközelítette. Nagy dolog.

Hát ezt meg ki mondta...?

"Igazán kíváncsi leszek, a kötelező darabokat hogyan fogják énekelni a külföldiek magyarul. (Meg arra is, hogy mi hogyan...)" - ennyi volt az előzmény. Nyilván egy olasz kórus is kíváncsi a magyarok olasz kiejtésére. Ebben semmi lekicsinylő nem volt, eszembe sem jutott.

Mondjuk azt tegyük hozzá, ha már a latin-olasz kiejtésnél tartunk, hogy mondjuk a 'c'-t ugye rendszeresen 'cs'-nek mondják a nagy híres kórusok - olaszosan a latint. Nem helyes.

A kérdés teljesen jogos

Bocsánatot kérek a kérdésem föltételéért: A magyar kórusok tökéletes latin - német- olasz... stb. kiejtéssel éneklik az adott nyelven íródott kórusmüveket?

Bizony így van, drága DóraS, ismétellek, s remélem, nem szégyenedre. Jó húsz? éve az a megtiszteltetés ért, hogy egy ny-német kisváros kórusvezetőjének segítettem a Szózat nyelvi "behangolásában" - óriási sikerrel énekelték "idehaza"!
Így lenne rend.

Ez így van. A szöveg számunkra sem mindig érthető tisztán. Mégis van ezekben a magyar művekben a szövegen kívül is valami magyar. Szóval a megértése nélkül is a magunkévá tudjuk tenni. Ha pedig meg is értjük - ott kezdődik a tökéletesség felé vezető út. :)

Van a kórusunkban egy angol srác, tud magyarul de nem tökéletesen. Megkérdeztem tőle, szerinte mit jelent az, hogy "keserűségem annyi nem vóna, ha ellenségtől nyavajám vóna, bizony könnyebben szenvedtem vóna, magamat attól megóhattam vóna". Mondtam neki, hogy ne izgassa magát, ez nekünk is nagyon nehéz, a magyar tagok küzül sem mindenki érti pontosan, ha csak nem gondol komolyabban bele a szövegbe. Éljen a Psalmus!

A lényeget elfelejtettem:
Én már csak azért is becsülök egy külföldi kórust, ha magyar művet tűznek a programjukba! Nagyon jók a magyar szerzők de nem jut nekik - sajnos - elég nemzetközi figyelem. Bár persze vannak kivételek: Nekem Kocsár Miklós művei japán kiadásban vannak meg és a szövegük is le van fordítva, illetve minden kottában van magyar kiejtési útmutató, és magyar szöveg katakana (az idegen szavak átírására szolgáló betűkészlet) betűkkel.

Kedves Dóra és Mindenki!

Teljesen egyet értek azzal, hogy ha az ember egy kórusművet énekel egy olyan világ nyílik meg ellőtte, amit nem lehet szavakba önteni. Hihetetlen jó érzés például (én basszus vagyok így egy rám vonatkozó példát mondok) amikor a Székely Keserves (Kodály) végén azt az egyszál E hangot beéneklem a kórus alá. Nagyon sokat jelent számomra a kóruséneklés, és nem értem hogy miért nem érdekel ez több embert is, miért van az hogy a középiskolások 50%-a szerintem életében nem volt még komolyzenei hangversenyen. Nagyon becsülöm azt a munkát, amit Nyíregyházán folytat Szabó Dénes. Igazi kuriózum Magyarország számára. Minden iskolában így kéne csinálni. Nem tudom jártatok e már az iskolájában vagy találkoztatok e már a módszereivel, de engem elképeszetett. És nem csak amit csinál, hanem sz is ahogy zt csinálja. A keze alól kikerülő kórusok kristálytisután, muzikálisan és gyönyörűen énekelnek. Igazi katarzis egy-egy koncertjük!

Remélem a lázadó korszak lassan véget ér, és a velem egy korú fiatalok is megtalálják ezeket az értékeket.

Hát igen. Ahhoz, hogy valamit becsülhess, kicsit bele kell látni. A közönség nem tudja, nem is sejti nagy részük, milyen munka van egy-egy (főleg 20. sz.-i) darab megtanulásában. Ezeket jó hallás és nagyfokú koncentráció nélkül képtelenség elénekelni. Arról meg már ne is beszéljünk, milyen összjáték megy a háttérben is - pl. ki melyik szólamot kell, hogy figyelje a sajátján kívül ahhoz, hogy jó hangon tudjon belépni (pl. "na a basszus most következő hangjára ráképzelek egy oktávot és attól egy kis szekunddal lejjebb kell kezdeni..."). Kész katasztrófa, ha ez nem sikerül. :)

Igazad van. Általában igyekszem elöl ülni a hangversenyeken, így közelről látom azt az áhitatot, ami a kóristák arcára kiül a közös énekléskor.

Na és azt tegyük hozzá, hogy mi lenne a csodás misékkel, oratóriumokkal, a Requiemmel kórus nélkül...

Na persze itt az a capella kórusról volt szó. Az az igazi... síri csend volt a nézőtéren (1000-1200 ember) Karácsonykor az Operafesztivál gálakoncertjén, mikor felléptünk. Nagyon megható volt az a figyelem és szeretet, amit két világhírű (?) szoprán után mi kaphattunk. Szerintem simán felnőttünk hozzájuk. Hozzáteszem, hogy a kórusunk tagjainak 80 %-a magánéneket tanul. Szóval mi mernénk szólózni is. :)

[3]
Nem becsülöm le a külföldi kórusokat. Csupán arra utaltam, hogy kiejtésben, ill. átélésben lehetnek problémák. Szerinted mit jelent egy amerikai számára a "Csodafiú-szarvas"? Nekem is fél évbe telt, mire megértettem, miről szól a darab (Kocsár Miklós írta). És nagyon-nagyon megszerettem. Zene és szöveg tökéletes harmóniája.

A kóruséneklést ugyebár a következőért szokás leszólni:

"A kórusok azoknak vannak kitalálva, akiknek tűrhető hangjuk van, szeretnek énekelni, de szólót legfeljebb a zuhany alatt kísérelnének meg."
részlet a Komolyzenei Kalauz c. csodából.

A kórusokat lenézik, mert nem tartják művészetnek. Egyszer hallottam, hogy azt a tudást nem tudják igazán megbecsülni, ami a kórutagok fejében van! Hogy kapásból le tudnak énekelni 50-100 művet akár, mert egyszerűen beléjük vésődött.

Én szeretem a kóruséneklést. Komolyzene-imádatom azzal kezdődött, hogy felvettem 10 CD-nyi kórusművet a rádióból... Komoly utánanézéssel, lexikális tudás-gyűjtéssel, mindennel. Hát van annál szebb, mint mikor több emberi hang (disz)harmóniája szól?