A 2200 bizony még bajor viszonylatban is csak néhány csepp. Persze több, mint a semmi. Csakhogy N.o-ban nincs olyan tantárgy, hogy ének, csak egy vegyes neszesemmi "Kunst" címszó alatt és az sem minden iskolatípusban. Ebből következik, hogy jóindulatú, de többnyire képesítés nélküli tanerők tevékenykednek ezügyben. Nem hagy nyugodni az érzés, hogy inkább az eladhatatlan CD-k kerülnek raktárból raktárba. Persze nincs szándékomban fanyalogni a dolog mindenképpen jószándékú.
Más: úgy tűnik, hogy a pedagógus ma már nem "neveletlen gyermekeket nevel" - az ismert szólás szerint, hanem neveletlen szülők neveletlen gyermekeit.

Kedves Andante, sőt becézve, Andantino, akkor viszont Mozartot a gyerkőcöknek presto, presto.

Mozart kell, de nem túl sok a gyerkőcöknek. Ma kevés gyerekre hat bármiféle komolyzene, mikor rappet is hallgathat. Sajnos ez van.

zenebolond, köszönöm a csomó infót! Éljen Mozart!!!!

Kedves nemtom,
tudtommal összesen két Mozart cd-összkiadás hozzáférhető. A Philipsé 1991-ben jelent meg, s 2001-ben papírtasakosan is kihozták mind a 180 cd-t (így alig több 1.300,-Ft-nál egy cd). Előnye, hogy az egyes dobozok (általában 5-10 cd) külön külön is megvásárolhatók. A felvételek többsége jó, de kevés rajta az igazán kiemelkedő előadás, igaz feltűnően gyengék sincsenek. (A kiadó csak a vele szerződött művészekkel dolgozhatott.)
A másik a Brillant-Classics nemrég megjelent kiadása (170 cd) nagyon vegyes színvonalú, csak akkor érdemes egészében megvenni, ha nagyon olcsó és nem tudsz többet költeni erre a célra ill. ha nem fontos számodra, hogy igazán jó legyen az előadás.
Egyes töredékek, vázlatok és több változatban is elkészült művek bizonyos verziói mindkét sorozatból hiányozhatnak, de a normális igények szempontjából ez lényegetelen. (A magamfajta Mozart-zenebolondoknak meg marad egykis vadásznivaló.)

Kedves Jezerniczky, hogy befejezzem a megkezdett gondolatot: attól fogva, hogy a rendszerváltás előtt módosított alkotmányunk kimondta, hogy a szülőnek joga van a gyermekének adandó nevelés megválasztásához, és csatlakoztunk, illetve érvényt szereztünk olyan nemzetközi egyezményeknek, amelyek az emberi és a gyermeki jogokról szólnak, onnantól kezdve alkuhelyzet van. Az iskolának például meg kell győznie a szülőt arról, hogy jobb, ha felhatalmazást ad arra, hogy a pedagógus "helyette és a nevében" eljárjon, ha például a kölköt az utcán dohányozni látja, netán marihuánás cigarettát szív, mert ugye nem tudjuk, mit szív, minthogy az utca a pedagógia senkiföldje legyen. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa - mint az újság is megírta akkoriban - kiszedette az iskolák házirendjéből minden olyan intézkedés jogát, ami már az iskolának a kapuján kívül esett. Szerintem ezt nem tehette volna meg, ha a házirend a szülői akaratra hivatkozik. Kinek jó az, hogy a gyerek az utcán határtalanul a maga ura? Kinek jó az, hogy a gyerek odáig jut, hogy bandákba verődve kocsikat tör föl és üzletektől védelmi pénzeket szed? Ez kicsi dolgokkal kezdődik. Pedagógusként meg vagyok semmisítve, meg vagyok alázva, ha látom, hogy a gyerek az iskolán kívül olyasmit művel, amit odabent nem tehetne. És mivel tisztában van a tehetetlenségemmel, hát annál szemérmetlenebbül műveli. Kinek az érdeke ez?A gyereké nem. A társadalom nem. A szülőé nem. Az iskoláé sem.

Kedves Bebeta, fontos, amit mondasz a nyelvtanoktatás kapcsán. A társadalmi elit, amelyiknek a kölke ötévesen ír és olvas, nem mondhatja meg, hogy mi jó a földönfutó békési munkanélküli parasztember gyerekének. Ha mégis keresztülviszi az akaratát, nemcsak a társadalmi különbségek nőnek, mert egyre alacsonyabb a mindenki számára biztosítandó közös műveltségi és neveltségi minimum, hanem mint egy kövekkel teli zsákot hátára veheti azt a magatehetetlen tömeget egészségügyi, szociális és minden kötségével, amelyik kettős tehertétel: nem is adózik a köznek, viszont részt kér a közös kasszából. A műveltség általános emelése tehát kulcskérdés. Véleményem szerint szakmai kérdés, hogy mi tartozzék a közös műveltségi körébe. A köznek abban kell egyetértésre jutnia, milyen társadalmi célokat lát az oktatás előtt. Egy civilizált népség a fentieket tartja szem előtt, nem törekszik a tudásból és a nevelésből egyike kiszorítani másokat.

Igazad van, a gyerek rengeteg időt tölt az iskolában, ennek megfelelő rangot kell adni az intézménynek, megbecsülést a pedagógusnak. Nem lehet pedagógiai holt idő a gyerek fél napja. Ráadásul miközben otthon mondjuk két szülői tekintély esik két gyerekre, az iskolában egy pedagógusi tekintély harminc gyerekre. Ráadásul a kortársak kölcsönhatása - aki nem tapasztalta, talán nem tudja - nagyon erős. Ki ellensúlyozza ezt a tetthelyen, ha szükséges, ha nem a pedagógus? A szülő a maga kettőjével gyakran nem is sejti, milyen szívós munkát igényel ez, és milyen emberpróbáló. Különösen, ha pedagógus minden körülmények között meg akarja őrizni az emberi arcát.

Pont aktuális az egész téma, mert Mozart-összkiadást szeretnék venni CD-k formájában, lehetőleg Magyarországon. Úgy tudom, többféle kiadás (mármint különböző előadókkal) létezik, melyik a "leghitelesebb" (ha van ilyen...)? Hol lehet kapni, mennyibe kerül, egyáltalán van belőle Magyarországon? Segítséget a megtaláláshoz szívesen fogadok itt a rovatban.

Kb. öt évvel ezelőtt az egyik leghíresebb - sőt, a kétszintű érettségikor elhíresült - budai gimiben szülői értekezleten felszólalt egy pályaelhagyó, ám magyarszakos édesanya, hogy a 10. évfolyamon hogyhogy nem tartanak egész évben egyetlen magyar nyelvtan órát sem (évvégén egy tollbamondásra kapták az érdemjegyüket)? Mire két decens és állig trendi anyuka méltatlankodva visszakérdezett mintegy válaszul: Miért, hát tanulnak angolt meg németet, nem?
No kérem, ha a tanult és jómódú, és a gyerekeik szülőijére még el is menő anyukák így szólnak gyermekeik oktatásügyébe, akkor mit is várunk a többi szülő hozzáértésétől? Nekem nincsenek jó tapasztalataim.
Más: miért gondolják a szülők, hogy az elmarasztalt vagy valamiben nem kegyelt gyereküket ezáltal sérelem éri? Nem kellene a tanárt is meghallgatni az adott helyzet megítéléséről? Nem lehet, hogy pedagógiailag meg egyébként is sok szempontból épp egy megoldandó, megélendő és elviselendő helyzetről van szó? Nem látom be, miért kell a gyereket mindentől megóvni pl. attól, aki a gyereket sokszor jóval több időtartamban és a jövendőt tekintve sokkal életszerűbb helyzetekben ismeri.
A mai szabados mintákat utánzó gyerekek szabadosan viselkednek Veletek is, kedves Internetezők: az utca közepén állnak meg, az ülést nem kínálják fel a járműveken, a sexet gyakorolják lelki érettség nélkül, a pénzt keresik és követelik, a könnyebb úthoz szoknak. S akkor majd kérdezhetitek, hogy miért fogják elhagyni az öregecskedő szüleiket, ha azok támaszra várnak, miért nem házasodnak és hoznak létre családot, ha már rég itt az ideje, s egyáltalán, miért olyan ridegek és számítók. Hát ..... milyen példát kellene követniük? Az elvált szülőkét, akik még szét se mentek, de már az új kapcsolatukban mennek nyaralni, az előző kölkeiket magukra hagyva?
Évtizede hallani, hogy nem mennek tanárnak a tehetségesebbek, a jobbak. Akkor kire is bízzuk a gyerekeinket?

Kedves Jezerniczky, alapjában egyetértünk. Mégis, azt hiszem nem lehet a rendszerváltás előtti pedagógusszerephez visszatérni. A szülőnek ma már joga van tudni és beleszólni abba, milyen embert akarnak faragni a gyerekéből. Sokakkal ellentétben azt mondom, nem volt akkor sem különösebb félresiklás a pedagógusszerepben, de ma nem árt az otthon és az iskola között a finomabb hangolás. Annál is inkább, mert a gyermeki jogok érvényesítése sok olyan kérdést vet fel, amelyekben újdonatúj módon kell tisztázni, meddig terjed a pedagógus joga. Gondolj csak bele. Én is rohanok, de ezt - talán még ma - jobban is kifejtem.

Nagyon örülök, hogy folytathatjuk ezt a témát. Most ugyan el kell menjek, de visszajövök később (- ez nem fenyegetés, hanem ígéret).
A gyerekek ki vannak éhezve a következetes, jól felkészült ÉS hiteles emberek társaságára. Nagyon nyitottak, de teletömi őket a hülye gépi és virtuális világunk. Majd írok még egy-két érdekes szempontot, most megyek hozzájuk.

Kedves vörösbegy, egyetértek álláspontoddal, ugyanakkor nem azt kellene eldönteni, hogy mire szól a pedagógus megbízatása, hanem a régi jól bevált útra visszatérni. Léteznek olyan egyházi oktatási intézmények, ahol a gyermek szellemi fejlődése áll a középpontban és nem a sikerorientáltság miatt, hanem mert ez áradt a szellemiségükből. Abban az oktatási intézményben, ahol gyermekem nevelkedett, volt szépművészeti, képzőművészeti és zeneoktatás, és igen magas színvonalon. Én itt azt tapasztaltam, ha engedik a pedagógust a saját szakterületén kibontakozni - bizonyos határok között - csodát művelnek a gyerekekkel. Az iskola igen jó ellátottságot élvez, mind zenei, mind pedig egyéb képzőművészeti vonalon. Az én véleményem az, ha nagyon muszáj a keret tanterv, hát annak csak valóban a kereteit adják meg, és ne azt, hogy milyen módszerrel és milyen tankönyvből kell tanítani a diákokat.
A zenei oktatás, valamint a zenei foglalkozások valóban megismertették a diákokkal a komolyabb műfajt, nemcsak tanóra keretein belül, hanem rendszeres vitték őket hangversenyekre és opera előadásokra.

Kedves nab, úgy dereng, volt egyszer nálunk is lemezküldő akció az iskoláknak valamikor régebben.
2200 iskola töredéke lehet a német iskoláknak.
Zsölénynek igaza van, a zeneműveket nem kilóra kellene küldeni egy iskolába. Így, ha egyenesen az ének-zene tanároknak küldenék gyarapítandó a tájékozottságukat, mindenki jobban járna. Pécsi Géza Kulcs a muzsikához 12 darabos CD-sorozata sokkal célirányosabb, használják is az iskolákban.
Ha az iskolában a tanulók óraterheinek valóban indokolt csökkentése címén a matematika, az idegennyelv vagy a számítástechnika óraszáma csappant volna meg radikálisan, a szülők egy emberként emelték volna föl a szavukat. De csak az ének-zene, meg a rajz... A társadalom értékrendjében lényegesen előbb áll az a pénzt kereső ember, mint a harmonikus, alkotó fantáziájú, az örömszerzés magasrendű formáira fogékony személyiség. Tudom, ez látszólag nagyon hasonlít arra a liberális megközelítésre, amit a jelenlegi oktatási miniszter hangoztat. Csakhogy az ő szakmai válasza erre az, hogy pokolba az ismeretekkel, az csak eszköz a szellem pallérozására, és a gyerek első és egyetlen iskolai feladata az örömködés, az önkibontakoztatás, meg a siker. Na, ők azok, akikre nem szívesen bíznám a magunk világát és a jövőnket: zavartalanul boldog Mauglikra.

Kedves Jezerniczky, ami a szülő és a pedagógus közötti szereposztást illeti: úgy látom, sürgősen új közmegegyezés kell. Az szélsőség volt, hogy az állami irányítással összenőtt párt akarta eldönteni, mi történjék a gyerekkel az iskolában. De az a másik szélsőség, amikor az öntudatos, erős érdekérvényesítő képességgel bíró szülő formál ugyanerre kizárólagos jogot - a többi szülő szándékára, a többi gyerekkel való együttnevelés érdekeire való tekintet nélkül. Ide veszem azt is, hogy a kevésbé öntudatos vagy a gyerekével nem is törődő szülő gyereke ebben a huzakodásban pedagógiai senkiföldjévé válhat. Egyelőre itt tartunk. El kell dönteni végre, mire szól a pedagógus megbízatása.

Egyetértek "bebeta" hozzászólásával, ugyanakkor némi kétely támad bennem. Az köztudott, hogy a mai oktatás színvonala mintha kissé visszaesett volna. A legnagyobb baj, hogy a gyermekek nevelése is áthárult a pedagógusokra, ugyanakkor a kezüket a jogi szabályozás nagy mértékben korlátozza. Hogy mire gondolok, hát arra, hogy ebben az agyonhajszolt világban nincs aki foglalkozzon a gyerekkel, akiknek ez a legérzékenyebb időszaka. Szülő szinte már-már megköveteli az iskolától, hogy ne csak oktassa gyermekét, hanem nevelje is, de azt már nem engedi meg, hogy a tanár következetes legyen. Ha egy tanár ne adj Isten véletlenül nevelési célzattal büntetésbe állítja a gyermeket, a gyermek szüleitől kér védelmet, és a szülő, mint gyermekét komolyan féltő, rendre utasítja a tanárt. Hát akkor hogy is van ez? Az az igazság, hogy az oktatás területén bevált és mások által is bizonyítottan jó ősvényt elhagytuk, egy bizonytalan, ugyanakkor jól csengő, igéretekkel teli útért. Én személy szerint nagyon sajnálom a mai diákokat, ugyanis azok akik nem tudják megfizetni, hogy valóban tanítsák a gyermeküket, azok igen nehéz helyzetbe kerülnek. Minden tiszteletem azoké a pedagógusoké, akik ilyen mostoha körülmények mellett is azon vannak, hogy legjobb tudásuk szerint oktassanak.

Biztos vagyok abban, hogy No.-ban van az a 2200 iskola, ahová az ajándékot szánják. De az egyik itteni hozzászóló nagyon csúnyát feltételez: miféle tapasztalatból mondja, hogy csak nehogy valamelyik tanárnál kössön ki? Hát kinél? a diszkópatkányok szemeteskosarában? vagy a könyvtár eldugott rekeszében? Szóval pocsék feltételezés arról, azokról, akik ma az éneket, a zenét vagy legalább annak valami részecskéjét -a tanári fizetéseket is ismerve- még megpróbálják megismertetni.
Aztán ejtsünk szót arról is, hogy hová is zülleszti a közoktatásunkat ez a dúsképű "erő-szakminiszter": tessék már megkérdezni, hogy a budai vagy elitnek számító pesti (és jobban megfizetett fővárosi önkormányzati) gimnáziumokban hány énekóra van hetente????? Hát gondolkoztok ezen néha KEDVES SZÜLŐK! Találkozik még a gyerek a tanítási időkben zenével? A szülők is tehetnek a kialakult helyzetről, mert nem azt kérik, hogy érzelmileg adjon az iskola többet, hanem, hogy számítástechnikából, idegen nyelvből legyen több. Mert az érzelmi gazdagságnak nem volna - állítólag - közvetlen haszna. Én meg azt állítom, hogy csak annak van közvetlen és minden tekintetben haszna. Arra épül minden egyéb. Ezért kellene minél gazdagabb és árnyaltabb érzelmi tapasztalathoz juttatni a gyerekeket. S ehhez a művészetekkel való foglalkozás a legjobb.
Az ének- és zeneoktatás, a mozgás ( nemcsak a sport), a képzőművészet, az irodalom, ja és az alkotás. Hogy a gyerek is csinálja, ne csak befogadja. Ki törődik ma ezzel? A zenetanárok minden bizonnyal. De segíteni kell őket! Én azon vagyok a magam eszközeivel. Bár -sajnos- nem zenetanár vagyok.

Mo.-on 2200 iskolába eljuttatni vmit, az szuper lenne!
1.Németo.-ban ez egy csepp a tengerben. (majdnem 10x annyi lakosa van, mint Mo.-nak)
2. Az adományok az adókból leírhatóak. A CD-k eladása minden évben csökken. A komolyzene csak úgy, a könnyüzene meg az állandó letöltések (cserebörze - auf gut deutsch) miatt.
3. Szeretnék egy szuper ének-zene tanárt látni Németo.-ban....

Nagyon szuper, de jó lenne tudni,hogy milyen iskolákra gondoltak? Ezt az ötletet mi magyarok is átvehetnénk. Hogy-hogy ez még nem jutott eszébe egyetlen egy kiadónak sem...Nem is értem, hogy "MIÉRT"?

Roppant nemes gondolat. Ez vitán felül áll.
Hátha éppen ettől fogják a nebulók megszeretni Mozartot? Ebben tamás vagyok. A "nagy" művek áldó hatására koncentrálni jobban megérné a fáradságot. 20 CD-n a fő művek. Gyerekeknek a kezdethez éppen elég. Másfelől törődjünk bele, hogy szó sincs összkiadásról. Még ez a monstre csomag is erősen hézagos.

Az ajándékozás ötlete valóban kiváló, ugyanakkor nagy figyelmet kellene szentelni, hogy az eljusson a diákokhoz.

1. Nehogy valamelyik tanárnál kössön ki...

2. Olyan tanár is kell hozzá, aki meg tudja szerettetni.