Noblesse oblige! Vagyis a Fidelio előkelősége végre arra kötelezte a lapot, hogy a tegnapelőtt reklamált 42 napos észrevételemet javítsa. Köszönettel a Zeneakadémia Génie oblige! nevű alapítványa nevében is. Nem magamért írtam, csupán szúrta a szememet, és talán elérhető lesz a kellően alapos előkészítés a lapban, hogy még jobb legyen a Fidelio.

Kedvenc újságom, a Fidelio, mellett rendszeresen olvasom a Magyar Nemzetet és a Heti Választ. Utóbbinak zenei rovata van, bár magánosították, mert a Fülfirka után ezt írják: Devich Márton rovata. Marci tehát rovatol, rója a sorokat, és egy fél oldal erejéig foglalkozik a zenével. Egyébként kitűnő zenészek veszik körül: ő a Devich János fia, a csellista utód Devich Gergő szülője, de ez egyben a zongorista mama, a szintén kitűnő Kovalszki Mária érdeme. Remek zenész család!

Ma a zongorahuszár Liszt Ferencről ír az 1840. január 4-én tisztelő honfitársaitól Pesten kapott díszkard ürügyén, ugyanis ezt a nemes aktust, ill. a tárgybani kard párizsi viseletét a franciák karikatúrákkal honorálták, amelyek közül  Alcide Joseph Lorentz  művének másolata meg is jelent a rovatban. Miután valóban bájos a kép, színesben beemelem a HVtlan olvasóknak:

A fent látható név a rajzot leközlő újság neve: MIROIR DROLATIQUE (Tréfás Tükör)

A karika-túrista karikaturista szerintem kerékpáros volt, aki más zenei vonatkozású rajzokat is készített, pl.:

Jakob (Giacomo) Meyerbeer 

Ez meg kis híján Copinné; George Sand 1848-ból 

A záró bekezdésben DM ezt írja: Hiába cikizték, Liszt az maradt, aki volt. A sajtót nem kell mindig komolyan venni. 

Erről a mondatról jutott eszembe: én pedig komolyan veszem a sajtót, és ha már DM is megemlítette a cikkben a Helikonnál most megjelent Génie oblige!, szerinte vagy a szerző szerint  A tehetség kötelez! című kötetet, megnéztem, mennyire vette komolyan a Fidelio az itt és másutt is elhintett javításomat Liszt művész jelmondatának hibás fordításáról. Csalódtam.

A génie magyarul mindössze csak átvétel, vagyis a zseni. A franciában viszont a zsenialitást is jelenti, és Liszt is így értette, mert valójában a zseniális ember zsenialitása kötelez, vagyis:

A zsenialitás kötelez! a helyes fordítás. A cikkbeni alcím sem jó, mert ugyan a tehetség (franciául is a latinból átvéve: talent, amit magyarra ta/álentumként fordítottak :), de az angol és a német is így használja) is kötelezhet, de a zsenialitás több a tehetségnél, hiszen a francia is a latin genius, magyarul: géniusz :-), vagyis a lángelme átvétele, és ez a szellemi adottság jóval, de legalább éppen csak egy szikrányival több a tehetségnél.

A vitaindító beszámolóban éppen Alan Walker foglakozott a liszti jelmondattal, a következőt is írva:

"A géniusz shopenhaueri fogalmára utalva megállapította, a tehetségtől abban különbözik a zseni, hogy olyan cél lebeg a szeme előtt, amit kortársai még csak nem is látnak. Liszt esetében a szólóest, az atonalitás, a mesterkurzus, a szimfonikus költemény, és a karmesteri reform említhető zseniális vízióként. Mint a tudós biográfus rámutatott, Liszt azt vallotta, a kapott tehetségből valamit vissza is kell adnia a zseninek."

Ennek az előadásnak az ismertetése kapcsán került a hibás fordítás a cikkbe, és ezt nem menti az sem, hogy pl. Hamburger Klára is ezt használja a Gondolat kiadónál 1980-ban megjelent Liszt-könyvében.

Hát csak ennyit Devich Márton cikkéhez, mert neki az mti-nél bizonyára kevesebb az ideje.

Megismétlem helyesen, mert elnéztem egy betűt:

A zseni nem kötelez, . . . 

Érdekelt a cikk, mivel engem is izgat a zene és a társművészetek kapcsolata, és érdekesek is lehettek az előadások, de azért a beszámoló apró elírásain túl nem lehet elmenni a durva hibák mellett

"Az ülésszakon kiderült: Liszt a társművészetekből merített ihletet szinte minden esetben történetté formálta, s azok érzelemvilágát dolgozta át a zene nyelvére." 

Elég sajnálatos lenne a zenetörténészek számára, ha csak ezen az ülésszakon derült volna ki, amit leírt a szerző. Nyilvánvaló volt ez már hajdanán is, kezdve a beszédes címadásoktól, a művekben kiérezhető élményeken és egyéb információkon át a korábbi elemzésekig.

Így nem szabad fogalmazni!

Alan Walker előadása kapcsán pedig ezt idézem, de ennek egy részéhez bizonyára nincs köze a művelt kutatónak:

" A Kanadában élő professzor a jubileumi évben sokszor hangoztatott utazó nagykövet motívuma mellett Liszt jelmondatát, a „Génie oblige!" („a zseni kötelez") értelmezte." 

A kiemelést én merészeltem, mert a tudálékos fordító nem gondolta végig beszúrását.

A zeni nem kötelez, csak ha -  mondjuk - kötelet fon, kötéltáncot lejt vagy éppen ugrókötéllel ugra-bugrál. Ellenben a zsenialitás az kötelez, ha a francia-latin mondás értelmét és helyes fordítását nézem. Lehet persze szellemnek vagy tálentumnak is fordítani, de mivel a magyarba bizonyára a franciából került, maradjunk a zenialitásnál!

Hasonló a helyzet a Noblesse oblige kifejezésnél, ahol szintén nem a nemes, hanem a nemesség, vagyis az előkelőség egy bizonyos fajtája kötelez.

Persze: sok minden kötelezhet, de elég csak az ismeretebbeket megemlíteni. Ahogy a szerző is tette, mert ő tudta, mit mond vagy ír! 

November 25-én is volt egy Liszt-konferencia, kifejezetten Liszt és az irodalom kapcsolatáról az Oktogonon, az MTA lllyés Archívumban . Több honlapon is fent volt a program, litera, MTA Irodalomtudományi Intézet stb. Na jó, a protokoll és repi nem volt ekkora :)))