Nagyon örülök, hogy szóba került ez a fantasztikus hely. Tavaly novemberben én is eljutottam ide és alig akartam eljönni belőle. A hangszerek kínálata tényleg lenyűgöző. Az említett fülhallgatós módszer - melynek révén minden beavatkozás nélkül azt a a hangszert halljuk szólni, melynek vitrinje előtt állunk - tökéletesen élővé teszi a kiállítást, nem egyszerűen tárgyak vannak a kínálatban, hanem hangzások, zenék. A népi hangszereknél az egyik vitrin magyar hangszereket mutat és a fülihaliban felhangzik magyarul, hogy "Elindula Kaposvár / utána ment Toponár", citera, gardon, satöbbi kísérettel. A barokk résznél Bach zenekarának hangszergyűjteménye előtt megszólal egy Brandenburgi verseny részlet.
De ezt még tudják fokozni. Amíg ott voltam, legalább négy gyermekcsapat jött be, tündéri kölykök, egyik francia, másik flamand, kettő pedig angol nyelvű vezetést kapott. Helyenként lekuporodtak, múzeumi alkalmazottak részletes hangszermagyarázatot tartottak, megfújtak kürtöt, fuvolát, ami náluk volt, körbeadták, minden ebadta meg akarta fújni, személyes élményükké vált a hangszer, nem csak nézték az üvegen keresztül.
Sóvárogva gondoltam arra, hogy Magyarországon is lehetne ilyen ismerkedési lehetőség gyerekeknek a hangszerrel, zenéléssel.