Pierre-Jean Remy: Maria Callas. Zeneműkiadó 1982.

Jobb késő, mint soha. A Zefirelli-Callas film dvdén kapható. Én vmelyik bevásárlószörnykpban vettem. Kv előtt/helyett az internet jó bevezető.

Szeretném Callas életét mélyrahatóbban megismerni, de nem találtam egy életrajzi könyvet sem róla. Tudnátok segíteni egy szerzővel és egy címmel, és ha lehet egy jó könyvet ajánljatok. Kösz

Az még egy jó kérdés, hogy hozzánk például miért nem jutott el a Callas Forever című Zeffirelli film? Erdélyben élő ismerősöktől tudom, hogy Romániában ment a mozikban. Különben ismeri valaki a filmet? Ha igaen hogy tetszett?

Kedves Boito!
Cak csatklakozni tudok hozzád. Azt hittem, hogy ezt leírtam, amikor az előbb, de nem. Látszik, hogy férsd voltam.
Amúgy ahhoz, hogy kimaradtak belőle páran, ahhoz annyit tudok hozzáfűzni, hogy ha minden igaz, akkor ez nem az utolsó könyv... Ha megnézed a könyvet a védőbarító nélkül, akkor ott van, hogy "Magyar operacsillagok - A függöny mögött I." Szóval ez nekem egyértelmű utalás arra, hogy egy sorozat veszi kezdetét! ENNEK NAGYON ÖRÜLÖK! Szóval akik most kimaradtak, azok remélem legközelebb bekerülnek!

Csak ennyit akartam írni!

Kedves Csengettyűhang!

Ha megengedsz, egy pontosítást akkor elmondom: Sass Sylvia csak egyszer találkozott Callassal Párizsban. A találkozót Bernstein hozta össze kettőjük között. Az ötórás beszélgetés alatt Callas ellátta tanácsokkal Sasst, meg beszélgetett vele másról is. Erről a találkozásról Sass Sylvia egyébként részletesen beszél az "Operacsillagok - függöny mögött" c. nemrég megjelent kötetbe. Ez egy nagyon jó könyv, csak páran sajnos kimaradtak belőle...

Abszolút meg tudom érteni Callast, mert amikor ő volt színpadon, még akkora rajongás vette körül az operaénekeseket, mint a mai popsztárokat, s a hírnév egy óriási kereszt tud lenni... Nézzük például Marilyn Monroe-t: ő is beleőrült a hírnévbe. Persze nála pszichiátriai gondok is voltak, amit az orvosi nem mertek jól kezelni. Nem merték neki megmondani, hogy mennyi gyógyszert vehet be, mert túl híres volt. Callasnál is lehettek ilyen dolgok a háttérben, mert az élete vége felé már ő is gyógyszereken élt...
Meg ott van a híres galandférges diéta is, ami után ki tudja, hogy kiirtották-e rendesen a férgeket a szervezetéből... Mert minél előrébb jutott az életében annál több egészségügyi problémája volt, s akkoriban még azért engedték a galandférges fogyókúrákat, mert nem voltak olyan szinten tisztában ennek a sötét oldalával!
Aztán ott volt az is, hogy Maria soha sem a hozzá illő férfit választotta magának, s az életét végig kíséri ez a magányos társkeresés! Persze született egy fia, de pár nappal a világra jötte után meg is halt. Tehát Mariának azt is fel kellett dolgoznia, hogy amikor végre sikerült, hogy egy fia szülessen, szinte rögtön el is veszítette... Meg az akaratos anyja, aki sértetten a sajtón keresztül támadta meg Mariát, miközben nem hagyott neki gyermekkort... Na mind egy!
Szóval Callas művészetét az élete tragédiája hozta meg!
Már ennyi megyek aludni! Jó éjt mindenkinek!

Kedves Csengettyűhang és Fórumozók!

Öröm volt olvasni soraidat, mert abszolút egyet tudok velük érteni!
A legnagyobb művészek általában szenvednek a magánéletben, vagy az élet más területén, nem kiegyensúlyozottak. Callasnak már gyermekkora óta rengeteg problémája volt az édesanyjával, a testvérével, a világgal, s végső, de koránt sem utolsó sorban ÖNMAGÁVAL is! A súlyfeleslege miatt nem tudott megbékélni a testével, testvére egy szép lány volt, s emiatt is rengeteg problémája volt a fizikai valójával. A szülei közötti viszály, hogy nem volt igazán otthona a folytonos utazgatások miatt (pár évnél tovább sehol sem éltek gyermek éveiben)... Tömérdek olyan gyermekkorából visszamaradt probléma nyomta a lelkét, amit nem tudott senkivel sem megbeszélni, mivel nem volt fix baráti köre a folyamatos helyszín-változtatások miatt. Mindezek mellett bármennyire is erősnek mutatta magát, mindig is nagyon érzékeny, és törékeny volt lelkileg! Lehet, hogy ezeket nem kéne tényként írnom, de én elég sokat tudok Callasról, rengeteg könyvet, cikket olvastam róla, sok korabeli felvételem van (koncertek, interjúk vele és az ismeretségi körével...), s ezek közül mindegyik ezeket a kijelentéseimet támasztja alá. Például az Operacsillagok a függöny mögött könyvben, aki olvasta a Sass Sylviával készült interjút, ott is megjelenik ez a párhuzam, hogy Callas elsőre nagyon merev, s kemény nő, viszont később, amikor elveszti, vagy el kényszerül veszteni ezt a formális viselkedést, kiderül, hogy önmagától nagyon sokat vár el, viszont nagyon érzékeny, s megtört! ezek a dolgok pedig mind-mind hozzájárulnak a művészetéhez! Ezért volt olyan nagyon szélsőgéges emner, mert a benne lévő fájdalmak olykor kitörtek belőle, s akkor nem tudtt a maga ura lenni! Nem tudom, hogy ki ismeri ezt az érzést, de velem is elő szokott fordulni, hogy egyszer már nem bírom tovább, s kitörnek belőlem az érzések!
(FOLYT. KÖV.)

Kedves Fórumozók!
Azok írtak találóan, akik Callas nagyságát utánozhatatlan individumában, nagyfokú muzikalitásában és kivételesen csiszolt énektechnikájában fogalmazták meg. Olyasfajta erények ezek, melyekkel övé a "primadonna assoluta" jelző!
És Callas valóban megismételhetetlen! Szépnek vagy kedvesnek ugyanis nem volt mondható /sőt gyémánt keménységű, hajlíthatatlan személyiségnek ismerték/. Ez anélkül is elfogadható, hogy most belemennénk görögös arcvonalainak tipológiájába. Bárhova rendezte őt be a darab rendezője, a diva megengedte magának, hogy odaálljon, ahová neki tetszik. Például volt a Scala színpadán egy pont, amitől nem tágított: ismervén a ház akusztikáját, minden előadáson odaállt, mivel a hangja onnan szól legjobban.
Megalkuvást nem tűrt, idézett kivonulása egy előadásról is annak bizonyítéka, hogy nem ismert kompromisszumot. Megtehette (a legfényesebb éveiben), hiszen körülötte forgott a világ. Annál nagyobb volt a kontraszt a visszavonulása után. Attól vált lelkibeteggé és ment el tragikus körülmények között 1977 kora ősszel, mert képtelen volt elviselni, hogy visszavonultan csak tanít (és "éldegél", mint Mimi a Bohémélet I. felvonásában) már senki sem bálványozza, hordozza tálcán (ugyanez a syndroma hajtott a halálba sok egyedül maradt nagymúltú művészt; v. ö. Cserháti Zsuzsa, 2004-ben). Sass Sylvia tudna erről képet festeni - úgyis fest. Gyémántot csak gyémánttal lehet csiszolni alapon ő 1976-77-ben járt ki hozzá Párizsba tanulni. Őszintén, s talán anélkül, hogy utólag sértené az óriási példakép imázsát. Callas bizonyos Lage-ban alkalmazott gutturális hangszínét Sass, utána pedig Pitti próbálta meg beültetni. Kísérlet volt csupán, az a nagy mesternőn kívül epigon-ízű maradt mindenki másnál. Becsüljük meg Maria Callas egyedülálló művészetét, szükségtelen őt konkurenseivel hasonlítgatni.

Kedves Muzsikus!

Természetesen nem azt mondtam, hogy Callas a legjobb mindenben! Véleményem szerint rengetg oprát tett felejthetetlenné. Gondolom ez látszik abból, ahogy írok, hogy én nagyon szeretem Callast. az igazat megvellve 1-2 dologban pédaképemnek is tekintem, mert én is tanulok énekelni, s 90%, hogy drámai szoprán leszek. Ha pedig nem az, akkor mezzo. Szó se róla, jobban örülnék a drámainak, és szerencsére minden jel erre mutat. Talán Callasban inkább a jelleme és a kifejező tehetsége fogott meg leginkább. Rengeteg olyan áriát tudok mondani, amit más jobban énekelt (lásd. pl, "Una voce poco fa"), viszont például a "Casta Diva"-t ő nekem felejthetetlenné tette.
Tény, hogy a Callas körüli híírverés jobban ösztönözhette a lemezcégeket, hogy felvételeket készítsenek vele, s ezért van most nekünk oly sok hanganyagunk Callassal, de azért nem volt alaptalan, sem a rajongás, vagy akár az utálat sem. Én az ilyen temperamentumos embereket nagyon szeretem, mert én is ilyen típus vagyok! Talán velük tudok leginkább azonosulni. Callas is erős jellem volt, s köztudott, hogy a nagy egyéniségek erős, rendszerint szélsőséges érzelmeket váltanak ki az emberekből. Én azt mondom, hogy jól is van ez így! Emiatt tudunk mi most itt erről diskurálni!
Meg amúgy is, ez a dolog teljesen szubjektív,s kinek tetszik, kinek nem... Örülök, hogy az érmét két oldarról nézzük, s hogy nemcsak magát az adott érmét, hanem a többi gyönyörűen csillogó társá is figyelembe vesszük!
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet! Aláírom, hogy a többiek is nagyon jók! (Ha azt mondanám, hogy nem, hazudnék!)

A 18. hoz:
Nellie Melba, Rosa Ponselle és Luisa Tetrazzini felvételeit is meg kellene hallgatni ahhoz, hogy Callast jól megítélhessük.Neki szerencséje volt,a lemezgyárak akkor indultak be igazán.Szerintem a másik 3 diva talán még jobb is volt.Ez nem von le semmit az ö érdemeiböl.

Igen, az kszerek Callas nagy kedvencei voltak. Biztos jó lehetett ez a killítás! Kár, hogy ilyeneket nem hoznak Magyarországra! Vagy csak én nem tudok róla? Mi a vélemyényetek Callas haláláról - természetes okok vs. öngyilkosság??? (Szerintem az utóbbi!)

Februárban a bécsi Staatsoperben kiállították atokat a Swarowsky ékszereket, amiket Callas viselt. Köztudott, hogy nagyon szerette az ékszereket, és valóban káprázatos darabokat hordott minden szerepében, képek is voltak függesztve és nagyon szép volt mindegyikben.

Kedves tuplow! Egyik Norma előadáson, melyen egy neves személy is képviseltette magát, arról van szó! Callas pedig berágott valamin és szünetben fogta magát és hazament! Jobbanmondva a szállodába! A Norma természetesen félbemaradt, ami nagy felháborodást keltett!

ivan kozlovsky: Arra a Parsifalra nagyon kíváncsi lennék! Nem tudnád nekem átírni CD-re, ha adok?
A Trisztánból nekem meg van a nagyária, de ennyi! Neked mennyi van meg belőle?

Shíla, mi volt a szállodás epizód a Normával? Nem vagyok képben annyira, de érdekelne.

Nekem az egész Parsifal megvan vele:)Meg a trisztánból részlet

Én is már majdnem elolvastam a P-J Rémy féle könyvet, s érdekes, de nem egy nagy szám. Sok az adat, s bele tud keveredni az ember, inkább egy száraz biográfiánek nevezném. De abban egyet értek, hogy jobb, mint a semmi.
Viszont most olvasom még a Callas by Callas c könyvet is angolul. Nem olvastam még belőle sokat, de érdekes olvasmány.

Én megszereztem a Callas Forever c. Zeffirelli filmet Franciaországból. Van tőle 1-2 operám is: Carmen, Tosca, Aida, Nabucco, Rigoletto... Áriás Cd-im is vannak. De ami talán aritkaság CD-k közül, at amin a Parsifal II. felvonása van rajta, meg a "Ah Perfido!" (Beethoven), s ez utóbbi az utolsó felvétele 1976-ból! Van még egy párizyi koncertem DVD-n meg nekem is meg van VHS-en a "Life and Art". Jelenlegi tulajdonom kb ennyi. Ha valamit kifelejtette, akkor majd pótolom! Amúgy a Trisztánra már én is vadászom egy ideje!

Az a jelenete amikor a Norma szünetében elhagyta az Operaházat és visszatért a szállodába! :) Nem semmi!