Szép, bár ez már a "művészet értelme" című topikba is beleférne.

Szép, bár ez már a "művészet értelme" című topikba is beleférne.

Amíg úgy gondoltam, hogy a művészet célja az önkifejezés, a saját énem megvalósítása, a karrierem felépítése, addig - bár időnként értem el sikereket - de általában falakba ütköztem, elégedetlen voltam. (Az eredményeimmel, a lehetőségeimmel, a publicitásommal, a szakmai és közönségbeli reakciókkal, stb.)
Amióta rájöttem, hogy a művészet SZOLGÁLAT, a Legnagyobb Szépség szolgálata, azóta megtaláltam a helyemet, normális közérzettel - azon a helyen és módon, ami megadatott - napról-napra teszem a dolgomat. (Mint sokan a nagy elődök közül.) Néha előfordul, hogy valami egészen jó is kikerül a kezeim közül, ilyenkor úgy érzem, hogy ez nem az én érdemem, csak egy csatorna vagyok, ami a transzcendenciát közvetíti. Az én dolgom csak annyi, hogy elég jól tudjam a szakmát ahhoz, hogy ne rontsam el az üzenetet.

A művészi tárgy, műalkotás világrajöttének közvetlen oka kétségtelenül az, hogy a művész "akarja" azt világra hozni, ilyenképpen magát "önkifejezve", de hogy mi veszi rá a művészt erre az akaratra, az az igazi kérdés. Igen gyakran a becsvágy (Diabelli-változatok), az éhség, illetve az attól való félelem (90%-ra tenném), olykor a kíváncsiság saját képességei iránt. Csakhogy majdnem minden ember becsvágyó, éhes és kíváncsi. Bizonyos kevesekeben ezek az ösztönök, olykor gonoszsággal, irigységgel, nagyképűséggel társulva, KÉPESEK olyan alkotó erőt ébreszteni, amilyet a sóvár szemekkel figyelő túlnyomó többség sohasem lesz képes felkelteni magában. Bach legviccesebb megállapítása az volt, bárki eljuthat oda, ahová neki sikerült, a megfelelő szorgalommal.

Szerintem a művészet célja az önkifejezés. Az most mindegy, hogy az emberben rejlő "isteni lény" megnyílvánulása, vagy "csak" egy hedonista lélek manifesztálódása a világban, de a magasabb lélek, és az ego is meg akar nyílvánulni. 
A művész által kifejezett: rajzolt, épített, faragott, írt, stb. műalkotások nélkül sok ember nem szembesülne az isten jelenlétével. Még több ember valószínüleg mégsem a művészeten keresztül találkozik istennel, hanem a templomban, vagy a kórházban. 
Végső soron az igazi művész megnyitja a lélek csatornáit isten felé.

Nagyon egyetértek ennioval és debussyvel (na és Tarkovszkijjal persze).

Szerintem Isten képmására egy sajátos, kreatív teremtés és alkotás az ő dicsőségére. Ezt nem feltétlen vallásos megközelítésből gondolom, egyszerűen a a teremtés bizonyos folytatása, új világok, dimenziók feltárása. Szerintem ettől csodálatos, és megfoghatatlan.

A művészet célja, hogy LEGYEN, hogy HASSON: hogy a műalkotást megértsék és csodálják.

"a művészet megmagyarázza önmagának és a környezetének, miért él az ember, mi létének értelme" /Tarkovszkij/
Ez valami más, mint minden, valami, ami megmozdít belül, a gondolatokban és más terekbe kerülsz, időn, Világon, mindenen kívül, a teljes szabadság és őszinteség lehetőségét adja.

Szeriontem az, hogy elszakítsa az embereket a szürke hétköznapoktól. Persze, lehet, hogy nincs igazam, de én így gondolom.

220

"a konkrét megoldásokat nem látja, csak üres frázisokat hajtogat. Ez sajnos a közönségnek gyakran elég, de ahhoz kevés, hogy ő maga valódi kapcsolatba kerüljön a darabokkal."

Így hát a stílusismeretből, és a legalább "ösztönös" elemzőmunkából sem jut át semmi az előadásba, mivelhogy nincs is ilyen. Az rendben van, hogy ezeket nem szoktuk a közönségnek elmagyarázni, de attól még ott kell(ene) lennie! Nem mindegy, hogy Bartók Gyermekeknek sorozatát Kocsis Zoltán adja elő , vagy a különben igen aranyos, és ügyes Pistike a zeneiskolában. A fent említett jelenségben pedig ez történik: felnőtt "előadó",  Pistike szinten,  örvendező hozzátartozóknak örömködik. Csakhogy ez nem növendékhangverseny. Annak ott a helye, és ott rendben is van. Szabadjon idéznem Deák László kollégámat, amikor növendékeink második alkalommal is egy helyezésen osztoztak: igen, most eljátszották ügyesen a g-moll fantáziát, a Messiaen : Transport de joie-t, meg énnemtudommit, de ez csak kísérletezés. Majd még kell hozzá egy rakás tapasztalat, meg érés, miegymás. Ettől még örülhet bárki, aki ma hallja őket, de ez attól még nem válik feltétlenül művészivé- (Bár az említett tanoncok jó úton vannak errefelé!)Értékeljünk helyesen (tanárként ezt tesszük(: ezen a fokon ez a produkció kiemelkedő, jó úton van stb. De a koncertvilágban ez már nem így méretik. Épp ezért jó gyermekded módon kezelni a közönséget, mert akkor majd nem veszi észre, hogy ez bizony csak Psitike növendékhangversenye. Sajnos ilyesfajta jelenség sokféle szakágon és sokféle műfajban létezik. (Templomi közegekben is egész kis rémálmok hangzanak el olykor....Tehát általánosságokban írtam.

[218] Elsősorban a zeneszerzőre gondoltam, mint alkotóra, de ugyanúgy lehet az alkotó módon hozzáálló előadóművészre is érteni.

 

Ha egy mű egyszerre okoz örömet az előadóművésznek és az elemzőnek (tehát a "vesézés" során sok apró értéket fedezünk fel), akkor jó a darab. Jó esetben az előadóművész és az elemző egy és ugyanaz. A Xavér problematika itt jön be a képbe, ő ugyanis analízis tekintetében nem jut mélyebbre, mint hogy "hű de zseniális darab", "mennyire zseniális szerző", de a konkrét megoldásokat nem látja, csak üres frázisokat hajtogat. Ez sajnos a közönségnek gyakran elég, de ahhoz kevés, hogy ő maga valódi kapcsolatba kerüljön a darabokkal.

A kérdésfelvetés jogos, legalábbis első nekifutásra. Aztán, ha végiggondolja az ember, rájön, hogy kielégítő válasz sajnos nem adható. Viszont, ettől függetlenül, akár érdekes eszmecserére is kiváló alkalom lehetne a kérdés körüljárása.

Mitől lesz egy zenei produkció értékes vagy sem?



Az alkotó és ihlete minőségétől.







(Ez az, amit legkevésbé lehet pontosan meghatározni. Érdekes, a nagy műveket mégis "mindenki" szereti...)

Juditnak és Agimamonak. Folytassuk itt.

Mitől lesz a művészet igazán művészet. Mitől lesz egy zenei produkció értékes vagy sem.

Kedves Ennio, szomorúan hallom, hogy a tervezett 4 hétből akkor csak 2 lett várhatóan, sajnálom, hogy eddig nem tudtam eljutni :-(
Viszont van egy galériás ismerősöm, megpróbálom elintézni, hogy Kabát tárlata átkerüljön oda, persze ez kétesélyes, de majd mailben jelentkezem, ha van eredmény.

Köszönöm a koncertajánlatot, ha meg tudom oldani, mindenképp elmegyek rá!

Én meg a régit is csak futtában, nagyon régen láttam, majd szörnyű emlékként, ma is előttem van, ahogy lángol, a sötét ég előtt, tévében... Ma már szerencsére nincs tévém és van Deszkatemplom!

De jó, akkor "nyomtatásban szerepeltem"! :-)

Szégyellem, de én meg a régit nem láttam. Mondjuk azt kijelenthetjük, hogy koncerthelyszínnek nem túl ideális...