Érdekes figura lehetett ez a Mozart. Azt hiszem értem, mitől olyan megfejthetetlen személyiség. Ebben "egy kicsit" rokonlelkek vagyunk, de ez mellékes. Túlságosan gazdag gondolat- és érzelemvilággal áldotta meg a Teremtő ahhoz, hogy ezt egy testben el lehessen viselni, ezért némely oldalát előtérbe helyezte, míg másokat ugyanebben az időben elnyomott, máskülönben pokoli nehéz lett volna elviselnie önmagát- ha így nem volta az... Azért kiismerhetetlen, mert kaleidoszkóp-szerűen váltogatta a lényeit. Ez nem tudathasadás, hanem egy túlszínezett egyéniség viselkedésmódja. Nem véletlen, hogy ennyire sokoldalú volt komponistaként. Már az egyes művein belül is hihetetlen érzelmi teraszokra lehet figyelmes a vájtabb fülű hallgató. Egy frászt habostorta a zenéje, mint azt sokan beállítják: a legvidámabb zenéi is tartalmaznak drámát, vagy groteszkséget, mindezt pedig hihetetlen arányérzékkel adagolja a hallgatóságnak. Ebben (is) áll a nagysága, ettől (is) több, mint egy szimpla bécsi klasszikus komponista. Goethe egyáltalán nem írt hülyeséget Mozartról (a cikkben olvashatjuk, mit írt)!

1780. május 27. - apjához írott levélben ír így - jelentése: bölcsebben fogok írni.

(De írt ilyeneket is: Ne vegye tőlem pakon a zopa - a szomszédos szavak kezdőhangjait felcserélte, azzal játszott.)

"Bölcsebben fogok írni", torzítva - Mozart, megengedem, infantilis volt, de hogy androgün???

böfögni még tudok,,nade bölni????az meg mi a szösz ? a böszme sógora ?

Gyorsan elébe vágok az érdemi hozzászólásoknak (ugyanis a koncerten nem voltam ott): Hildesheimert ne tekintsük hű forrásnak, és protestálok: ugyan mitől androgün Mozart (vagy Mozart bája)?