Tegnap megnéztem a Fidéliót és nem értem a premiert követő nagy felháborodást. Magamat is meglepve állapítottam meg az este végére, hogy ez tuljadonképpen nem volt egy rossz előadás, csak túl sok volt benne a jelképes, szimbolikus szereplő. Nagyon öteletesnek és eredetinek találtam a passio történetre tett célzásokat, mert valóban lehetséges egy olyasmi értelmezés, miszerint a Fidelio egy profanizált Krisztus történet, csak ennek nem volt minden részlete kidolgozva. Ezenkívül kívül nem értettem a végén azt a hosszú zenekari részt, nem emlékeztem, hogy az benne lenne az operában. A végével kapcsolatban: három olyan jelent is volt, ahol dramaturgiailag hatásosan be lehetett volna fejezni az operát és mind a három jelenet után a színpad elsötétült vagy elment a függöny. És akkor a finálé előtt ott volt az a hosszú zenekari betét. Ez egy kicsit zavaró volt.

Esetleg a berlini Szöktetés? Nos nem vagyok prűd (sőt), de az sokkkkk volt!

A Xerxes szerintem abszolút középszerű - szinte semmilyen hatással nem volt rám.
Ha úgy mész oda, hogy nem ismered az eredeti darabot, vagy Handel operáit általában, akkor lehet, hogy érdekesnek tűnhet - de egyébként nem hiszem...
Bár ki tudja - az ízlések különbözők.
Én még egyszer biztos, hogy nem szeretném látni - de a Handel topikokban ezt részletesen kitárgyaltuk.
A Fideliot szintén kihagytam - tekintettel arra, hogy csaknem kizárólag rosszat hallottam róla, lehet, hogy érdemes volna megnézni.

Teljesen hétköznapi dvd, mindenefelé kapható. Igaz, elég drága, mert 2 lemezre tették fel. :(
Szerintem a You tube-on vannak belőle részletek.

Sajnos nem. Utána néztem, de a neten ezt a fajta verziót nem találtam meg. Pedig szívesen megnézném. Puskint és Csajkovszkijt külön külön is nagyon szeretem, hát még együtt.

Ismered a Carsen-Levinee féle MET-es Anyegint? Gergiev vezényel, Flemming/Vargas/Hvorostovsky. Szerintem szuper. Minimalista, nagyon tiszta rendezés, és ami ritka az opera dvd-ken, remek az operatőr.

Szerintem sem baj, ha a szüszét átteszik, csak akkor kell egy kis dramaturgiai munka is, hogy ne tűnjön erőltetnek. Nekem sokszor nem az a bajom a modern rendezéssel, hogy modern, hanem hogy erőltetnek tűnik és paradoxonok vannak benne. A Xerxést nem láttam még, de a színpad képek alapján a fiatalokat biztos megtudja nyerni és lehet, hogy még engem is (ezt most úgy mondtam, mintha ötven éves lennék, pedig még csak 22 leszek, na mindegy). Én várom a Kovalik féle Fideliot és Xerxést is. Az Elekra szerintem jó volt, az Anyegin se rossz, csak mikor voltam, nem tudtam ráhangolódni, mert másra számítottam.

Nekem van is!  (Bár majdnem mindent láttam már belőle)

Azt ugye tudjátok, hogy az egyetemistáknak külön bérletsorozatot csináltak kizárólag modern rendezésekből: Anyegin, Fidelio, Vérnász, Xerxes, Orpheusz...

Kedves Simamura - alapszabály, hogy ne higyj előlegbe senkinek, se kritikusnak, se fórumozónak, hanem menj el, nézd meg, és döntsd el, hogy ez tetszik-e neked vagy sem. Persze, az emberben egy idő után kialakul egyfajta előítélet, ez korántsem baj - ezt nevezik ízlésnek. Tehát pl. ha valaki már látott 4-5 Kovalik rendezést és tudja, hogy az nem jön be neki, akkor ne bosszantsa magát vele. Egyet viszont ne tegyen: nem látott darabot ne gyalázzon, mert azzal leginkább magát teszi nevetségessé, nem a darabot vagy a rendezőt. (Bizony erre szép számmal akad példa itt a Fidelion és a Momusom is.)

Amit a Lohengrinről írsz, abban sok igazság van. Általában problématikus, ha egy szüzsét átraknak egy másik világba, és a sztorit ahhoz igazítják. Ez gyakran erőltetett. Katharina valóban rendszerváltási történetet csinált a Lohengrinből, egy pesszimista verziót, amelyben az NDK-s (vagy magyar)komcsikat leváltó nyugat médiapolitikus sem jobb a deákné vásznánál. Ez alapvetően érdekes koncecpió, de bizony állandóan beleütközünk a részletek megvalósíthatatlanságába. Ugyanez a helyzet a Flimmm-féle bayreuthi Ringgel, ahol egy ezredfordulós építőipari vállalat szélházában találjuk magunkat a Walhalla helyett. És hülyén jön ki, hogy Wotan vezérigazgató komputerek között dárdával sétál.
A Xerxes esetében érzésem szerint nincs effajta voluntarizmus, mert ugyan a sztorit valóban a mai Teherán amerikanizált külvárosába helyezi, de a szürrális - és rendkívül szellemes - szituáció-dömping miatt nem kérjük számon a folyamatos megfeleltéteseket. Tehát én az időáthelyezésben önmagában nem érzek problémát, ha eléggé el tudja emelni a rendező a konkrétumoktól a darabot, akkor nem zavaró, sőt nagyon is érdekes tud lenni. (Ebből a szempontból nekem kifejezetten tetszettek az utóbbi évek müncheni előadásai: Norma, Roberto Devereux, Hovanscsina - mind aktualizált, de számomra nem erőltetten az.)

Egyébként tényleg nem mérvadó, hogy valamit zajosan megtapsolnak vagy kifüttyülnek a premieren. Szerintem az idő dönti el, mi az igazán nagy alkotás. Utólag én is bánom, hogy nem ültem végig az Anyegint vagy hogy most májusban nem mentem el a Xerxésre. Na de a Xerxés benne van a jövő évi bérletemben is. Érdekes módon a Fidélio most nagyon érdekel, annyi mindent hallotam már róla, hogy most már muszáj megnéznem. Ez is bele került a bérletembe szerencsére, úgyhogy októberben lesz erre lehetőségem. A Katahrina Wagner féle Lohengrinbe felvételről néztem bele. Ami engem zavart: a szövegen nem változtattak semmit, ennek következtében néha zavaró dolgok voltak. Pl.: nagyon zavart és számomra groteszk volt, amikor ebben a modern környezetben Lohengrin a régi istenekről énekel, hogy gyakorlatilag egy rendszerváltás vagy mi megy végbe, de Henrik király a rendszer váltás után is király. Szerintem ezért lehet jó ötlet, hogy Kovalik átírta a Xerxes recitativoit.

És Parsifalként? Fenomenláis volt 2006-ban.

A Bach passiokban én is szeretem a recetatívokat. De nem ragaszkodom feltétlen Rétihez ebben a szerepben. :)

Franz természetesen ragyogó, jómagam viszont Logeként és Siegfriedként preferálom.

Ugyan, jómagam pl. igen szeretem az Evangélista recitativóit a Bach-passiókban, különösen (pl.) Réti József előadásában.

Képzeld mi lenne itt, ha bemutatnák. Kovalikot így is gyalázzák, pedig az ő rendezéseiben nincsenek olyan utalások.

Én Franz-cal is igen elégedett voltam, leszámitva a kis hangi bizonytalanságot a Tavaszi dalban. Domingót is láttam Bayreuthban, nem volt rossz, annyi szent. Ehhez a Wotrichhoz képest meg különösen nem.
A Xerxest meg ne hagyd ki. Én is fáztam tőle egy kicsit, különösen a recetatívó dömpingtől, de erre Kovalik szerintem szuper megoldást talált (bocs, Shíla, tom, hogy ez neked nem jött be, de mi taplófülüek vagyunk Wise-zal a barokk recetativókhoz)!

Ha már modern rendezés, a Warlikowski-féle müncheni Anyegin is tanulságos...

Shíla, az Ariadne auf Naxos tökéletes Gesamtkunstwerk Hofmannsthal és Strauss módra. A müncheni Prinzregententheaterben Damrau és Pieczonka főszereplésével tavaly látott előadás után legalábbis ez volt a benyomásom. Mennyi filozófia abban a potom két órában!!

Nem tom, Shila, neked tetszett volna-e az Idomeneo a Cuviében, de nekem igen nagy élmény volt a Dieter Dorn - Jürgen Rose páros produkciója. Mondjuk, kicsit sem volt korhű, de nem is átértelmezett, mint Kovalik Xerxese. És abban a varázslatos barokk szinházban állti jól hatott. (Dvd-n is kijött azóta)