Utálom a politikát...

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal: el kellene már dönteni, hogy melyik az a pár kiemelt intézmény, aminek ha törik-ha szakad, ha ilyen kormány van, ha másik, tisztességes állami támogatás jár. Azt gondolom, nem olyan nehéz kiatlálni, melyik intézményekről/zenekarokról van szó. Ez a rendszer van Németországban is: ott van 5-6 olyan zenekar, ami minden időben elsőbbséget élvez, és megkapja azt, ami a működéshez, és fejlődéshez szükségeltetik. A többiek csak utána következnek. Ezt a "mindenki egyenlő" c. süket coculista szövegelést abba kellene már hagyni, úgysem igaz, idáig se volt az, a jövőben sem lesz az, nem is fog ez így működni, a politikusoknak is abba kellene hagyni ennek a folytonos mondogatását (mindkét oldalon), és végre valóságos koncepciókkal előállni, mert a művészetek terültén különösen érvényes az, hogy bizony nem mindenki egyenlő. És a kapitalizmus is erről szól, ha már egyszer ezt választottuk.

A szponzoroknak is a minőséget nyújtó, komoly teljesítménnyel rendelkező intézményeket kellene támogatni, és nem az olcsó szórakozást. Talán ezt törvényileg is lehetne jobban szabályozni.

Nagyon sok kiváló zenekar van ebben az országban az NFZ kívül is. A többiek is anyagi problémákkal küszködnek. Lehet, hogy az lenne a megoldás, hogy egyes szponzorok figyelmét el kellene terelni a színvonaltalan, úgynevezett könnyűműfaj gyengébb képviselőinek támogatásától, s olyan irányba terelni, ami olyan együttesek támogatását jelentené, amelyek külföldön is méltó nagykövetei a magyar kultúrának.

A helyzet azért annyira nem /lenne/ bonyolult. 



Ha lenne kulturális koncepció, lenne stratégia, lenne vezető, aki végrehajtatja és adott esetben kellemetlen döntéseket hoz. Pl. azt, hogy ennyi zenekart ill. művészeti együttest nem tud az állam támogatni és nem is kötelessége. Egy NFZ-t (és még néhány intézményt, együttest) viszont igen. Úgy, hogy ezek csak a művészi munkára figyelhessenek és ne kisstílű gondok,  csatározások, lobbizások kössék le az energiájukat.



De az amúgyis kevés pénzt szétaprózni, mindenkinek egy kevés alamizsnát juttatni, ami csak arra elég, hogy betömjék a száját (értsd: leszereljék), könnyebb, mint egy előre lefektetett irányvonal mentén következetesen haladni. Ahhoz ugyanis irányvonal is kéne, nem csak apparátcsikok, akik egy látszatbékében érdekeltek. Ideiglenesen, rövidtávon, azt híve, hogy ez a túlélés. Ebben is tévednek. Csak közben a kulturális életet rombolják szét.



Az NFZ pedig megy előre, látható eltökéltséggel. Igazuk van. Ne is küldjenek el senkit, ne is kezdjenek "alkudozni". Amíg ők a "nemzeti " jelzőt viselik, nem ezen a pályán fociznak.  A piacnak itt korlátozottan lehet s kell működnie. Ezért is kell /!!/ tőlük a színvonalat minden más együtteshez képest fokozottan számon kérni. Mert ők nem egyértelműen "piaci" szereplők. Ők kulturális nagykövetek - még néhány más alapintézmény társaságában. /Amelyek közül egy másiknak sok éve, s ezekben a hetekben is figyelhetjük agóniáját és borítékolható újabb felelőtlen sorsrontását - de ez már -sajnos - egy másik fórum témája lehet hamarosan./

Persze, hogy ez probléma, de száz százalék, hogy a közönség mit sem fog érezni ebből mindaddig, amíg Kocsis vezeti a zenekart. Ő akármiből fenségeset főz.

Ez a cikk nagyon lehangoló!Miért kell ebben az országban egy ekkora zseninek , mint Zoli , ilyen helyzettel küzdeni?

Tudom, hogy a helyzet nem egyszerű, vannak pro és kontra vélemények.

Ennek ellenére sajnálom a kulturális területen dolgozókat!