2-3 órát álltak sorban Madonna-koncertjegyért. 

És ez is milyen ... jó, YEH!!



http://www.youtube.com/watch?v=Pl9A39giAVY

Ebben a műfajban 15/20 perces számok szoktak lenni - mondom, csak a Fórum könnyed Mozartokhoz szokott fülei kedvéért raktam ide ezt a kis, rövidke művet...

Én azért "titokban" reménykedem, hogy nem kell majd nagy dózisban ilyen zenét hallgatnom. Már ez a 4 perces szám is... Persze számomra érdekesebb harmonizálással sokkal kibírhatóbb lenne, bár ez a "distortion"-fíling nagyon fárasztó egy idő után...

Az az érdekes még ezekben a zenékben, hogy a zenélési gyakorlat visszatért ahhoz a régi praktikumhoz, mikor még a szerző és az előadó nem vált szakmaszerűen szét.

(A gitáros "civilben" zeneszerző... az ütős a maga arranzsait játssza, míg a basszer írja az ellenpontokat - ha nem "erősíti" a főcantust.)

Sőt, a hallgatóság nagyrésze is "képzett" zenész, legutóbb a PeCsában, pontosabban annak szabadterén tartott koncerten a többezres közönség javarésze mind gitáros, basszgitáros, dobos volt...

(Ismerősök + netfórumokról hozzászólók... innen tudom.)

Ez már egy "új zenei gyakorlat".

Nem ismerős ez a fordulat a zenetörténetből valahonnan...?

Vannak olyan részek, zenei anyagok, melyekkel tovább lehetne építkezni, másokat viszont el kellene hagyni. Biztosan nincs igazam, mert ez egy más zenei világ, de nekem hiányérzetem van...

Hát most másfeledszer meghallgatva...Olyan jó volt hallgatni...csak taktilisan "homofób" gondolataim vannak a hallgatás aktusa kapcsán.





Értem, mit értékelsz benne, de számomra rendezetlenek a "zenei anyagok". és elnagyolt az építkezés. Sajnos a zene természetéből adódik, hogy várom a formát, de csak az ígéretét kapom...

Remélem, még itt vagy...



Egyébként, emlékszel, mennyit beszéltünk arról (másokkal is), mi a művészet, meg milyen a jó kortárs zene, és arról is, mi a könnyű és komoly...

Nos,

nekem EZ a komoly,

Mozart, Csajkovszkij, Haydn, Vivaldi etc. kellemes, könnyű kis szórakoztatózenék...



Megjegyzem, szándékosan nem a "legnehezebb" zenét raktam ide, ez csak laza bevezetés a (még) súlyosabb anyagok felé...

Hát...

Majd, elfelejtettem, ezt még hallgatják és élvezik is...

Nem gazdag, ennio?

Nem eléggé sűrű a szövete?

Nem eredeti???



Bármit mondhatsz, az elhangzott zene a művészet minden elemével rendelkezik...

Inkább nem írom le a véleményemet...

Egy kis kortárs zene:

Blotted Science: EEG Tracings

http://www.youtube.com/watch?v=DrlKKYz6nkY



no?

mit szóltok??

Bár ez az "elbizonytalanodás" probléma elvezet Kurtágtól ,de azért én is hadd szóljak hozzá mégis: nem elbizonytalanodásról van szó, mint egyesek írják, hanem letisztultságról,(klasszicizálódásról) a saját stílusához képest persze.  Ilyesmi nyilvánul meg Mozart Requviemjében és Bach A fúga művészetében és persze Bartók

3.  zongoraversenyében. Sajnos Bartóknak (és Mozartnak) nem adatott meg, hogy még egy 5-10 évet "ráhúzzanak" , de minden bizonnyal az egyik legnagyobb zenetörténeti veszteségeinkhez kapcsolhatók az ő "befejezetlenségük". Bach-nál ez azért nem ennyire kontúros, mert ő már az utolsó fúga utolsó ütemeinél járt.

149  Bartók a 2. zongoraversenyben is szelídülni akart az 1.-höz képest. Ott még nem nagyon sikerült.

Kocsisnak azért sikerül rátalálni az igazi Bartókra a 3. zongoraversenyben is...Egyébként a legközismertebb ellenpélda: Verdi.[149

Nana, és Benjamin Britten?



149 Erre R. Strauss is jó példa, érdemes a Salomét a Négy utolsó énekkel összevetni.

A kortárs zene alapvető problémája, hogy a II. Vh.-t követőleg megszólalt komponisták közül senki sem sorolódott eddig be a zenetörténet nagyjai közé. A Kurtág- sikerekről beszámoló lelkesedés is hallgat arról, hogy az ő esetében megtörhet-e a jég e tekintetben, vagy ő is csak egyike a kortárs nagyoknak.

146-147

Igen, Penderecki megszelídült, ezt legutóbb (tán 2 éve?) a MüPában bárki a saját fülével is hallhatta. De hát Bartók is sokat szelídült a 3. zongoraversenyre, és - bár nyilván vannak kivételek - általában elmondható, hogy a művészek ahogy idősödnek, inkább visszahúzzák oroszlánkörmeiket.



147. Xenakist például soha nem tudtam hallgatni, igaz, hogy viszonylag kevés kísérletet tettem rá.

A 143-ra:

mindegy [180] 2008.11.06. 23:11

Am Grab des unbekannten Dirigenten (Ligeti, Sinfonische Dichtung für 100 Metronome) In den Vestibüls und im Alten Foyer gab es diverse EXTEMPORES wie: