[6] Így utólag könnyű értékelnünk, hogy Csáth min volt jelen. Gyakran elgondolom, mi vajon tudjuk-e, miken vagyunk jelen. Olykor kiváló előadókat hallani.



(Múltkor Liszt és Chopin volt műsoron a ZAK-on. Beleszédültem a gondolatba, mi lenne, ha ők ülnének ott, és játszanák a darabjaikat.)



A Vigadó akusztikája nem a legfényesebb.

folyt.

 "A Nyugat több mint ötvenfos - többnyire alkalmi - zenekritikusi szerzogárdájából Csáth Géza és Jász Dezso volt az induló Nyugat, Bálint Aladár és Molnár Antal az 1910-es évek elso felének (ez az idoszak és négyük munkássága jelenti a Nyugat zenekritikájának elso virágkorát), Tóth Aladár és Lányi Viktor pedig az 1920-as évek Nyugatának volt vezeto zenekritikusa. A Nyugat zenekritikájának második és egyben utolsó nagy korszaka, az 1920-as évek közepének és második felének "aranykora" Osvát Erno - a Nyugat vezeto szerkesztojének, szürke (pontosabban fekete) eminenciásának - 1929-es halálával ér véget.

      A Magveto Könyvkiadó Szajbély Mihály által gondozott Csáth Géza-összkiadásának legújabb kötete - az elbeszélések, a színpadi muvek, az esszék-tanulmányok és a naplók-levelek után - Csáth összegyujtött zenei írásait adja közre. Csáth Géza zenei tárgyú írásaiból már több ízben jelent meg válogatás: ilyen volt a Demény János szerkesztette Éjszakai esztetizálás (1971), majd Dér Zoltán két válogatáskötete: a rövidebb Írások az élet jó és rossz dolgairól (1975) és a bovebb válogatást adó Ismeretlen házban második kötete (1977)."



Csáth Géza

A muzsika mesekertje

http://www.zetna.org.yu/zek/konyvek/49/index.html

Érdekes megjegyezni, hogy Csáth jelen volt Debussy 1910-es vigadóbeli koncertjén. Ő meséli, hogy a zongorát csak az első sorokban lehetett rendesen hallani.

Olvasom, 1901-től írt zenekritikákat a Bácskai Hírlapba. Ekkor 14 éves!







http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=KRITIKA0105&article=2003-0122-1020-02STSV



"A magyar zenekritika immár több mint kétszáz éves története is ez ido tájt kezdodik; elso száz évét: az 1790-es évektol az 1890-es évekig tartó - tehát tulajdonképpen a XIX. század magyar zenekritikáját jelento - történetét Pándi Marianne dolgozta fel (Száz esztendo magyar zenekritikája, 1967). A második száz év, az (ilyenformán feldolgozhatatlan, ám érdemi öszszefoglalásra váró) XX. századi magyar zenekritika története pedig - ha nem is annyira, mint a modern magyar irodalom története, de bizonyos értelemben mégis - összeforrott és szinte egyet jelent legmeghatározóbb folyóirata, a Nyugat (zenekritikájának) történetével. A XX. század - az újabb száz esztendo - elso fele a Nyugat, második fele pedig a "poszt-Nyugat" zenekritikája. A XX. századi magyar zenekritika útjának olyan nagy formátumú szerzok a mérföldkövei, mint a század elso felében Csáth Géza, Molnár Antal és Tóth Aladár, a század második felében pedig Pernye András, Kroó György és Fodor Géza - írásaikból kirajzolódik a XX. századi magyar zenei és operaélet teljes képe.

      Csáth Géza zenekritikusi fellépése a század elején egybeesik az Új versek Adyjának, illetve Bartóknak és Kodálynak a fellépésével, tehát az új magyar zene és irodalom nyitányával. Csáth egyik önéletrajzának tanúbizonysága szerint 14 éves korában mutatkozott be eloször a Bácskai Hírlap közönségének mint zenekritikus. Késobb a Budapesti Napló (1906-08), A Polgár (1908-10) és a Világ (1910-12) közölte napi zenekritikáit, illetve a folyóirat indulásától a Nyugat egyik zenei munkatársa volt. Sot, Csáth egyike volt a Nyugat nyolc talán legfontosabb zenekritikusának: - idorendi sorrendben ugyanis - Csáth Géza, Jász Dezso, Bálint Aladár, Molnár Antal, Tóth Aladár, Lányi Viktor, Hammerschlag János és Keszi Imre írta a Nyugatban megjelent csaknem három és fél száz zenei írás több mint háromnegyedét."

Csáth Géza: Weiner "közjáték"

"A Népopera vasárnapi matinéján újdonságot hallottunk. Vörösmarty "Csongor és Tündé"-jéhez a múlt évben kísérőzenét írt Weiner Leo. Ennek a zenének egy terjedelmesebb részletét, amely a színdarab két képét köti össze közjátékszerűen, mutatta be a zenekar Reiner karmester finom és igen világos interpretálásában."



Nyugat 1914. 4. sz. Figyelő

Csáth Géza emléktáblája

(Marosits József szobrászművész alkotása.)

a Semmelweis Orvostudományi Egyetem

Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának udvarán.

A tábla abban a sarokban került elhelyezésre, amely felett a szobája volt,

és amely alatt a vizsgálatra beküldött agyvelejének maradványait eltemették.

Az emléktábla szövege:



Itt lakott, dolgozott és

alkotott 1909—1913 között

Csáth Géza

[Dr. Brenner József ]

író és zenekritikus,

a hazai psychoanalízis,

a megújuló magyar irodalom

első képviselőinek egyike.





"Csáth azt is szerette volna, ha sírjára nagy, feketére pácolt tölgyfakeresztet állít az «utókor», és belevéseti Weiner Leó Chopin emlékére írt művének utolsó öt ütemét."

Egyszemélyes utókor. A Csáth-emléktábla elé