Az említett csütörtöki hangversenyen a pódiumon lévő állványon látható volt Strém Kálmán mellszobra, amely közelről remekműnek látszódott, a talapzat két oldalán Haydn Búcsú-szimfóniájának első két tételéből néhány ütemmel /Allegro assai, Adagio/. Ezzel kellett kezdeni, hiszen tiszteletére szóltak a hangok.
A koncert is remek volt kb. 80 %-os ház előtt, holott a plakátokon "Minden jegy elkelt!", de a meghívottek hiányzó része nem találta meg a ZAK-ot :-(
A Haydn-dalokban és a Sári-műben a két fiatal /Kovács Ágnes, Füzi Nóra/ is remekelt, majd a hazai közönségtől búcsúzó Rév Lívia ejtette megint bámulatba régi és újonnan szerzett híveit. Ennek a 93 éves finom hölgynek az arcára volt írva a magasfokú műveltség, az a kivételes lelkület, amely ma nagyon ritka, majd a hangulathoz illően hihetetlen természetességgel játszotta el a két Haydn szonátát és az alig szünni akaró tapsvihar szüneteiben 4 Szövegnélküli dalt Mendelssohntól.
A Muzsika védőangyalát is meg lehetne mintázni a művésznőről. 100 előtt héttel!
A szünetben is árulták a könyvet /amit még nem kezdtem el lapozni/, és ekkor már sokan elmentek :-(
A koncert második részében egy újabb csoda várt a maradókra és a tételszünetekben el nem távozókra, a monumentális, közel 50 perces Schubert D887-es vonósnégyes az ugyancsak remek Accord-kvartettel. Végül alig félház hallgatta meg ezt a legmívesebb elefántcsontfaragásra emlékeztető művet, értő és érthető tolmácsolásban.
Most éppen a Verdi-kvartettel hallgatom CD-ről.