Most lépre mentél.... Én ezt provokatívnak szántam....

Ezt a megjegyzést Kertitörpe topictársnak szántam, mert őszerinte akit-amit játszanak, azt nem is érdemes....

Abban tévedsz, hogy nem játszották. Egyébként anno én több művéből is játszottam részleteket (Ferencsiktől is kaptunk kottát), 20 év távlatából már nem emlékszem, hogy kézzel írt volt-e, vagy nyomtatott. Rendkívül sok apró, finom zenei ötletet, megvalósítást találtam benne.

Én is rágódtam rajta, hogy pl. a Bánk miért nem tudott más országokban repertoárra kerülni. Túlzottan eklektikus a stílusa? Túl "magyar" a téma? A kérdés nagyon összetett. Minden esetre köszönöm az ajánlatodat, átnézek a Momusra is. Most, ahogy mormogom: "Mint száműzött..." taktusról taktusra, annyira zseniális, hogy a nemzetközi ária repertoáron állandóan ott lenne a helye....

Kedves Charp, csak Erkelt ne hoztad volna szóba!

Honnan a nyavalyából tudod Te, vagy bárki megítélni Erkelt, hogyaszongya:  "akárhogy is nézzük, csak nemzeti zeneszerzőként jöhet szóba"?! 

Mert ugyebár, autentikus hangfelvételek nem készültek, csak ún. "átköltések" a mindenkori legbefolyásosabb dramaturg "zseni" újdonat szövegkönyve alapján, amihez aztán átszabták-varrták a zenét.

De ugyebár, még ezek a potpurri hamisítványok sem kerülhettek lemezre, csak a Rádió archivumában porosodnak.

És ugyebár, ha valaki mégis merészelt foglalkozniaz eredeti Erkel operákkal, mint hanglemezkiadó, az eleddig tönkrement (Éliás Tibor, Benedek Tamás). És nem azért, mert Erkellel megbuktak, hanem céltudatosan tönkretették őket azok, akiknek az lett volna a kötelességük, hogy segítsék kulturális tevékenységüket.

Meg ugyebár, partitúrák sem léteztek nyomtatásban, még a Hunyadi, és a Bánk sem, a legutóbbi időben kezdte el a közreadást a Zenetudományi Intézet (figyelem! nem az impotens multináci zeneműkiadás, hanem egy tudományos műhely).

De azért, szerinted, Erkel "megítélhető"... 

Bátor ember vagy.

Olvasd el, légy szíves, a m.mus Erkel Ferenc és Bánk bán topicjait, tanulságos, nagyjából mindent leírtunk. 

Egyébként Randhartinger éppen nem a rosszabb kismesterek közül való. Nem úgy, mint pl. Palmer, akit jobb lett volna elfelejtve hagyni. De itt nyilván más szempontok is közrejátszhattak 8pl. egy külföldi szponzorálás).

Köszi Steff! Sajn a Burgmüller művek náluk is nagyon drágák...

Amit ajánlhatok: Burgmüller szimfóniák. Én egyet a rádióból felvettem. Nagyon jó !!!!Schubert is szerette...:))) (Vigyázat, két Burgmüller is volt, a szerző 26 évet élt, tehát a pályája kezdetén volt)

Fibich vonósnégyesek: Kovács Sándor is melegen ajánlotta. (Én a szimfóniáit szeretem. Mint, a fenyvesek susogása.), Fibich a cseheknél nemzeti zeneszerző.

Én NEM a kor ítéletét veszem alapul, hanem a neves kortársak dícséretét. Mozart pl. szerette A. Eberl szimfóniáit. Az Erdődy zenekar is elővette.

A CPO lemezcég (német) simán képes ilyeneket kiadni, és olcsóbban, mint a Hungaroton (mondjuk 15 euróval nyit, aztán egy év múlva már csak 8 euró).

173:  Engem pl. nagyon érdekelne Kálmán Imre ifjúkori vonósnégyese, amellyel a Zeneakadémia nagydíját elnyerte + állítólag R. Strauss-i hatást mutató több szimf. költeménye. Van azután egy 24-25 éves korában, az 1. vh. első heteiben elesett roppant tehetséges zeneszerző, talán Grünfeld , de mindenképpen Aladár. Ő írt egy Falu végén kurta kocsma c. szimf. költeményt, amely a Nyugat korabeli kritikája szerint remekmű. No ezt is örömmel hallanám!

Vagy Rousseau....jaj, de gyenge... Igaz, hogy gyerekkorában írta.......

Jó, akkor várom a hozzászólásokat...:)))

Operát ígértem előzőleg. Ítéljük akkor meg Erkelt......Erkel, akárhogy is nézzük, csak nemzeti zeneszerzőként jöhet szóba. Minden nemzeti zeneműkiadásnak erkölcsi kötelessége  a nemzeti kincsnek tekinthető hazai kultúrkincs közzététele. (Ebben más országok igencsak előttünk járnak, Csehország, Lengyelország) Alig van játszott műve. A Bánk bán sem "tudja" az országhatárokat elhagyni. Akkor felejtsük el.....???

Ez a kultúrkincs nem csak Erkelből és Liszt(??)-ből áll...Vagy igen?

Ha visszamegyünk 1800. év elé, akkor nincs nevesíthető zenei kincsünk ???

Akkor maradjunk, mondjuk.... Rossini korában. Rossini: Sevillai, Semiramis, a Tell, Hamupipőke (sok benne a lopkowitz) ezeken kívül a többi...hmmm..... (Az Othello tőle viszont állítólag egész jó, mégsem játszák.)---Kortársai, most néhány (több nem jut eszembe) Pucitta, Weigel, Pavesi, Fiovaranti, ezek az ismertebbek..... a többi szerző tényleg felejthető.

A zeneirodalom annyira elképesztően bőséges, hogy a legérdemesebbek kiadása is ad évtizedekre munkát. Én, fiatalabb koromban sokat lapozgattam régi kottákat, partitúrákat, rengetebb a gyengécske mű, de van még és lesz még felfedezendő mű, szerző. (Kérdezzétek pl. Vashegyi Gyurit, ő ebben igazán illetékes).

Mindig csak arra térek vissza, mint példa: mennyi ideig hevertek a kottatárak mélyén Bach, Vivaldi művei ????

VÁROM a KOZZÁSZÓLÁSOKAT

Ritkaságok



Pablo Picasso (1650-1880) (volt ilyen zeneszerző!): Szólókantáta zongorára és harmonikára, valamint Rost Andreára 

Már kapható CD-n!!!!!!





:)   :)

Szó sincs itt hajbakapásról, csupán arról, hogy egyes szerzóket túlfavorizálunk.... Tőlük kiadunk mindent- teljes életművet, ezek között vannak felejthető, gyengécske művek is.

Viszont tanulságos pl.:

1.Schubert kijelentette, hogy szeretne olyan szimfóniákat írni, mint 24 évesen elhúnyt barátja: Burgmüller.

Én játszottam Schubert majd összes szimfóniáját.....hmmmm....

2. Mozart tanulmányozta Eberl szimfóniáit és elismerően nyilatkozott róla

3. Fibich egy teljesen egyéni hang, kár hogy nem játszák.....

A barokk korból vagy félszáz zeneszerző életművét illik ismerni, mert nélküle nagyon egysíkúak maradunk.

OLYAN EZ, mint amikor a monitor 256 színre, vagy 3 millió színre van állítva.

ABBAN igazad vagy, hogy a pl. a nagyonsokezerre tehető barokk zeneszerző zöme felejthető, de ennek ellenére az a sok százat, akit kellene, nem értékeljük eléggé

Egy adott kor nem csak mondjuk Beethoven-ből áll. (Ő egyébként nagyon kilógott a sorból...) Akkor mondhatnánk, hogy egy adott korban csak Rippl-Rónai létezett a festészetben.



Akkor Vivaldi-t is tarthatjuk kicsinek, mert művei igencsak elfeledve pihentek a kottatárak mélyén. De számos más szerző van ilyen. És Bach? Meddig nem játszották?

Valaki csak azért "hullott ki", mert életműve a háborúk, világégések martaléka lett. Pl. a kedvencem, Buxtehude "legütősebb" művei is az enyészeté lett.

Engem pl. nagyon szórakoztatnak Herschel szimfóniái, aki sohasem volt zeneszerző (nem is tanulta), csillagászként és tudományos munkái mellett, pihenésképp írta műveit

stb.

ÉN AZT MONDOM: hogy objektíven, mindenkinek adjunk még egy esélyt. Ne adjuk ki pl. Mozat olyan szimfóniáját még egyszer, ami semmivel sem emelkedik ki a korátlagból, csak azért, mert Mozart. Vagy vehetünk példát az operák világából, de most már ez nagyon hosszú lenne, BOCS

166: Én meg kevésbé, de ezen ne kapjunk hajba. Kuriózumértéke a "kicsik" műveinek is van, meg nem lehet állandóan Mozartot játszani, de nagy általánosságban elmondható, hogy a zenetörténet kánonjába nem véletlenül azok kerültek be, akik, és nem véletlenül azok pottyantak ki onnan, akik. (Személyes élményem: Thalberg dögunalmasan iskolás opera-fantáziái, Liszt zseniális parafrázisaival szembeállítva.) Az embert néha persze e téren is érik kísértések, így eltökéltem, hogy valamikor legközelebbi külföldi utamon beszerzem Siegfried Wagnernek legalább a Der Bärenhäuterc. operáját + kisebb hangszeres/ vokális kompozícióit, netán a hegedűversenyét. Én továbbra sem tudom elképzelni, miből finanszírozza fórumunk tárgya Jakob Gips divertimentóinak/vonósnégyeseinek/egyházi zenéjének világszerte legelső lemezkiadását HM. Maradjunk annyiban: Talán nem véletlen, hogy a hangrögzítés 111. évéig a kutyuska füle sem csapott a homlokára, heurékázva: Kultúrtörténeti misszió Franz Alois Bernhard Xaver Nepomuk Kajetan von und zu Tingeltangelburg 258 szimfóniájának CD-n való megjelentetése, bizonyítván a sok sanda hüjének, hogy nem repült elfelettük az idő vasfoga!

162: Kedves musicus2! Alapvetően egyetértünk. A teljes hanglemezkiadás is válságban van az illegális másolás miatt (én a popszar jajveszékelésének persze örülök, de jól tudom, hogy klasszikusokat is másolnak/töltenek fel-le az interneten). Nem térek ki a szemét térhódítására, a kl. koncertek és operaelőadások közönségének korösszetételére és a vásárolt hang-képhordozók minőségi összetételére sem. A névtelen szerzőket illetően a Hungarotonnak kis cégként érdemes (volna) ilyenekre IS specializálódnia, de tényleg valljuk be: Ki a fészkes fene ad ki pénzt Randhartingerért? Jó, ha vannak itt pécsiek, részükről dícséretes, ha megveszik a Lickl- és Amtmann-CD-ket. Természetesen nagyon helyesnek tartom, ha végre lemezen is hozzáférhetővé válik a felsorolt szerzők életműve, bár ha ezek mennek pl. a Rádióban (ha még mennek ), hogy komponáltam én, és (20. századiak esetén) Béla/Kolozs bácsi segített. Egy pályakezdő művésznek viszont, amíg nem dőlt el a karrierje, csínján kellene bánnia a tesco-gazdaságos felvételekkel, mert ezek simán elvághatják a pályafutását. Tudom, hogy a zenét nem lehet kilóra mérni, meg hát a versenyzés is szubjektív dolog, meg nem mindenki versenyző alkat, de sajnos itt kell próbálkozni.

Ha ritkaságokról van szó, a Naxos túl erős versenytárs: ontja őket, mégpedig a Hungaroton-ár kevesebb mint feléért.

157



:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))9

Kedves Kertitörpe!

Én pl. adok érte pénzt.....

Mert: anélkül nem igazán érted az adott kort..... Így jobban tudod értékelni a zseniket, mondjuk Mozartot, mert ismered a korátlagot.

EGY ADOTT KOR NEM CSAK ZSENIKBŐL ÁLL.

Rájössz, hogy néhány "kismester" szimfóniája(i) toronymagasan veri(k) jópár gyengécske Mozart szimfóniát....

pardon, úgy látszik, ez volt a fürdőkád... habfürdővel...

pardon, úgy látszik, ez volt a fürdőkád... habfürdővel...

Kedves Kertitörpe, a fürdőkádas DVD is jó, attól függ, hogy nézel ki, és kivel ülsz(...) benne.

És most fordítsuk komolyra a szót.

A hanglemezkiadás az illegális másolások miatt világszerte válságban van. Mert emiatt a kiadók kevesebb lemezt tudnak eladni, a lemezek drágábbak lesznek. A drágább lemezt még levesebben veszik meg, ezért még jobban csökken a példányszám, és még drágábbak lesznek a lemezek. Ördögi kör.

Nehogy azt higgyétek, hogy a noname szerzők műveit nehezebben lehet eladni, mint a best-seller szerzőkéit, akár jó előadókkal. Utóbbiakból azért fogy kevesebb, mert ezekből a művekből már rengeteg kiadás készült, nagy a konkurrencia. 

A noname szerzők első kiadásai azért lehetnek érdekesek, mert kiderülhet, hogy minőségük nincsen arányban ismertségükkel (ismeretlenségükkel). Magyarországon egyébként is speciális a helyzet, mert az 1990 előtti kultúrpolitika csak néhány szerzőt favorizált (elsősorban természetesen azokat, akik már ismertek voltak külföldön, illetve megfeleltek a rendszer hülye politikai-ideológiai elvárásainak), a többi (köztük számos bizonyítottan kiváló) szerző életművének nagyobb részét, vagy vagy az egész életművet mellőzték (pl. Erkel, Dohnányi, Mosonyi és Lajtha, a kortársak közül pl. Kósa és Veress). Ezért tartottam rendkívül visszatetszőnek egy ifjú kritikus-titán odavetett megjegyzését, aki ezt a mellőzött zenei múltat "nemes" (?) egyszerűséggel lomtárnak merészelte nevezni.

És mi van a noname előadókkal? Hogy tudnának a fiatalok karriert csinálni, ha nem készül felvételük? Ha nincs tőkéjük, hogy megfizessenek egy kiváló minőségű pr CD sorozatot, csak a "noname" szerzőkre specializálódva tudnak előrejutni. Ezzel egyébként hatékonyabba lehet pr-t csinálni, mint ha fiatal művész neves szerző művét játssza, akár kiválóan. Furcsán hangzik, de ebből kevesebb példányt lehet eladni (ki kíváncsi Beethoven szonátákra egy iismeretlen zongoristával, amikor ott van Schnabel, Kempff, vagy akár Fischer, mármint az Edwin is, meg az Anikó is...). 

Úgy hogy a helyzet, bizony sokkal bonyolultabb (vagy ha tetszik, tragikusabb), mint ahogy itt felvetődött. 

A Hungaroton is megtehetné, hogy megél az archivumból, és fütyül a mai előadókra. Ha a saját archivuma kimerül, ott a rádióé. Viszont attól élő egy kiadó, hogy élő zenészekkel csinál felvételt. A zenei élet nem válhat múzeummá (ahogy a rádiót azzá szeretnék tenni művészeti tekintetben).

Csak CD-n, a DVD a fürdőkád látványával túl unalmas lenne.

Az árakhoz visszatérve: A repertoár jó része (most nem a kifenevótjenők opuszaira gondolok) nem sokkal drágábban hozzáférhető a Hungarotonnál jobb felvételeken is. Ugyanakkor a H. kiadványai túl drágák azoknak, akik kispénzűek lévén elsősorban műveket szeretnének venni és nem XY sztárkarmester/~énekes(nő) / hgsz.-virtuóz előadásában megvenni AB remekmű sokadik felvételét. Erre a célra a Tescoban stb. kapható Noname Jancsik helyett sokkal jobban ajánlhatók a nagy cégek olcsó (sokadszorra kiadott) lemezei.

Nem csak a Hungaroton drága!