ki

Joana, a példád nem egyedülálló! Ügyvéd barátunk szintént "örököst" akart a pályán, és zongoristája lett!Sok-sok harc árán! De megérte!:)

Mira, Toldiról mit tudtok? Kiszállt?

Sziasztok!
Még visszakanyarodva egy kicsit a személyes élményekhez...Nálunk senki nem zenész a családban, a testvérem és én vagyunk az elsők.Mindkettőnk életét nehezítette a szülők ellenállása,a családunk folytonos kritikája, bírálata. Engem egyszerűen nem engedtek zenei pályára. A középiskolás éveim a folytonos harccal teltek a szüleimmel. Most már nem tudnak ellene tenni, de azért bizonyos időközönként hozzámvágják, hogy semmi nem lesz belőlem...Rossz ezt hallani. Nagyon jó lenne, ha zenész családom lenne, de a közvetlen környezetemből sok ellenpéldát is hallottam.

Bizony... Toldi támpont. Aranyra is gondoljunk.
Bartoli meg csoda. Nincs szabály. azt hiszem. Tátott szájjal néztem a Vivaldi műsororát a Mezzon. Már amikor volt tvém.

[Ugy hianyzol Toldi!]

Cecilia Bartoli mindkét szülője énekes.
Talán akkor van szerencsésebb helyzetben valaki, ha a szülei nem nagyágyúk, mert szinte természetes, hogy túlnő rajtuk.

Az előző hozzászólás abortusz részére az off-ban reagáltam. Aztán továbbgondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ide is vág a kérdés. Kedves calma, a [27]-es hozzászólás egyszerűen elborzasztott.

Vagy ne fogalmazzuk át úgy a hozzászólást (különösen a [25] fényében), hogy milyen szerencse, hogy a szívós észak-német parasztok körében a 19. század első felében nem volt divat az abortusz?... Vagy (hogy kicsit demagógra vegyem a figurát): a 20. században hány potenciális Brahmsot abortáltak?

(Mínusz demagógia:) Ne tegyünk különbséget élet és élet között! Valamiért - konkrét ok miatt - "sajnálni" egy abortuszt szerintem irtózatos dolog, bár kétségtelen, hogy ez a relativizálás a korszellem része.

És persze az érem másik oldala: ne feledjük, hogy mindenki hozhat rossz döntéseket - adja Isten, hogy mi ne kerüljünk ilyen iszonyú helyzetbe!

(Tisztában vagyok azzal, hogy egyesek szerint talán túlreagáltam a dolgot, de vállalom: egy ilyen kérdés mellett nem mehetünk el szó nélkül.)

Amitviszont sajnálok, hogy Callas elvetette a gyermekét onassis miatt, ert kiváncsi lettem volna az utódjára, hogy örököli-e a tehetségét... De ezt sajnos már sosem tudom meg!:(

Sziasztok!
Ma már a művészcsaládoknál tartunk kiváncsi vagyok, hogy mi lesz "Rost" Eszterrel, ha kikerül a "Nagyvilágba", s az édesanyja nyomdokaiba lép. Az biztos, hogy nagyon nagy elvárások lesznek vele szemben. Lehet-e olyan nagy művész és olyan tökéletes énektechnikailag, mint az anyukája.
Kiváncsi lennék a véleményetekre!
Üdvözlettel:
Calma

Érdekes lenne megnézni, hogy a "legleg"-ek közül ki származik művész, és ki polgári családból.Johannes Brahms /1833.május 7. Hamburg/ szívós északnémet parasztok mélyen érzelmes, nagy tehetségű utóda.

Liszt Ferenc /1811. okt.22.Doborján, németül Raiding/ az első egyetemes jelentőségű magyar zeneszerző és zongoraművész, anyja osztrák volt, apja magyar, tőle tanult zongorázni...

Azt hallottam, Glenn Gouldot anyja tanította. Gyerekkorában mellette állt, és ha melléütött egyet a srác, anyja rávágott a kezére. Kétségtelen, hogy borzasztó precízen játszott, a hivatásával foglalkozhatott, és anyagi gondjai sem lehettek.
Azért azt nem tudom, irígylésre méltó volt-e összességében: volt vajon egy békés, nyugodt pillanata?

Kedves vbegy,én úgy gondolom, hogy mikor már teljesen felnöttek, technikailag és zeneileg érettek, gyakran valami kiég bennük, talán tulzottan elégedetlenek önmagukkal. Ebben a korban a szülök általában már nem tudnak "zavarni".

Kedves Muzsikus, mire érted, hogy egy gyereknél 30-40 éves korában okoz krízist a szülők maximalizmusa?

Kivétel erősíti a szabályt: L.Mozart - W.A.Mozart.
Ja! és a Straussok!
Ettől függetlenül egy erős személyiségű szülő (márpedig egy művész szükségszerűen erős egyéniség) rombolhatja egy gyermek személyiségének fejlődését

Igen eccerű [19], tudom, hogy a karma nem eleve elrendelés, hanem lehetőség; a mi választásunk, hogy élünk-e vele vagy...
Az ellenkezőjét sugalltam volna? Pedig nem állt szándékomban.

Estrella,
persze, hogy dolgoznunk kell érte; a tehetség nagyszerű adomány, de pont erre kötelez.
A karma egyébként nem a determináció-elméletet jelenti, nem a sorsod adott, hanem a lehetőség.

Én csak a híres hegedüsök & családja címü rétegecskéhez tudok hozzászólni:
Heifetz apja klezmer zenét játszott, a fia világhírü lett, a gyerekei sehol sincsenek.
Bach gyerekei az apjuktól elég messze vannak.
David (Oisztrach)kevés sikerrel nyomta Igort a pályán elöre, ue. vonatkozik Yehudi és Jeremy Menuhinra is.(Menuhin is majdnem áldozatul esett a vasakaratú anyjának, nem zenész!), Michael Rabin apja hegedüs volt a N.Y.-i Filharmonikusoknál, az anyja zg.tanárnö a Juillardon. Gyereke sajnos nem született, szerintem föleg a szülök szülök tették elöbb tönkre és csak aztán a heroin.(Egyébként az öccse, aki csellista volt, öngyilkos lett.)
Aki hallotta Julian Szitkovetszkij hegedüjátákát, megállapíthatja, hogy Dimitrij fia egyszerüen "rosszabb" bár szintén kiváló hegedüs. Ö csak 3-4 éves volt, mikor az apja meghalt, az anyja az elég ismert Bella Davidovics. A genetikai hasonlatosság nem jelent szinte semmit, a háttér viszont igen. A zenész szülök gyakran maximalisták, és a gyereknél ez csak 30-40 éves korában okozza a krízist.

Karma ? Lehetséges, de azért valamicskét dolgoznunk is kell az eredményért...;)

folyt.
muzsikus egyéni fejlődése elsősorban saját munkájának gyümölcse, és csak ezután vehetjük górcső alá a család szerepét, mint plusz-t,!