ááááh, de jó!!



mégis találtam egy eredeti adiemus "klippet":



http://www.youtube.com/watch?v=HhNsJhpJjq4 



zeneszerző: Karl Jenkins

London Philharmonic Orchestra, Miriam Stockley, solo és Adiemus singers (Enya is énekel benne)



Szerintem tökéletes zene és érdemes a többi albumot is meghallgatni (de nem a youtube-on!)



Jaj, de most már késő van és még gyakorolnom kell, mert holnap zongora vizsga:S:S... szeretem Chopin-t, de teljesen kikészít ebben az etude-ben (op.10, no.8)... Miért nem kezdtem el időben tanulni?:S...

És végül...



A témához illően egy kis "önreklámozás":

három szerzeményem a youtube-on:



http://www.youtube.com/watch?v=sf3h04WLgh8  <- ez egy klasszikus stílusú művem hárfára (mint szóló) és zenekarra.



http://www.youtube.com/watch?v=p4oSMYmhKF8   <- egy "világi zene" könnyebb stílusban (furulyák, szaxofon, pánsíp, ütő stb...)



http://www.youtube.com/watch?v=KW0a7RdyAxM    <- ez is hasonló, bár néha túl erős benne a kisdob és már nem tudom kiszedni:(:(





Sokféle stílusban szeretek írni, ez persze csak töredék..., attól függ milyen hangulatban vagyok és milyen zenéket hallgatok, és sajnos jellemző rám hogy megírok egy darabot és még hónapkig tudom javítgatni (tényleg csak apróságokkal)...

Kedves zebu!



Csak a Sleeping Sun-t hallgattam meg, most nincs időm a többire.

Szerintem inkább egy igényesebb könnyűzene klasszikus alapokkal, de! a klasszikus öszhangzattani szabályokat nem követi (itt gondolok pl. amikor 3:24-nél d-mollból f-mollba "modulál").

Amúgy nekem tetszik.



Az énekhang viszont nem tetszik. Nekem az ilyen természeti képeket idéző zenéknél Miriam Stockley hangja a nyerő.



---------------------------------



Aki nem ismeri, annak ajánlom az Adiemus-albumokat!!

Abszolút klasszikus összh. alap + népi hangszerek, ütősök, és az Adiemus singers: 9 finn énekes, és kristálytisztán énekelnek.



A 3. albumról a Rain Dance még reklámzene is volt (1. lakáshitel, azt hiszem)



A youtube-ot nem ajánlom, mert nincs nagyon eredeti. De ha vkinek kell, át tudom küldeni mind az 5 + 2 albumot mp3-ban.



saját szavaimmal: A természet és az ember.

miközben hallgatod, a tökéletesség, a Paradicsom jut eszedbe...

A legelszmorítobb hogy Magyarországon nincs jövője a zenének, egyre csak csökken a színvonal. Egyre kevesebben tehetik meg hogy koncerteket látogassanak stb..., egyszerűen már nincs igény, nincs kereslet a "jó" zenére és a kultúra színvonala rohamosan zuhan (ellentétben a nyugati országokkal és Amerikával)...



Egyszerű a magyarázat:

Bizonyára sokan ismeritek a Maslow-féle szükségletpiramist.

A legalsó szinten az alapszükségletek helyezkednek el (életfeltételek).

Amíg Magyarországon milliók küzdenek(ünk) ezzel a problémával, örülnek, ha egyáltalán a havi keresetből a számlákon kívül enni tudnak.

És amí ez a helyzet meg nem oldódik, nem lehet a piramisban magasabb helyre kerülni. Tehát "művészet, kultúra sem lesz". Az önmegvalósításról meg ne is beszéljünk.



És még elszomorítóbb, hogy a magyar zenei oktatás nagyon színvonalas lenne és híres. Egy a baj: pl. ha vki elvégez egy zeneakadémiát, Mit tud utána kezdeni?? - mert itt Magyarországon biztosan semmit, max elmehet tanárnak. Nagyszerű karrier, nem?



Viszont ha pl. Amerikában végez zeneakadémiát, akkor egyenes az út a sikerhez. (mert ott támogatják a kultúrát és nyilván saját érdekből is, hogy "tőlük került ki xy világhírű művész v. zeneszerző...)



És sír a magyar állam, hogy orvosok zenészek, mind "menekülnek" külföldre.

Hát igazuk van!!



na jó befejezem, mert nem akartam regényt...



persze ez csak az én véleményem és lehet pár hónap mulva máshogy fogom látni...

Apropos "érték"...



Szerintem a nagy kérdés, hogy megérthessük, ki miért leli örömét ebben vagy abban, az, ha - jelentős önvizsgálat után, számot tudunk adni róla: mi számunkra a zene? ld. 244 :)

A Merzbow is nehezen emészthető, mégis könnyűzenének tartom... :)

(ha nem ismernéd: egy japán formációról van szó, aki/akik minden lemeze elektronikusan gerjesztett fehérzajra épül)

Kimaradt egy fél mondat:



"nem hallani ismert elóadókról akár a rock, akár a pop, akár más műfajok területéről"... amik komoly színvonalat, értéket, stílust testesítenének meg.

Emerzoli, asszem félreértesz. Én nem komolyzeneként akarom a Nightwisht beállítani, hanem minőségi könnyűzeneként feltüntetni, mivel pont ez volt a téma. Abban ugyanis Tomáséknak igazuk van, hogy már jóideje nem hallani ismert elóadókról akár a rock, akár a pop, akár más műfajok területéről. Őszintén, én egy Beatlest vagy egy Metallicát sem tartok akkora számnak, mint amekkorának el vannak adva. A Nightwishban SZERINTEM az a jó, hogy értéket és érzést visz a zenébe (mondjuk itt a korábbi lemezeikre kell gondolni), nem klisés, és van egyénisége. Szintén tetszik, hogy sokkal inkább európai alapokra épül, ami ugye szintén kritika tárgyát képezi.



Vannak egyébként ennél sokkal súlyosabb és nehezebben emészhető előadók az északi metál területéről. Pl. az Opeth, aminek 20 perces számaira nehéz lenne azt mondani, hogy könnyűzene. Na ők is olyanok, hogy bármikor merem ajánlani komolyzene kedvelőknek.

Tisztelt zebu,



ha már Nightwishhal jössz, szerencsésebb lenne, ha k o m o l y a b b előadókkal, zenekarokkal példálóznál.

Néhány lemez:



Planet X: Universe;

Liquid Tension Experiment: 1, 2;

Gerots Synthezis Group: Last War (Utolsó háború);

Allan Holdsworth: Atavachron;

Ars Nova: The Goddess of Darkness;

Gerard: Meridian stb.



Ha ezek mellé odateszed a Nigthwisht, rájössz, Tarjáék k ö n n y ű z e n e a fentiekhez képest...



No, most fölveszem a Tales from elvenpath-es pólómat (mer' azér szeretem ám Tuomasékat!!), és nekiindulok bogarászni a Kodályba, hátha beesett valami m é g komolyabb!

Nyilván függ.

Én háromévesen Berlioz Requiemjétől voltam odáig (most megint), és volt olyan korszakom, hogyazt mondtam, az énekelt zenét nem szeretem, csak az instrumentálisat, most a kórusirodalom a szívem csücske.



De ez is azzal függ össze amit hajtohatok: fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi számunkra a zene?

Tomás! Mennyire függ életkortól ki mit szeret hallgatni? Anyám mesélte, hogy 5 évesen nem voltam hajlandó hazamenni a Varázsfuvoláról, mert még egyszer meg akartam hallgatni. Aztán később - a legdurvább példa - Generál együttes korszakom volt. Most, öregen, belefér R. Strauss mellett Sarah Brightman is.

Kedves zebu!



Nyilván ilyen eltérések mindig lesznek zenék megítélései között.



Szerintem a nagy kérdés, hogy megérthessük, ki miért leli örömét ebben vagy abban, az, ha - jelentős önvizsgálat után, számot tudunk adni róla: mi számunkra a zene?



Vagyis mit érzünk zeneinek?

Mi kell legyen szerintünk a zene célja?



Csak, ha erre válaszoltunk, lehet eldönteni, milyen zenét tarthatunk könnyűnek, neháznek, mit vetünk el, miért lelkesedünk.



Számomra a zene gondolkodás. Egy dallam, egy zene frázis, egy akkord - mind mind egy-egy zenei gondolat - izgalmasá akkor válik számomra egy zene, ha a gondolatait "kifejti" - azaz nem csupán ismétli, hanem tovább is gondolja, elvonatkoztat tőle és továbblép.

Fontosnak tartok még egy művészetetikai megközelítést is: azt a zenét szeretem, ami "felfele vezet", ami felemel, ami emberileg akar megrázni, ami zeneileg (nem feltétlenül szövegében - ez irodalmi kérdés) vet fel "metafizikai szintű" gondolatokat.

Számomra ez utóbbi a művészet feladata, előbbi (az eszközeivel való gondolkodás szükségessége) a követelménye.

Kedves Tomás! Azért emeltelek ki direkte, mert a te véleményed volt a legmarkánsabb és legfigyelemfelkeltőbb, az ilyesmit én mindig díjazom.



Nem értek nagyon sok gondolatoddal egyet, de eléggé elgondolkodtató, éshát...



A számválasztások azért voltak, mert te leginkább a mai könnyűzene eredetét vitattad (ti. amerikai-néger eredet), és a szöveg felsőbbrendűségét a zene fölött, illetve az értéktelenséget. Nos, szerintem ezekben mindez megvan. Furcsa a válaszod, sajnálom hogy így gondolod, én nagyonis dallamosnak és eredetinek találom őket, de hát mindenkinek van saját véleménye.



Ez még érdekes lehet, egy amerikai előadótól, amit érdemes meghallgatni: http://www.youtube.com/watch?v=e7ZEVcVws3c



(Manowar - Crown and the Ring)



Brucknert már ajánlottad másnak is, valamennyire ismerem, de nem vagyok kibékülve vele. Kicsit "slágeresebb" komolyzene jön be, különösen Rossini Tell Vilmosa és Sevillai borbélya, Strauss Denevérje, vagy mondjuk Vivaldi Négy évszakjának az ismertebb tételei. De lehetne sorolni.

Kedves zebu!



Nagyon megtisztelsz, hogy speciel az én véleményem kéred.



Áttekintve az az ÉN (csupán a szubjektivitás hangsúlyozásaképp kiemelve, nem egoizmusból) véleményem, hogy mindezek a számok - képviseljenek bár a rockzene bármly kategóriáján belül bármilyen értéket, borzasztóan egysíkúak, sőt, ötlettelenek. 



Amit megfigyeltem: minden szám rögtön az elején feldob egy rövidke frázist (mindegyiknek a végén többször megütött tonikával [alaphanggal] igy ezek is mind eléggé egy kaptafának tűnnek) - hogy elandalítva, vagy rögtön gyors tempóval püfölt dobokkal, az itt mindegy, hszen végül is lényegtelen: ezzel a dallammal (bár inkább csak dallamkezdemény, vagy az se) nem kezd semmit, unalomig ismételgeti (ami nálam hamar beállt, mert már harmadikra lapos volt).

Annak, hogy erre legalább valami félig-meddig ötletes dallamot rétegezne, nyoma sincs - csak lapos, püfölő unisono (azaz mindenki ugyanazt játsza)



Az első szám - "Sleeping Sun" - is ugyanolyan messze áll a komolyzenétől, mint a többi.



Ha szereted a klasszikus zenét és az ezekben a számokba fellelhető vitális hangvételt (mert talán egyedül ez említhető pozitívumukként) ajánlom, hallgass Brucknert!!



Komolyan.



Kezdd a 8. szimfónia Fináléjával.

http://www.youtube.com/watch?v=DQaFHakTrGY&feature=related

Kedves Fidelio tagok! Érdeklődve olvastam a topikot, meg a fórumot általában, szeretem a klasszikus zenét, bár szakértő nem vagyok.



Csak érdeklődésképp, neked kedves TOMÁS ill. mindenki, aki nem tartja sokra a mai könnyűzenét, egy kis véleményt kérnék az alábbi zeneszámokról:



http://www.youtube.com/watch?v=gmDWvGKLzBE



Nightwish - Sleeping Sun. Viszonylag ismert, talán ez áll a legközelebb a komolyzenéhez, ezért is tettem be elsőre, bár inkább utolsóként kellene tematikailag.



http://www.youtube.com/watch?v=t8HnP_k0kBQ



Nightwish - Devil and the Deep Dark Ocean. Na, ez nagyon távol áll a komolyzenétől, de ugyanazon a lemezen van, amin az előző dal. Ettől függetlenül érdekelnének a vélemények. (SZVSZ félelmetesen jó szám.)

http://www.youtube.com/watch?v=cb2dlQFN5-c



Nightwish - Passion and the Opera. Sajátos zenei világa van ennek a dalnak, szintén ugyanarról a lemezről.



http://www.youtube.com/watch?v=oopBMLaIxQk



Nightwish - Moondance. Instrumentális, orosz népzenére emlékeztető szám.



http://www.youtube.com/watch?v=3uPvrVefsSE



Nightwish - The Pharaoh Sails to Orion. Kicsit olyan, mint a Devil, de ez még jobb és összetettebb.



Elsősorban Tomás véleménye érdekelne, de a többieké is, hogy mi a konkrét vélemények ezekről a dalokról. (Remélem a linkek jók.)

Én úgy tudom, konzervatóriumi szinten is működik ott az oktatás. A semmihez képest egyébként már ez is nagyon jó, és az is, hogy végülis ez eljutott a ZAKig is. Hogy mi lesz belőle, az majd kiderül, de legalább már történt valami. Az ugartörés sohasem volt könnyű.

Juditom, éreztem, hogy abból szégyenem lesz, hogy nem írok kimerítő felsorolást, csak odaírom. hogy stb.:)))))))))))))



A ZAK-on induló képzés sok éves küzdelem eredménye. Egyelőre túl sok reményt nem fűzök hozzá a népzeneoktatás expanziója szempontjából. Feltehetően szűkös lesz a létszámkeret, kevés az oktató. Rengeteg a pályán az olyan, akinek végre jó lenne rendes végzettség és képzettség, először e téren fogja a hátrányokat ledolgozni.



Óbudán Kobzosék 17-18 év óta keményen dolgoznak,úttörők voltak a népzeneiskolák létesítése terén, de számbeli növekedésre semmi reményük. (Az egyébként nem szakközépiskola, hanem alapfokú művészeti iskola.)

213 Ó, hát azért nemcsak a szokások, hanem a szokások dalai is. Gyakorlatilag minden gyűjthető Moldvában, ahol az elzártság, az elnyomás gyakorlatilag konzerválta a több száz évvel ezelőtti állapotokat. A vallásos ének és imaköltészetre nem olyan régen kezdtek odafigyelni, és virágzó gyűjtés indult ennek nyomán, történetesen az Arany Miatyánkot emlegettem, de említhettem volna sok mást is.



És ami teljességel virágozik: reneszánszát éli a hagyományőrzés, a népdalvetélkedők, a táncház-mozgalom. Létezik kétségkívül az a romboló hatás, amit te említettél, de létezik ez is, mint ellenhatás. A népzene művelése feljebb került egy réteggel, s remélem, hogy ennek új mérföldköve lesz majd a Zeneakadémián meginduló képzés is. A népzenei szakközépiskola Óbudán egészen sikeres már évek óta.

Hollós Máté évekkel ezelőtt ide vagy a Momusba írt egy roppant közérthető cikket a komolyzene definíciójáról. Akinek nagy a türelme, keresse meg és linkelje be.

Sajnos a művészi igénnyel fellépő zene kimerítette eszközkészletét, az ember füle (és befogadóképessége) pedig véges. Az általános elhülyülés persze elősegíti a roppant primitív megoldásokat ismételgető, ám tudatlan művelői (és tudatos propagátorai) által "mainak, modernnek" kikiáltott szemét nem hogy terjesztését, hanem ideologizálását.

[moderálva]