Egészen kiváló előadásban :



MOZART : 



-Serenade in G-major K525 (Eine Kleine Nachtmusic)

-Divertimento in D-major K136

-Serenata notturna K239 (Serenade notturna)



Liszt Ferenc Chamber Orchestra, Budapest



vez : Rolla János

Ne viccelj, a triók sokkal komolyabbak és mélyebbek jópár zongoraversenyénél.

Néhány napja Mozart zongorás triói.Olyan jó lenne legalább egy kis zongoraversenyre lelni bennük.Még nem sikerült.

Én egy listán az ötödik helyen láttam. Az tény, hogy nem szimfónia, de ugyanúgy nem szimfónia az Apollo és Hyacinthus nyitánya sem, meg a néhány tételüktől megfosztott szerenádok sem. Ez a része alig több puszta kategorizálási problémánál.



Pezsgő, friss, zseniális, kedves és felületes darabnak tartom, persze, hogy görögtűz, Galimathias is görög volt. A közeli Bastien és Bastienne-t hasonlóképpen. Míg a Legfőbb Parancsról írt drámát és a "Hágai" szimfóniát nem, amelyek szintén közel van hozzájuk az időben. Csak hogy indokoljam a viszonyítási alapot.

- mármint VANNAK hozzájuk, elnézést.

Kedves pigor, amennyiben Zsölény az általad említettek okán aposztrofálta a K 32-t szimfóniaként, ez úton készséggel megkövetem, bár a tartalmi részét illető ellenvetésem /= nem felszínes stb./ meggyőződéssel fenntartom. Másfelől viszont ha pontosítás, ám legyen pontosítás: az általad jelzett két link közül - lemezkiadványokról van szó, a többiek kedvéért mondom - az egyik jelzi szimfóniaként  a darabot (ám ott sem 5-ikként - versus [102]), a másik csupán a szimfóniák között sorjáztatja, de önálló műfajiságában. 

A lényegi gond viszont az, hogy amikor a legrangosabb zenei szaklexikon (Grove), a hiteles összkiadás és maga a Köchel-féle műjegyzék egyöntetűen nem tekinti annak, miért "kavar bele" a dologba egy (de akár több) lemezcég!? Már bocsánat, de mikor egy másik fórumon itt több hozzászóló kifogásolta - és abban az esetben még nem is alaptalanul! - , hogy  Schubert két utolsó szimfóniájának a többszörösen megváltoz/tat/ott sorszámozása milyen bonyodalmakat okoz a "mindennapokban", akkor ebben az esetben, amit semmilyen zenetörténeti tény sem indokol, a legbölcsebb figyelmen kívül hagyni a semmilyen autenticitással nem rendelkező, mi több, még unpraktikus és félrevezető megnyilvánulásokat! (Nem automatikus tekintélytisztelet mondatja ezt velem, de az említett három forrás hitele mégiscsak összehasonlíthatatlan, szembeállítva egy lemezsorozat felszíni és felszínes jelzéseivel! A végső érvet természetesen maga a kompozíció mondja ki, ami semmilyen értelemben sem szimfónia...)

Bocsánat, ha hosszadalmas voltam, de ez az "apró" eset  - úgy érzem -önmagán túlmutatva  szimbolizálja a szolid szakszerűséggel manapság sajnos egyre inkább teret nyerő megbízhatatlan félműveltség ellentétét... 

Kedves mérlegelő, nem egészen igaz, amit írsz, mert igenis több gyűjtemény "szimfóniaként" kezeli a "Galimathias"-t:



http://www.towerrecords.com/product.aspx?pfid=1249021&title=Mozart%3A+Early+Symphonies+Vol+1+%2F+Scimone%2C+I+Solisti+Veneti



http://www.atclassical.com/data.php?workcode=M-0-001-00-358-320&comcode=M-0-001-00

Kedves Zsölény,  egy apró félreértés áldozataként vált kritikád áldozatává a "Galimathias..." - ugyanis sehol semmilyen sorozat, kiadás, jegyzék nem tartja számon szimfóniaként, ami érthető, hiszen teljesen eltérő műfaj, ciklus-struktúra,etc.  5. szimfóniaként a KV 22-t jelzi a Grove, a Köchel és a Breitkopf!

Megvallom, ott lett "gyanús" a dolog, hogy felületesnek értékelted - a KV 32 

ugyanis elképesztően sziporkázó ötletek görögtűz-szerű tárháza, s jóllehet, egyiket sem bontja ki hosszasan (nem is várnánk: ld. a speciális keletkezését, műfaját), egy zseniális zenei "fenegyerek" képét sugallják  a tízesztendős szerzőről.

A Galimathias Musicum Mozart "5. szimfóniája", nagyon kedves, felületes mű, az Eterna felvétele annak idején pompás volt.

97:  Huhh, én még összesen nem éltem annyit!

rájárt a vonó

Az utóbbi években „rájárt a rúd” erre a szerenádra, elég jóféle együttesek vették föl. Én csak a freiburgit ismerem, szeretem is. Valamelyik német kritikus azt mondta róla: olyan, mint egy pohár száraz pezsgő. A Classics Todaynek nem tetszett, merthogy szerintük csúf a hangzása.

Biztos izgalmas a Koopman-féleinterpretáció - számomra ezidáig két trtadicionális játékstílust képviselő előadás osztozik a különösen kedvelt tituluson: Willy Boskovsky /+ Wiener Mozart Ensemble/ és Neville Marriner/+ St Martin -in-the-Fields kam.zkr/ egymástól is eltérő, de egyként üde-derűs  tolmácsolása.

Anzelmusnak: a "Galimathias musicum" mérvadóan jó s szép a Liszt F. Kam.zkr lemezén (én élőben is általuk ismertem meg a darabot még cca25 éve), ami CD-n is hozzáférhető. Ha másik, élményt nyújtó felvételre akadnál, légy szíves tudasd! Köszönöm előre is.  

Biztos izgalmas a Koopman-féleinterpretáció - számomra ezidáig két trtadicionális játékstílust képviselő előadás osztozik a különösen kedvelt tituluson: Willy Boskovsky /+ Wiener Mozart Ensemble/ és Neville Marriner/+ St Martin -in-the-Fields kam.zkr/ egymástól is eltérő, de egyként üde-derűs  tolmácsolása.

Anzelmusnak: a "Galimathias musicum" mérvadóan jó s szép a Liszt F. Kam.zkr lemezén (én élőben is általuk ismertem meg a darabot még cca25 éve), ami CD-n is hozzáférhető. Ha másik, élményt nyújtó felvételre akadnál, légy szíves tudasd! Köszönöm előre is.  

Erre kíváncsi lennék.

94:  Máris megszerzem valhonnan!

No és a tízesztendős korában komponált "Galimathias musicum" /K.32./??

Az megér/demel/ne egy külön témát!!!

Ha már zenei humor, akkor Ein musikalischer spass (F dur, KV 522)! (Két kürtre és vonósokra)

Mérlegelő! Köszi a gondolatokat, reagálok, amint lesz egy kis időm!

Elnézést, hogy előző, hosszabb írásomban számos félreütés maradt benn...