Glinka: Ivan Susanin, ez egyébként a Warner Classics DVD-jéről való részlet.

Szóval így:



http://www.youtube.com/watch?v=afLLdU8Odfs

Az óra-jelenet mellett másik hasonló nagy élmény egy olyan ária volt Polgár Lászlóval, hogy mikor meghallottam, nyomozni kezdtem, mi ez a gyönyörű ária?



Ez volt:



http://www.youtube.com/watch?v=afLLdU8Odfs

A Hovanscsina is nagyon szép. Csak, hogy ne offoljunk. Jómagam a Borisz Godunovot Begányival láttam, óriási alakítás volt!

Visszatérve a szovjet-orosz zenéhez:



Nagyon szép az orosz zene, s örülök, hogy tanultuk. Máig emlékszem arra  zenei élményre, amit az "óra-jelenet" meghallgatása okozott a Borisz Godunovból, általános iskolás koromban. Azóta akartam hallani az egész operát, s megnézni. Erre úgy tíz évvel később került sor, de az élmény az addig élt, és a kíváncsiság. Ma is egyik kedvencem a Borisz.

Ők a kivételek, akik erősítik a szabályt. Nézd meg Atkinson stressz-skáláját. Érdemes.



Én olyan özvegyet láttam csak, akinek csapás volt tovább élnie. Aki 53 éves korában lett özvegy, s bár voltak körülötte mindig (mert csinos, szép asszony ma is), több, mint hetven éves volt, mikor fogadni tudta valaki udvarlását. De a férje arcképe előtt ma is gyertya ég, minden évfordulón.



Olyan özvegyet, aki szintén egy együtt leélt élet után nem tudott felépülni. Mikor megkérdezték tőle másfél év múlva, házasodnék-e  újra, nem tudom leírni a szemvillanását. Nem, a felesége meghalt, neki nem lesz másik. Két év múlva gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak nála.



S a harmadik: a társánál gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak, 40 együtt leélt év után. Egyetlen kívánsága volt az Úrhoz: kapna bár egy hónapot, hogy a társát ápolhassa. Fél évet kapott még.. S aztán jött a munkába temetkezés, még arra a néhány évre, amit élnie kellett a társa nélkül. Kérésére a társa sírjába temették őt is.



Negyedik: ő harmincöt éves volt, a párja harminckilenc. Egy esztendőig mindegy volt, merre megy, megüti-e a szekér az úton, vagy kikerüli.. Csak a temetőt járta egy esztendőig. Akkor egy öregasszony megragadta, megrázta:



"Nem támaszthatod fel, s ott vannak a gyerekeid! Állj melléjük!"



Nem ment férjhez többé, pedig lett volna még így is, akihez.



De mondom: Atkinson, stressz-skála. Tanulságos lesz.

Mellesleg, jómagam számos olyan embert ismertem, aki megözvegyülése (és a - némileg kötelező - gyász) után folytatta életét, mármint amennyit a termodinamika második főtétele engedélyezett számára (always look at the bright side of life), megházasodott, sőt a házát újramodelleztette (70valahány éves korában), s azóta is éli világát. Olyat is ismerek, aki negyedszer házasodott életében... Szóval, az élet bonyolult és sokszínű, leszámítva persze a mítoszok leegyszerűsítő világát...

Ez nagyon szép volt, Judit. (47)

Hát akkor máglyára az özvegyekkel, legfeljebb lesz bioüzemanyag...

Tudom. Mit gondolsz, miért idéztem ezt neked?:)



India India. Nekünk a magunkét kell hogy tartsuk.





Ismered-e a stressz-skálát a nagy Atkinson könyvből? Javaslom, nézd meg. Mert az indiaiak is tudnak valamit..



Ha egy özvegy egy esztendővel túléli a társát, akkor már jó eséllyel életben marad. Egy jó részi nem éri meg a társa halálának évfordulóját. S ha igen is, másikat.. másik társat ritkán talál, sokszor nem is akar, házas marad, kötve marad, csak társától elválasztva.

Ismered Philemon és Baucis történetét?



Tudnak az indiaiak is valamit.. s a magyar népdal is:



Métt sírsz, métt sírsz, te nagy madar?

Métt sírsz, métt sírsz te nagy madar?

Elvesztettem társecskámat,

elvesztettem társacskámat.



Társad helyett társad leszek,

párod helyett párod leszek.

Nekem nem kell senki társa

Kell nékem az igaz társam.



Elrepüle ződ mezőbe

Ott sem szálla szép ződ ágra,

Hanem szálla asszú ágra

Társecskáját siratgassa



Társam, társam, édes társam,

Sohasem lesz olyan társam,

Sohasem lesz olyan társam,

Mint te vótál, édes társam!

Akkó mán régen rossz, mert a "nögyvenet" mán mög is ettöm...



(Hajszürkülés meg nem nagyon mutatkozik...)



Habár, mit is énekelt Jávor Pál a tisztes, őszes halántékról?



Indiában a gyökerek és a hagyományok (tiszta forrás ugyebár) az özvegyek máglyán elégetését írják elő. A tradicionalizmus nem minden, hehehe...

Ennyi off után változatlan a kérdés: A 35-ben lévő gyönyörű orosz népdal orosz szövege.

40 S van itt másik is, csak itt, és csak neked, Kriza János: Vadrózsák-jából. Érted, ha akarod, bár azt sem vetted észre, hogy éppen egy jól választani tanító népdalt tettél be, ami az enyémek sorába illik. Mert: "Nem kölcsönvett kenyér, hogy visszaadhatnád.."



Minden legény házas lögyön,

magának egy társat tögyön,

amíg nyakán nincs a nögyven,

s nem hullott még hó a högyen.

Ha szürkülni kezd a haja,

a küsleány nem kap rajta.

1. Elment a két lány virágot szedni

Elindulának, kezdének menni

Egyik a mástól kezdi kérdezni:

Ki volt az este téged kéretni?

2. Már engem mátka, tízen kérettek,

Adj jótanácsot árva fejemnek,

Hogy a tíz közül melyikhez menjek,

Hogy virág helyett kórót ne szedjek.

3. Szántottam fődjit, vetettem gyöngyöt

Hajtottam ágát, szedtem virágját

Az igazmondás, nem emberszóllás,

Hogy a rossz férfi hóttig való gyász.

4. Első a János annak a neve,

Annak szívembe megvan szerelme,

Inkább szeretném őtet kedvembe,

5. Másik Sámuel, azzal én szívem

Meg nem nyughatik véle én lelkem

Lám azelőtt is legküsebb vétkem

El nem szenvedte ok nélkül nékem.      

6. A harmagyiknak a neve Zsigmond,

Ha megharagszik, ő kurvának mond

Lészen kezibe korbács és dorong,

Száll a fejemre keserves nagy gond.

7. A negyediknek a neve Istvány

Azzal az a baj, hogy igen hitvány,

Ha lefekszik is a jobboldalán,

Ő nyugoldalmat sohasem talál.

8. Ötögyik Péter, az igen fösvíny,

Annak a háza tudom, hogy sövíny

Ha ahhoz mégyek, perpatvar lészen,

Jaj lészen nékem egész életem.

9. Hatogyik Ferenc, bátyja Jánosnak,

Az nem szereti nyelit ásónak:

Nem is rossz fia a sernek, bornak,

Felit sem alussza ki éjtszakának.

10. Hetegyik Gábor, mert nem utolsó

Látom, kezibe van boroskorsó

Szíp leányokkal igen játszódó,

És azok után igen haldosó.

11. Györgyöt szeretném, az jó játékos

Annak ruhája, tudom, aranyos

Paripája is hatvan talléros

A konyhája is mindenkor zsíros.

12. Kilencegyik András, ki hűségesen

Ki hűségesen szedte hálóját

Hogy megfoghassa kedves galambját,

Régen óhajtja kedves galambját.

13. Tizegyik Mihál, most is óhajtom

Vélem tett jókért meg is siratom,

Mert ő volt nékem igaz gyámolom,

Nem. Nem az.

Aki így áll hozzá, az hagyta, hogy megegye a "bűzhödt, korrupt kor", a rothadás,  s magára vessen.



A bűzhödés ellen védenek a gyökerek, a hagyomány, a család, a népdal és a balladák. Amik lám, jól választani is megtanítanak.

Egyébként, mai bűzhödt, korrupt korunkban a házasság is többnyire derivatív (azaz határidős) ügylet hehehe...

Nem véletlen szoktam mondani: a népballadák és dalok tudják, mi a házasság, s úgy is készítették reá a fiatalokat, még a lakodalmas is, hogy tudják, mit vállaltak, s minek mi a súlya.

Ez egy orosz népdal, a lakodalmas szokások része. Csupán kimondja, emlékeztet:



hogy a leány már kezet adott, és "béklyóban" a lába. S igen szépen, valóban, a magyar népballadákhoz hasonlóan elsiratja, amit.



Van hasonló a magyar lakodalmasok között is:



"Most gondold meg sorját, elejét-utolját,

Hogy kivel kötöd be két szemed világát.



Nem kölcsönvett kenyér, hogy visszaadhatnád,

Sem nem selyemszoknya, hogy kifordíthatnád."