Eltemették Seregi Lászlót
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Ha továbblép Shop oldalunkra, folytathatja a vásárlást.
A mégsem gomb megnyomására rendelési szándékát töröljük.
A Kossuth-díjas művésztől a családja, balettművészek, énekesek, színészek búcsúztak az Opera előcsarnokában és a Farkasréti temetőben.FOTÓRIPORTTAL
Színvonalas és társadalmilag elkötelezett világzenét játszik a Rupa and the April Fishes, akik május 31-én érkeznek a Müpába. MAGAZIN
A Budapesti Wagner-napokon június 3-án és 19-én a Müpában látható a Tannhäuser. A darab rendezőjével, Matthias Oldaggal beszélgettünk. INTERJÚ
Játékkiállítás, rajzfilmek, artisták, nassolás, Varázshegy és százéves villamosok - csak néhány a gyereknapi hétvége programjaiból.
Nemrég tért haza a Prima Primissima-díjas zongoraművész svájci turnéjáról, ahol többek között Chopin és Liszt műveit szólaltatta meg. INTERJÚ
Az Erzsébet téren május 25-28. között lesz design vásár, fotókiállítás, családi program és koncert is az Urbitális Majális részeként.
A kínai közelmúlt egy még mindig elhallgatott időszakáról, az 1959 és 1961 közti éhínségről huszonévesek készítettek megrázó előadást. KRITIKA
..de ezek a hegyek már a VI.és a VII. szimfóniákhoz tartoznak...
... egyébként tényleg szépek az albán hegyek ...
ne vacakolj, tényleg ? (Majdnem azt írtam, hogy ne wozzekolj)
Azt még tudni kell,hogy ez az Alekszej az Albannak volt az öccse,és a Lulunak a bátyja.
Itt van:

Rövid tartalom:
Alekszej Berget az elbeszélő egy szibériai pályaudvaron ismeri meg: az ifjú zongoraművész első hangversenyét 1941. május 24-re tűzték ki. Szüleit elvitték, ekkor kezdődik a hős illegális élete, sérülése eltorzítja homlokát. A háború után egy időre sikerül valamiféle nyugalomra, boldogságszerűségre lelnie, de a sztalini zsarnokság következményei még hatnak: lebukik, tíz évre ítélik, később is lecsukják többször. A közös vonatút végén az elbeszélő meg a főhős együtt vesz ki szobát, s másnap Berg hangversenyre készül (a máséra, persze), s az elbeszélő oda is elkíséri...
kedves domicica! Ha már ezért regisztráltál,akkor annyit megérdemelsz,hogy legalább elfügyüljem neked a Talin.Nagyon beszédesen tudok fütyülni.
Hogy miről szól?
Ha Stravinsky lennék, biztos azt válaszolnám: vonósokról, fúvósokról, ütősökről; negyedekről, nyolcadokról, tizenhatodokról...
Sziasztok! Eddig nem írtam ide, de most lenne egy kérdésem. Ne nézzetek hülyének, de nem vagyok otthon a témában. Most egy esszét kell írnom Beethovenből és az 5. szimfóniából. Az lenne a kérdésem hogy tulképpen miről szól az 5. szimfóniája? Annyit tudok, hogy a neve Sorsszimfónia. Ha vmit tudtok róla, bármit, légyszi írjátok már ide! Köszi :)
Kedves Leó,
- azért feltételeztem, hogy az én hozzászólásomon akadtál ki, mert nekem úgy tűnt. (Persze esetleg cleofide is erősíthette paprikás kedvedet.) Nyicsevó.
Ami érdekesebb, az a korhívek kérdése. Természetes, hogy "nem kéne ellenségként kezelni a laikust", és persze hülyének nézni sem szabad. Viszont azért elgondolkoztató, hogy időnként "eredetileg és autentikusan egész másképp van". Egyes művekkel tényleg ez a helyzet. A rárakódott guánó lepucolásának EZ az értelme, semmi más. Én sem szeretem, egyes "régizenészek" öncélú extravaganciáját és - természetesen - semmi kifogásom a modern hangszeres előadások vagy a női szopránok ellen, DE:
- nem szeretem, amikor száz tagú szimfónikus zenekarok és/vagy az Ezrek szimfónájához méretezett kórusok harsogják Bachot.
- Hülyén érzem magam, amikor meg kell védeni a cembalo-t, a clavicordot, a virginált, a fortepianot, a modern koncertzongora ellenében. Félre ne érts, nekem - néhány fórumtársunktól eltérően - semmi kifogásom a modern hangszeres előadások ellen, s Richter, Perahia és Koroljov stb. Bach-felvételeit nagyon szeretem, és sokat hallgatom. KÖZBEN azonban tudom, hogy ezeket a műveket Bach egy másik hangszerre írta. És ez cseppet sem csökkenti az élvezetemet.
- Kifejezetten irritál, amikor a közönség kuncog az interjút készítő riporter pedig ismételten rákérdez (volt ilyen!) a contratenor nemi irányultságára és képességeire. Vannak énekesnők, akiket nagyon szeretek hallgatni, de KÖZBEN tudom, hogy egyes műveket az adott korban nem énekelHETtek el nyilvánosan.
Remélem, hogy lassan véget ér ez a hülye,párhuzamos időszak. A régizene mozgalom - évtizedek alatt - végre elkezdett hatni a modern előadókra is. Azt hiszem ebből mindenki profitál. Főleg mi (a közönség).
hallgató
De miért gondolod, hogy Rád vagyok dühös, hogy a számozás körüli rosszat Neked tulajdonítom? Szerintem elég nagy baj, amikor a vevő meg akar venni egy művet, de a borító alapján nem tudja, mit kap, mert ott ez olvasható: Symphony No.7 (9), míg ő most hallotta a 8.-at (a Nagy C-dúrt). Itt ki kérdez vissza kinek, hova és miért? Egyértelműen más van a lemezen, mint amit hallott, nem? Öt évvel ezelőtt a koncerten is ezt írták volna ki (9. (7.) szimfónia), tizenöt évvel ezelőtt meg csak annyit, hogy 7. szimfónia. Valaki igenis tudálékosságból adódóan eltávolítja a hallgatót a zenétől.
Ha már itt tartunk, hasonló okokból váltanak ki belőlem ellenérzést a korhívek is (tisztelet a kivételnek), akik szintén mindig jobban akarják tudni, hogy mi micsoda, vagyis kedves zenehalgató, azt ne hidd, ismered ezta művet, neeem, te ahhoz hülye vagy, mert eredetileg és autentikusan egész másképp van. Ami nem azt jelenti, hogy ne kellene lepucolni a rárakódott guánót, hanem hogy nem kéne ellenségként kezelni a laikust. Akkor talán koncertre is többen mennének, lemezt is többen vásárolnának.
Kedves Leó,
szerintem nem teljes az egyetértés közöttünk, de nagyjából valóban egy véleményen vagyunk.
Én sem "érzem bunkónak [miből következtettél arra, hogy igen?], aki Schubertnél annyit mond, Vonósötös, Esz-dúr trió, 6. szimfónia" - de a hatodikig nincs is gond. A későbbieknél pedig esetleg (kedvesen!) vissza lehet kérdezni, hogy ugy-e a Befejezetlen. Esetleg meg lehet nézni, hogy hány tételes, vagy mennyi az összidő.
Semmiképpen nem lépnék be egy olyan "zenehallgatói klubba [ahol] a Deutsch (KV vagy BWV) a belépő". Talán emlékszel még, amikor (jó régen), éppen azon okoskodtam, hogy az egész lexikális tudálékosdi a (magamfajta) muzsikálni képtelen, de zeneszerető buksi fejűek pótcselekvése.
Szerintem teljes az egyetértés köztünk. A zene szeretetének, hallgatásának, gyűjtésének stb hagyománya van, ennek része a Köchel, Beethovennél az Op., Bachnál a BWV. De nem érzem bunkónak, aki Schubertnél annyit mond, Vonósötös, Esz-dúr trió, 6. szimfónia, és ha a zenehallgatói klubba a Deutsch (KV vagy BWV) a belépő, akkor baj van. Legyen egyértelmű - ceterum censeo: a "8. szimfónia" NEM az.
Kedves Leó,
azoknál a szerzőknél, akiknek sok műve rendelkezik Op.-számmal, és ez pláne használatos is (pl. Beethoven, Chopin) persze, hogy érdemes használni.
Haydn szimfóniáinal célszerűbb talán a sorszámot (ami persze nem azonos a keletkezési sorrenddel) alkalmazni, míg a vonósnégyeseknél egyértelműen az Op.-szám kézenfekvő. De pl. Bachnál és Mozartnál gondban lennék az Op.-számokkal, pedig vannak opuszos műveik. Schubertnél nekem úgy vált be, hogy aminek van Op. száma és/vagy sorszáma, annál lehet azt használni, de a többinél marad a Deutsch.
Én ezt az egészet nem érzem olyan nagy problémának. Legyen egyértelmű, az a lényeg.
Én meg erre azt mondom, hogy ha a Haydn-kvartetteknél ezentúl nem beszélhetünk az Op.76-ról, csak a hobokenről, akkor megfosztjuk magunkat a zenehallgató laikusoktól.
A beírásaimra a fórum végigolvasása után került sor. A lemezkiadók (bocs) köztudomásúlag a leghülyébbek, ennek 110 éves hagyománya kezd lenni, a koncertszervezők pedig nem minden esetben vannak tisztában avval, hogy mi fog a koncerten elhangzani (vannak persze profik is). Ha azonban valaki azt mondja, 8. szimfónia, számomra semmi TÉNY nem merül fel Schubert esetén, ugyanis gőzöm nincs ma már, melyikre gondol. Tehát csak bizonytalanság, igenis idegesség. Lehet, hogy ez a vesszőparipám, több néven több helyen előadtam, tudom, szélmalomharc, de chile élni fog, venceremos, ahogy a tóalmási vasútállomáson olvashattuk 1978-ban. Le a cipőel, éljen a mezítláb és a hetedik (Nagy C-dúr) szimfónia, meg a nyolcadik, a Befejezetlen.
Egyébként adtam én már úgy el lemezt, hogy "visszahozhatja az úr, ha nem az van rajta, amit most tetszett hallani", ugyanis aznap a Nagy C-dúr szimfóniát játszották. Szóval dajcsozhatunk, hobokenezhetünk, tuidóskodhatunk, én benne vagyok, de már azt se mindig várhatjuk el, hogy az eladó ekvivalenciajelet tegyen a 7-es, 8-as és 9-es számok közé, ugyanis számtanból másképp tanulta. És akkor sokkal kevesebben fogják Schubert zenéjét ismerni. Ez az én igazi bajom.
Kedves Leó,
esetleg olvasd el az előzményeket is, ezt a fórumot ugyanis kifejezetten sorszámozósdi célból indította roceskori.
Félre ne érts, én sem örülnék, ha felcserélnék pl. az első két Beethoven zongorakoncertet, vagy pláne újrasorszámoznák a Mozart-szimfóniákat.
A Schubert szimfóniákkal sem én követtem el ezt a gaztettet. Egyes kiadók (Bocs!) és koncertszervezők kavartak egyet a katyvaszon, s újabban már koncertplakátokon, lemezborítókon is így tüntetik fel. (Ezt Te nyilván jobban tudod nálam.) Én se örülök ennek, de nem is idegesít. Nem jó, nem rossz, hanem tény, amelyet koncertjegy vagy hanglemez vásárlásakor figyelembe kell venni. (Bár a Nagycédúr a Befejezetlen helyett, vagy fordítva, nem a legrosszabb, ami az emberrel történhet... :))
Ezért is szoktam (egyeseket olykor felháborító módon) műjegyzékszámokat, vagy hangnemeket, esetleg mellékneveket használni. Azok egyértelműek.
Üdv.
egy zenecsekélyértelmű (NEM zenetudós és nem Mici, de kétségtelenül mackós külsejű) medveBocs!
OK, az a lemezhallgató, aki az 5. szimfónia láttán nem gyanakszik az Újvilágra, alighanem igen fiatal és nem látott régi LP-t. De megszoktuk, az a lényeg. A Schubertet azért nem fogjuk megszokni, mert épp két mű van felcserélve konzekvensen, méghozzá két egyenrangú mű, melyek egyforma gyakorisággal szerepelnek a repertoáron. A "9."-et még elfogadtam, mosolyogva, mert az a szám még nem kapcsolódott más műhöz. A 8-as kapcsolódik, pont. Ha holnap kiderül, Beethoven előbb fejezte be a 9.-et és csak utána fogott a 8.-hoz (nem derül ki, de ettől tekintsünk el), gutaütést fogok kapni, ha elkezdik átszámozni, és evvel nem leszek egyedül. Kicsit olyan, mintha külső okokból holnaptól nem Leó lennék, hanem mondjuk Zorró vagy Rinaldo Rinaldini.
No és Dvorák, aki maga számozta át a szimfóniáit? Megírt négyet, majd azt gondolta, ebadta, ezek nem jók! És eldobta őket. Így az 5. lett az első. Kötekezésképpen a 9., az Újvilág szimfónia lett az 5. Ma már visszaszámoztuk, így a valamikori 1. lett az 5., a korábbi 5. pedig a 9. Vagy valami hasonló.
Akkor most nem mondom el mégegyszer, hogy mit gondolok a zenetudós Micimackókról. Csak Mendelssohnt át ne számozzák egyszer, könyörgöm, mert attul kódulunk. Egyébként lehetne még úgy is számozni, hogy n+1., n+2., n+2,5. stb szimfónia, az se lenne bonyolultabb. n mondjuk lehetne a 6., mert az kb biztos, persze csak ha nem vesszük az 1817-ből való töredékeket (0., 00.????). Szóval alapvetően mindenki menjen a francba, aki eddig képtelen volt a 7.-et azonosítani a Nagy C-dúrral csupán amiatt, mert később keletkezett, mint a 8. Megérjük, hogy Beethovent is átszámozzák, Kakadúváltozatostul, akkor majd lesz egy átváltási táblázat az opuszokra. Hülyék.
Kedves boito,
nekem egy másik Böhm-vezényelte "Nagy" C-dúr szimfónia van meg, egy koncertfelvétel (1979. január 12.) a Staatskapelle Dresdennel, az is nagyon jó.
A D. 944-es szimfóniát (a műjegyzékszám egyértelmű!) manapság már nyolcadikként szerepeltetik. A 19. században azért vélték hetediknek, mert úgy képzelték, hogy a h-moll szimfóniát Schubert azért nem fejezte be, mert a halál kiragadta a tollat a kezéből. Ez nagyon szép lett volna, csak éppen sajnos nem igaz. Miután bizonyossá vált a tévedés, a "Nagy" C-dúr kinevezték kilencediknek. Csakhát sokaknak csípte a csőrét, hogy akkor hiányzik a hetedik, így újabban ismert zenei körökben az az általános nézet, hogy - mint már írtam - a 7. a Befejezetlen, s a 8. a Nagy C-dúr. Tehát voltaképpen csak cselyet heréltek.