Beatlessel (Rock 'n' Roll Music című dupla LP), meg a Konzert im Bach-Haus című Eterna-lemezzel szoktam így járni. Érdekes, általában LP-kel, mert lehet, hogy az is bennevan a hatásmechanizmusban, hogy jó régen kellett hallani.

Nekem könnyűzenei számokkal voltak hasonló élményeim valamikor.

De még csak nem is erről, hanem, hogy miért, minek a hatására jut eszébe valakinek egy régen hallott dallam.

Van olyan élményetek - arról, hogyan hogyan rögzülnek komplett lemezek az emlékezetben -, hogy hallotok egy művet valahol, rációban, utcán, vége van, és mielőtt még a következő elkezdődne, beugrik, hogy a lemezen mi volt a következő. Jobb esetben még a hangnemet is eltalálja az ember.

Van?

Szerintem olyan, hogy hibázik a pódiumon vagy szinpadon minden művésszel előfordul. De az egyáltalán nem akkora baj mint gondoljátok. Azt hiszem a közönségnek csak a töredéke veszi észre, hacsak nem valami elképesztő, otromba hibáról van szó. De ettől válik érdekessé egy koncert, érdekesebbé mint egy steril CD. Az élethez a hibázás is hozzátartozik. Maga a hibázás lehetősége ad egy bizonyos feszültséget az előadásnak.  Ettől van valami izgalmas, egyszeri és megismételhetetken jellege az élő koncerteknek a CD-vel szemben.

24-25-26

Ez az oldal kicsit másról szól! Olvassátok csak végig!

http://lostmania.extra.hu  

szerintem ez se annyira gyengus, egy próbát megér....ha tetszik adjátok tovább a weboldal címét.....

www.lost.hu a legjobb magyar lostos oldal

nézzétek meg:

www.
losti-tv.gportal.hu

Rosszmáj, pontosan így jártam egy valamilyen próbajátékon. Délelőtt 10-re kellett menni és délután 4-kor kerültem sorra. Egyetlen hangot sem tudtam eljátszani a kb. 4. ütemtől kezdve (ráadásul Scarlatti, amit nagyon szerettem). Másodszorra, harmadszorra sem. Teljes gáz, csőd. Én azt hiszem tudat alatt nem is akartam azt az állást. Persze nem is ajánlották fel...
Ezek egyébként mind nem akkora nagy gázok, a nagy baj akkor van, ha koncerten történik mindez.
Én is hallottam sokszor, hogy "200%-ig kell tudni, hogy 100% kijöjjön". Dehát hogy lehet valamit "kétszer jobban" tudni? A légypiszokról pedig csak annyit, hogy szerintem a jó blattolás a szemfényvesztés művészete. Olyan ugyan van, hogy valami jól megy elsőre és aztán nagyon sokáig nem, de ez inkább csak látszat (ill. érzet), nem biztos, hogy "hallzat" is. Evvel együtt a blattolás engem is nagyon izgat.

Velem történt egy oltári baromság 9 évesen, az első elemis évvégi vizsgán. Végig kellett hallgassak egy rakás másik gyereket magam előtt. Többen is játszottak egy bizonyos darabot, amit én még nem tanultam. Amikor sorra kerültem, nekiálltam AZT a darabot játszani, de abban a hangnemben, amiben az én első darabom lett volna! Többször is nekifutottam, mert hallottam, hogy valami nem stimmel. A tanárom odajött, elkezdte játszani azt, amit nekem kellett volna. Akkor jutott csak eszembe, mit kéne játszanom.

Első hozzászólásomat nem kell nagyon komolyan venni, de látom, teljesen normálisan reagáltátok le. Amolyan "kóstolgatás" volt ez a részemről, nem bántás.
Örülök, hogy a szó tetszik, nem saját kútfő, csak jövevény.
Viszont megalkottam az ellentétét, ezért következik, egy kis "önmattítás":
Még konziban köt.zong. vizsgán történt velem, hogy vmelyik kétszólamú invencióban, /talán a G-dúrban/ a felénél teljes blokk. Elkezdtem elölről, de talán csak pár ütemmel jutottam túl az előző helyen, tovább nem ment.
Na, itt mondtam, hogy akkor talán hagyjuk ezt a darabot, és eljátszottam a többit. Az eredmény persze nem lett túl fényes, de teljesen tisztában vagyok az okokkal:aki nem gyakorol, pórul jár.
Egyébként a memóriazavarnak több oka is lehet.Elsősorban tényleg a kigyakoroltság, beidegzés hiánya, illetve a fáradtság, túlterheltség, és sokszor a lámpaláz. Azt is tudomásul kell venni, hogy egy 100%-os tudásból a fellépéssel járó kisebb-nagyobb, egyeseknél kóros izgulás komolyan levesz. Egy tanárom mondta, hogy ezért kell 100%-os szint fölött tudni valamit, hogy a fellépésre, jó esetben, megmaradjon a 100%
Más.
Azért a zongorával kiskoromtól fogva jó barátok vagyunk,és néha leülök blattolgatni.Az évek során észrvettem, hogy a már hallott darabokat sokkal pontosabban tudom kibogarászni a kottából, mint a teljesen ismeretleneket.
Persze tudok másfajta mechanizmusról is, talán video-motoros kapcsolatnak hívják, amikor a kísérő egyből leolvassa a hangokat. Erre lehet azt mondani, hogy a légypiszkot is lejátszotta.
Van hasonló tapasztalat?

Jaj, már! Csak annyit írtam, hogy igyekszem legközelebb nem félreérthető lenni. Semmi egyebet. Nincs nekem evvel semmilyen bajom, hiszen külön jelezte, hogy rosszmájú. Biztosan oka van rá, hogy miért. Egyébként ez inkább olyan Copland vagy Cole Porter szerű szerző volt stílusát tekintve. Így aztán nem olyan nagy szám néhány új hangot belejátszani. Végtére is ezért tanultunk összhangzattant. Amúgy pedig egy zongorakísérőnek épp ez a dolga. És ezt jelenti a tapasztalat. Gyakorolni ezt nemigen lehet, csak időnként átélni és ha már egy párszor megtörtént, hát kevésbé esel pánikba.
A helytől, alkalomtól is függ, mennyire érzed magad a föld alá süllyedve ilyenkor. Volt már ennél sokkal rosszabb is. Az ember sokszor kínjában is röhög. Nincs ebben semmi különleges, sem önfény. A szó egyébként tetszik.
És hogy egy memóriazavar mitől és mikor jön? Hát ezt tényleg csak a jóisten tudja, de az biztos, hogy a koncentráció pillanatnyi lanyhulását jelzi.

A témához: biztos többen is tapasztaltátok, hogy a memóriazavart általában külső körülmény indukálja, -köhögőgörcsöt kapott hallgató, megcsörrenő mobil ...-. Ha valaki tudatosan ki tudja zárni a külvilágot nyert ügye lehet. Csak a "zene" és én. Ehhez kell a nem rossz értelemben vett rutin.

bocsánat: contrapunct

Kedves contrapunkt!
Szerintem se vedd magadra. Mindenesetre, ha valakinek rossz a mája, elöbb-utóbb lesz hely a tüdejének.

[15]
ne vedd magadra...

Sajnálom, hogy ilyen benyomást keltettem. Megígérem, többé nem teszem

Hm.Te tényleg rossz máj vagy...:)))
Velem történt, zenekar előtt játszottam- önfényezek én is egy picit- x versenyművet x hangszerre, kiesett minden. 1 ütemen keresztül (Andante,12 nyolcad) nem játszottam semmit. Vagy kettő. A karmester tovább vezényelt, megrémült arccal, aztán egyszercsak valahogy beléptem. Viszont olyan is volt, hogy az agyam leblokkolt, az izmaim tovább vittek, pedig nem gyakoroltam halálra azt a dolgot. Furi...
Az agyat is kell tréningelni, szerintem, hogy elkerüljük ezeket a problémákat.

Ez a hozzászólás szerintem inkább a saját magad fényezéséről szól,vagyis, hogy micsoda zseniális kisérő vagy te, hogy feltaláltad magad, és simán transzponáltál egy, ráadásul kortársnak vehető, amerikai szerző darabjában.Sőt még impróztál is egy kis átvezetést.
Brávó!!!!
Azt azért nehezebben hiszem, hogy az adott pillanatban csak te röhögtél.
Szerintem te sem.
Egyébként sokkal cikibb lehetett amikor Wendler A. még Lerma grófként, a Don Carlos autodafé jelenetének elején, azt az ominózus kb. 3 soros "áriáját" kezdte egy kvarttal arrébb.Szegény kórus nem tudta hova lépjen be utána, a karmester /Lukács E./ meg a haját tépte.

Egy időben volt szerencsém alkalmanként egy amerikai énekest kísérgetni. Rendes fiú volt, jó is volt, de közönség előtt egyszerűen mindig történt vele valami. A legvidámabbat talán elmesélhetem itt (bár az adott pillanatban inkább csak én röhögtem). Szóval a zongora bevezetője után úgy tűnt, mintha valami egészen mást kezdene el énekelni, mígnem rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem más, csak egy kvarttal lejjebb (!) van a drága. Evvel akár a dolog meg is oldódhatott volna, csakhogy ez egy duett volt. Szerencsére a szoprán belépése előtt is volt mintegy másfél ütem zongora, amelyben aztán volt alkalmam visszakanyarodni az eredeti hangnembe, bár azt hiszem a másfél ütemből inkább 5-6 ütem lett, de a hölgy addig úgysem mert belépni, míg teljesen biztos nem volt benne, hogy jókor és jó helyre jött fellépni...
Szerencse a bajban, hogy valamilyen amerikai szerző műve volt és hármunkon kívül szerintem senki sem ismerte. Őróluk ugyan szakadt a víz, de azért jó, hogy nem vagyunk sebészek. Képzeld el, ha ők vétenek ekkorát. Mondjuk a vakbeledet nézik el mondjuk egy kvarttal lejjebb, akkor a te ágadon kihal a család...:)