Azért ez a kis kijelentés sokat sejtet:

http://eszakhirnok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=7403:demjan-sandor-a-miskolci-egyetem-diplomaoszto-uennepsegen-tartott-beszedeben-ugy-fogalmazott-jelenleg-nem-meg-toebb-mveszre-van-szueksege-ennek-az-orszagnak&catid=1&Itemid=3
"Demján Sándor a Miskolci Egyetem diplomaosztó ünnepségén tartott beszédében úgy fogalmazott: jelenleg nem még több művészre van szüksége ennek az országnak, hanem dolgozó, termelő emberekre. Ő maga betiltaná a művészeti szakköröket azokban az iskolákban, ahol nincs legalább kétszer annyi technikai szakkör."

Hogyne lenne. Hisz bárki tuthassa, hogy a kultúra  fejlesztési ágazat( ) 

http://fidelio.hu/klasszikus/interju/kael_csaba_a_kultura_fejlesztesi_agazat

Addig is azonban hallgassunk valamit megnyugtatót. Meditatív andalítót.

http://www.youtube.com/watch?v=BNGlrRrjlHw

Sziasztok!Én egy vidéki kis falu ,,hegedűtanára" vagyok.Alapfokú Művészeti Iskolában tanítok lassan két éve.Nem sok tehát a rutin.Fősulit végeztem ugyan de nem klasszikus tanárképzőt.Nem tudom most hányan kattíntottak tovább.Na jó kimondom: Népzenész vagyok.Remélem azért valaki végig olvassa irományom,mert tényleg tanácsot kérnék.Azért azt előre bocsátanám,hogy klasszikus alapokkal bírok.Zenesulit végeztem és két évig voltam klasszikus szakiskolás,majd népzenei vonalon fejeztem be a konzit és a fősulit.Táncházakat lagzikat zenélek akkusztikus és elektromos hegedűn.Én tanításkor sokat merítek az Ivan Galamian könyvből.Szerintetek elavúlt,vagy sem?Van másik módszertan.Ha lenne népzenei módszertan azt használnám.De az eddígi kiadványok nem győztek meg.Masik kérdésem:Van egységes mindent stílust felölelő, netán felűlmúló zenei-technikai metódus?Engem a klasszikus iskola sokszor segítet tecnikai értelemben a nem klasszikus műfajokban is,de sokszor főleg stílus-interpretáció vonalán meg félre vezetett.Az számomra egyértelmű,hogy a klasszikus iskola eszköztára szélesebb spektrumú bármely más stíluséval szemben.De való-é mindenkinek?Mi van ha nem minden tanítvány akar Paganini lenni?Szerintem minden emberi telyesítményben van egy felűlmúlhatatlan isteni csúcs.A zenében ez szerintem a Komolyzene örök mestereinek művei.Bach, Mozart, Liszt-Paganini, Bartók stb.Talán az alapfokú oktatás célja nem a feltétlen tiszta hangok egy növendékhangversenyen.Az oktatás a szűrő,hogy észrevegyök ,,a küldötteket" akiket maga teremtő természet alkotott zenei lehendő nagysággá és ha kell akkor segítsük őket amennyire egyéntől függően kell.Van akit soha nem kell tanítani, mert őstehetség.Az ilyeneket a természet vagy Isten (vagy ki amiben hisz) tetőtől talpig felépítette és befejezte.Őket ,,csak" észrevenni kell.Azért az idézőjel mert azt hinnénk könnyű zsenit találni.Nagyon jó szem és ítélőképesség kell,hogy ne tévedjünk.Soksszor a jó képességű gyerek nagyon későn érik.Mindamellett van sok jó képpességű tanítvány akinek ,,befejezését" ránk bízza a sors.Na hozzájuk tényleg kell a hiánytalan szakmai tudás.A legnehezebb számomra a határ meghúzása.Ki az aki pályára mehet és ki az aki közönség.Gyerekkoromban engem mindíg pályara akartak küldeni,de én lusta voltam gyakorólni.Aztán elkezdtem de már későn ahhoz hgy úgymond profi legyek.Ennek ellenére sok klasszikusan magasan képzet(zeneakadémia) muzsikus fázott meg mellettem a hakniba.Fáj nem fáj ezek tények.Viszont dolgoztam színházban olyan hegedűművészel,hogy le a kalappal.Ezen tapasztalatok íratják velem a kérdések sokaságát. Arról nem is beszélve,hogy átlagos képességeimmel maximum egy szinfizenekar valamely púltjában dolgoznék.Max egy százasért havonta.Ezt én dúrván két-három buliból megkeresem és volt (5 órát gyakorlok naponta osztálytársak) meg 10000/ fő színházaznak.Tehát nem biztos,hogy baj hogy műfajt váltottam.Nekem meglepő volt a majdnem cinikus megjegyzés az egyik commentben,miszerint a tanár magyarázkodik a tanuló gyenge teljesítményéért.Habár én két éve tanítok azt észrevettem gyakorlás nélkűl a legjobb tanár sem tehet semmit.Márpedig én nem vehetem fel a versenyt az Intermédiával.Így nehéz ma a gyereket motiválni.A legnagyobb bűn azok részéről, akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy jó tanítómesterük volt, hogy egy adott gyenge telyesítményt nem objektíven ítélnek meg.Nekem is volt rossz növendék koncertem,pedíg minden tőlem telhetőt megtettem.Ha ez kevés volt akkor vagy a mestereim, nem tanítottak meg mindent,ami a mai főiskolákat átlátva asszem nem ritka,vagy a rutin hiányzik még.(Bár nem klasszikus szakon voltam, voltak klasszikus kolegáim akik ugyanolyan hiányosan kerűltek ki a fősuliról és panaszkodtak nekem.)  Tévedés ne essék, azért emlegetem a klasszikust mert a népzenén és a lagzi-szalon-kamujazz-on kívűl mást nem ismerek.És annakidején belémverték, hogy a klasszikus az aduász.Lehet ha tényleg lelkiismeretesen végigdolgoztam volna a gyerekkort akkor ez az ász beért volna.Viszont engem akkor a könnyűzene és a népzene érdekelt.Elérkeztünk szerintem a legfontosabb kérdéshez.Mit akar a gyerek?Mert lehet jó a klasszikus vagy népzenei(egyenlőre nem létező) metodika ,ha a gyerek Punkot akar tanulni.Egy tanítványom sem akar klasszikust vagy népzenét játszani.Azért tanúlnak nálam népi hegedűt,mert másfél éve Csík koncert volt a faluban.Most mindenki Csík János akkar lenni a faluban,persze egy kattíntásra,ha lehet,mert ezt szokták meg a neten.Ezért nincs türelmük gyakorólni.Szerintem a baj ott van hogy ma a zeneesztétikai érték nem egyírtelmű.Sok az iskola rengeteg helyi tannmenettel.Az iskolák nagy része szolgáltatássá avanzsál egyértelmű pedagógiai program nélkűl,mert a tudomány magára hagyta az oktatást. Bebetonozott pozíciókból írányítjak az egészet.Nincs tere az innovációs törekvéseknek, nincs interakció az intézmények közzött.Nincs esztétikai piackutatás.Nincs igazi fogalmunk a jövő zenéjéről.Talán ezért nincs fogalmunk a jövő zeneoktatásáról.Eddígi metodikáink 50-évvel ezelötti gyerekekre íródtak,viszont az ember egyre több fizikai és elmebéli képességét másképp használja.Vajjon mi a mai fogalom a hegedűről nem szakmai körökben?Kutatja valaki a hegedű jövöét, a mai átlagemberekre mért hatását?Hangszerek százai tüntek el az évszázadok során.Vajon mennyire veszélyes a gitár ének dob szinti és ,,laptop" hegemónia a klasszikus akkusztikus hangszerekre?(A tekerő valamikor elterjedt hangszer volt.Ma is sokan tekerőznek,s a habár a hangszer reneszánszát éli de hány tekerő tanszak van az iskolákban?)A hamis rossz növendék koncertek mögött efféle problémák is meghúzódhatnak, szerintem.Minden mondatommal kérem vitatkozzatok aki szeretne segíteni.A fenntebb leírtak az én fikcióim hipotéziseim a mai helyzetről.Hálás lennék ha valaki segítene.

Lesz. A gondok megmaradnak, ahogy jónéhány egyéb kultúrával kapcsolatos kérdés is. Továbbá nem merném a fejemet feltenni rá Mime vagy a Vándor módján, de valószínűnek tartom, hogy a zenei/képzőművészeti  téren eddig tudtommal semmit sem nyilatkozó Szőcs hamarosan veszi a kalapját, vagy pedig Orbán kirúgja, mint a gazdi ama bizonyos macskát.

Rég jártam erre, most is csak a guglinak köszönhetően.

Hadd helyesbítsek, az  Ádám-Kodály, vagy Kodály-Ádám Énekeskönyvekben Kodálynak összvissz annyi szerepe volt, hogy a benne szereplő népdalok egy részét ő gyűjtötte, magát a könyvet az utolsó betűig Ádám Jenő írta, mi több az ősváltozatban rajzokat is ő készítette.

A kormány nem adta föl a tervét, hogy végképp felmorzsolja a művészetoktatást - csak tán ideje nem marad rá. Tervei szerint tovább csökkenne az állami támogatás szeptembertől. Miután a hátrányos helyzetűek után tandíj nem szedhető, a fizetőképes kereslet csökken -a középréteg kezd el kiszolrulni - egyre fogy a művészeti iskolák körül a levegő. Így előáll az a helyzet, hogy ahol sok a hátrányos helyzetű, mert a kormány álszent módon úgy tett, mintha azoknak akarna kedvezni, ott szűnik meg leghamarabb a művészeti oktatás. Értsd: szegény, mindenekelőtt romák lakta települések. Nesze neked nagy hangon hirdetett esélyegyenlőségi politika.
Sajnos azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy egy következő kormánnyal minden jobb lesz. Nominálisan kevesebbet költünk az oktatásra, mint 2002-ben, ami olyan, mintha egy őrült a ház minden sarkába égő szalmát dobott volna. Az oltást nem a művészetoktatásnál fogják kezdeni, s mire odáig jutnak, lehet, hogy már csak hamu marad.

237-re.

Jól tudod amit tudsz.

[229] A zenei és az általános zenei nevelés különválasztása szükségszerű és szakmailag rég megtörtént. Legfeljebb a tartalmukon lehet vitatkozni.



[231] 1. Az a pedagógus, aki kedvét szegi a diáknak, az a szakmai kiindulófeltételt nem teljesíti az énektanításhoz. Ezt ne keverjük egyéb módszertani kérdésekhez.



2. A többszólamú éneklés megtanítható, képességfejlesztő, más minőségű élmény, miért hagynánk el a követelményekből?

 

3. Ha megfelelő módszertani felkészültséggel értelmes módon rövidíthetünk bármilyen tanulási időn, hogyan mondhatnánk, hogy nem baj, ha kétszer annyi idő alatt jut eredményre egy tanár? Tudod, milyen érzés a felvételiző, érettségiző diáknak az, amikor tanárnak fél éves elmaradása van a tananyagban? Vagy hogy egy másik készséget mondjak a többszólamú éneklés helyett: amikor valaki nem tanul meg az iskolában helyesen írni? Nem csak az a baj, ha diák nem tanul meg több szólamban énekelni, hanem hogy bizonyos képességei emiatt nem fejlődnek megfelelően - pl. ellensúlyozandó az agy vészesen túlsúlyos verbális foglalkoztatását.

224-re: A bezárni óhajtott VIII. kerületi zeneiskolában a tanulók többsége (ha jól tudom) roma származású.

A VIII. kerület polgármestere (ha jól tudom) az SZDSZ színeiben nyert.

Az SZDSZ (ha jól tudom), mint a romaügy szószólója tündöklik a politikai életben.

A szószólás az SZDSZ-nél (ha jól tudom) általában csak addig tart, amíg nem kell a saját kasszába belenyúlni.

Jól tudom-e, amit tudok?

235 Ezt nem olyan nehéz megtanulni, a követelmény nem olyan nagy. Kis gyakorlással tudná.



Alapfokú művészetoktatás: hát esetünkben a zeneiskola lenne, ahol nem kérdéses, hogy zenei felkészítés folyik, és tudni kell a fránya abc-s hangokat. A zeneiskola az a hely, mely a konzervatóriumot megelőzi, arra készít fel. Alapozó művészeti iskola, ahogy a 8 általános kell ahhoz, hogy középiskolába mehess. Különválasztandó az ének-zene órától az általános iskolában. A kettő egész más.

Juditnak 231-re. Pont ezen gondolkodtam, hogy hol az a határ, ahol a gyerek nem bőgve, és hányva megy be az énekórára, mert nem tudja az ÁBC-s hangokat,(geszesz, bebé)  a rajzórára, mert nem lát térben, a tesi órára, mert nem tud felmászni a kötélre. Mi az, hogy alapfokú művészetoktatás ( a topic címén kívül)?

232 Köszönöm a tippet, utána nézek.

231 Kedves Contrapunt, minden tiszteletem az általános iskolai ének-zenetanároké. Én nem vállalnám, ehhez különös érzék kell.



Én nem élveztem a zenélést, utáltuk az énektanárt, és úgy hagytuk el az általános iskolát, hogy egy biztos: nem fogunk zenével foglalkozni, azt az egyet nem.



Egy év eltelt, s kezdtünk visszaszivárogni, ki így, ki úgy. Az általános iskolai osztályommal a mai napig levelezőlista működik, tudok róluk, tartjuk a kapcsolatot. A szakközépiskolaival nem. A mi tanulmányi eredményeink a nem zenei tagozatosokénál egy jeggyel minimum átlagban jobbak voltak, és tőlünk nem tudok olyanról, aki a züllés útjára lépett volna.

Talán mégiscsak jó, ha nem adjuk az igényes zenét oda csak a jó érzésért...



Mondhatnánk ennyi idővel, hogy ne tanítsunk rajzot, élvezze a gyerek a firkálás örömét. Ne legyenek feladatok testnevelés órán, helyette rohangáljunk az udvaron, élvezze a gyerek mozgás spontán örömét..

Ez is kézségfejlesztés.

Még valamit. Az említett 8 füzet nem tanterv, nem tanmenet, nem óravázlat, hanem nagy tapasztalattal összeválogatott (sztem) kitűnő gyűjtemény. Akkor készült, amikor heti 1-2 énekóra volt és nem volt óvoda. Gondos tanulmányozása a tehetséges tanárnak millió ötletet adhat, de nem ad a kezébe mindenható módszert. Olyan tudniillik nincs.

Nem a Dobszaykra.

8 füzetről van szó, Kodály-Ádám: Énekeskönyv a címük.

(Némelyiknél fordítva - Ádám-Kodály - van írva.)

Szabó Helga írt hozzá Útmutatót.

Valószínűleg nehéz hozzájutni, de könyvtárban talán ...

Természetesen nem vonom kétségbe a szakmai felkészültséget. Sőt. Csak azt hajtogatom, szajkózom megállás nélkül, hogy ami beválik X helyen, az Y helyen abszolut nem működik. Sőt, ami sikerül egyik napon, az nem biztos, hogy másnap is sikerül. Ezért állítom, hogy nincs egyetlen és üdvözítő módszer.

"de nem mindegy, mikor és hány óra alatt." - Hát dehogynem mindegy !!! Nem is biztos, hogy muszáj többszólamban énekelni. Ha nem megy, majd megy később, ha erőltetjük, akkor megette a fene az egészet, akkor már az egyszólamtól is elmegy a kedv. Ha nem nyújt élményt a zenélés (éneklés), akkor odajutunk, ahol ma tartunk. Pont erről van szó.

226 Mire gondolsz? A Dobszaykra? Megvannak, vizsgázom belőlük hamarosan. Az útmutatókat viszont még valóban be kell szereznem..

Kettéválasztani nehéz volna. "E gyermeket pásztornak kell adni, ebből orvos lesz"?



Engem például nem vettek föl hangszerre gyermekkoromban, 19 évesen láttam először a zongora innenső felét. De milyen jó volt az a zenei általános!

Kodály álma egyébként az volt, hogy ne legyünk zenei analfabéták, ahogy írni, olvasni megtanulunk, a zenei írást és olvasást is ismerjük. Jó dolog ám nagyon, ha az ember le tud olvasni egy kottát, lett légyen akár laikus!

Kedves Contrapunct, a példamutatás nagyon fontos, ám a jó módszertan szükségességének és alkalmazásának kétségbevonása vagy szakmai tévedés vagy hozzánemértés. Az pl. hogy hogyan lehet a kisgyerekeknél milyen út vezet ahhoz, hogy az egyszólamúság után sikeresen lehessen megszólaltatni többszólamú műveket, kíván szakmai felkészültséget. Persze, mindenkit el lehet juttatni  a tiszta többszólamú énekléshez, de nem mindegy, mikor és hány óra alatt.



Másrészt, egy afrikai törzsnél, ahol jószerével tankötelezettség sincs, és a gyerekek játéka a nap egy jelentős részében a szülők által kint hagyott hangszerek püfölése és éneklés, ott az idősebb gyerekek példamutatása elegendő a tisztán szóló hat szólamhoz, és az európai fülnek igen bonyolult ritmusokhoz. Mi azonban azokról beszélünk, akik az iskolában ülnek heti 1-2 énekórán.



Ne becsüljük le az énektanári kompetenciák szükségességét.



Kedves Judit, a laikus zenélést válasszuk külön a kifejezett zenetanulástól. Aki zenét tanul, annak kell a kottaismeret. A kérdéses a laikus tömeg.

Hát, valami nagyon nem stimmel a zenetanításban, az biztos. Gimnázium 12. évfolyamán már nincs is énekóra. Látom magam előtt, hogy osztálykirándulásokon, nyári este a tűz mellett a gyerekek deriválni, integrálni fognak, és nem énekelni. Végül is Gábor Dénes is nagy ember volt.

Fióka, pióca, karóra, előre, mezőre, kivágja … stb.

[Hull a szilva] a fáról, [most jövök a] tanyáról ...

Mindezeket helyesen kiejteni, hangsúlyozni, urambocsá' "frazírozni", hát nem ez lenne a cél? (Zárójelben: a nyelvünket helyesen beszélni...)

A szinkópa éppenséggel a mi nyelvünk ritmusának sajátossága, ez más nyelven - adott esetben - nem is jelent semmit.

A szinkópát jól kell "alkalmazni", de nem kell feltétlenül a kifejezést megtanulni!

Ha "magyarul" kimondod, hogy szinkóóópa, máris rosszul hangsúlyozod !!!

Tanítani, ilyenformán meg végképp nem kell!

Nem kellenek az ilyen rettenetes "módszertani" fogások, hogy majd "azon vezetjük le". Nem kell semmit sem levezetni.

A zenét zenélni kell, ez az egyetlen út. Kodály álma sem egyéb.

Judit! Be kéne szerezned az ismertetett füzeteket ... !!! Főleg az Útmutatót !!!

[221] Vb fejtegetése nagyszerű, sőt hatásos, de sajnálatosan elfelejti a lényeget. Szerintem tanítás, mint olyan, nem létezik, nincs hatása, csak a  példamutatásnak. Családban és kisebb-nagyobb közösségekben. Az iskola semmit sem ér, ha ezek a közösségek nem léteznek és nem nyúlnak ezekhez.