Jó ötlet. :)

Köszi. Akkor nem kezdem újra.
Nem lenne jobb-idővel-kockákba (szövegdobozokba) és összenyilazni? Így az is jobban látszik, hogy ki kivel tanult egyidőben. Nagyon tanulságos tud lenni.

Én is valami ilyesmin "dolgozom" - ami nem jelent mást, mint hogyha valamit megtudok, hozzátoldom az eddig ismertekhez.



Én eddig a tényleges tanár-diák kapcsolatokat igyekeztem feltérképezni. Összesítettem is egy táblázatban, majd ha időm engedi, feltöltöm. De minden infót, amit találtam, megtalálsz itt is.

Üdv!
Nagyon ritkán jutok el ide a fórumra (a nagycsalád ül a gépen), de most nagyon érdekes dolog kezd itt kibontakozni. Sok-sok éve elkezdtem én is a mester-tanítvány kapcsolatokat "feltérképezni" (bejelölve a mester orientáltságát), de sajnos ez valahol elveszett...
Nem vállalja fel valaki? Nekem ez most már a 4. gyerek mellett nem megy. Én ezt családfaként rajzoltam fel, egy időrendi skálához próbálva igazodni. Be lehet talán "stílusvonalakat" is felvázolni. Sőt még a partitúratanulmányokat is belevenni: pl. Mozart A. Eberl szimfóniáit tanulmányozta, sőt nagyrabecsülte.

Valóban érdekes Binchois esete. A tőle fennmaradt művek alapján (noha gyaníthatóan nagy egyházi szerző is volt) könnyed figurának tűnik, mint a korábbi Pietro Landini mester is, a vak orgonista, aki kifejezetten templomi szerző volt, azokból a darabjaiból mégsem maradt fenn semmi, kizárólag a kedves kis léhaságai sokasága. Olyan ez, mintha Schütznek csak a madrigáljai és a Daphnéja maradt volna fenn, és a zseniális főművek sokasága mind elveszett volna. Furcsa képünk alakulna ki róla is.

Igen, Ockeghemet Dufay szellemi folytatójának szokás mondani, de azt hiszem csak azért, mert Binchois-tól, csak könnyed melodikájú chansonjai ismertek. Miséiből is csak részletek maradtak fent, ezekből pedig nehéz egységes képet kialakítani. Őt amolyan "korareneszánsz Schubertnek" szokás tekinetni, de míg több műve elő nem bukkan, ebben nem lehetünk biztosak.

:(

És akkor kisül, hogy Rovetta és Lotti nagyobb volt Ockeghemnél?:)

Igen ez korrekt. Ockeghemtől érdemes szerintem indítani.

Egyébként ha ezt a sort nézed:



Ockeghem - Josquin - Mouton - Willaert - Ingegneri - Monteverdi - Rovetta - Legrenzi - Lotti/Caldara

itt látható egyrészről egy stilásris alakulás és folytonosság is. Mindannyian folytatják nagy mesterük kezdeményezéseit, újakat adnak hozzá és tanítványuk folytatja... :)

Természetesen a stiláris folytonosság, a "szellemi tanítványság" egy további kérdés. De még ha nincs is meg ez a folytonosság, "valami" akkor is továbbadódhat, ld. Haydn-Beethoven, ahol több a rokonság, mint elsőre gondolnánk.



De engem pusztán a tény érdekessége fogott meg.



Ha stilárisan nézném, eleve Dufaytól kellene vezetni, nem Binchoistól - vele sokkal rokonabb Ockeghem művészete, bár, sajna, Binchoistól elég kevés maradt fenn, tehát biztosan ezt sem mondhatjuk. :(

Természetesen érdekes és élvezettel olvasom. Nem erre gondoltam. Arra, hogy nem látom szükségszerűnek egy tanítvány-mester kapcsolatból a stiláris folytonosságot. Ha ennek tendenciózus mivoltára (mint pl JC Bach - Mozart, CPE Bach - Haydn viszonylatban) mutatnál rá lenne értelme.

Lully harmadik tanára Nicolas Métru volt. Őt egyelőre nem tudom visszakövetni.





47 - "kezdve": de én Binchois-n kezdtem! :)

Hogy kérdésedre válaszoljak: Nem "jó" semmire. Szerintem érdekes. Unalmas lenne az élet, ha csupa "hasznos" dologgal foglalkoznánk.

Nem értem  mire jó ez. Természetesen ez egy belterjes közösség volt. A XVIII. századtól fellógathatod az egész zenetörténetet Padre Martinira.

Lully egy másik tanára Nicolas Gigault, aki Jean (jehan) Titelouze tanítványa volt. Tovább nem sikerült még visszakövetni.

Elkezdtem nyomozni a franciák után.



Nos: Charpentier és Carissimi kapcsolata közismert. Ez világos.



Lullyt Francois Roberday oktatta, többek között, akit gyaníthatólag unokatestvérével, d'Angleberttel egyetemben, Jacques Champion tanított. Őt, apja, Jacques Campion, akit szintén az apja Thomas Campion...

Ez persze csupán billentyűs zenéjére vonatkozik, de így is érdekes, hogy a francia billentyűs zene az angol virginálzenére eredeztethető vissza (aminek megalapítói ugye Byrd és Bull)

Nos: Michael Haydnt Carl georg Reutter (a Sängerknabok tanára és vezetője) oktatta, akit jobb eszűnek vélt, mint bátyját, és őt rendszeres zeneszerzés oktatásban részesítette. Most jön a csavar! Reutter ugyanis Caldara tanítványa, akit egyes feltételezések Legrenzi taníványának mondanak (ami nem zárható ki, sőt ifjúkori stílusából adódóan valószínűsítető). Legrenziről ld. 41.



WUHAHAHAHA! :)

Gaetano Greco, Alessandro Scarlatti tanítványa (aki, egyes források szerint ifjú korában Carissiminél okult), tanára volt Niccolo Porporának, aki tanítványává és segédjévé fogadta Joseph Haydnt - aki Beethoven tanára lett. Beethoven tehát duplán is bekerült az "összeesküvésbe": egyszer Salierin, másszor Haydnon keresztül.



Michael Haydn után még nyomozok. :)

Szép lassan bebizonyítom, amit akartam:

hogy a zseniális zeneszerzők egy titkos szekta, és a zsenialitás fluidumát adták át egymásnak titokzatos módon...



egyfajta szabadkőművesség...



HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! ;)

A hiányzó láncszem Monteverdi és Legrenzi között: Rovetta!



Most jutottam az infó birtokába, hogy a Monteverdi-tanítvány Rovetta nagy valószínűség szerint Legrenzi tanára volt!



Ezzel a sor Gilles Binchoistól akár Mahlerig is elér!