Ez kb. ugyanaz a kategória, hogy a d-moll toccata és fúga nem J. S. Bach kompozíciója, avagy az Aranysisakos férfit nem Rembrandt festette. Valami tudálékos szobatudós felállított egy elméletet, most pedig boldog, mert ő a büdös életben nem tudna a Für Eliséhez hasonló, egyszerűségében zseniálisat írni.  Az elmélet alkotójáról írhatnék egyebet is, de nem érdemes. Kapja be.

Óriási. Le a kalappal.:)

Parsikám, végre egy rendes tudós ember köztünk.:)))))))))))))))))))))))

:-DDDDD!!!!

A Für Elise -t Verselő Farkas írta Szökellő Őzikének. Mint a tudós Fidelió valamelyik topikjában olvashattuk az indiánok 75%-nyi zsidó gént(?) hordoznak. Nos Verselő Farkas ezért is volt olyan kiválasztott a verselésre, amiről a nevét is kapta, mert ő feltehetőleg 85 % nyit kapott Teremtőjétől. Az irokéz törzs szép szál harcosa szerelmes lett a Grand Canyon távoli vidékén élő  Szökellő Őzikébe, aki a delevárok népének legszebb lánykája volt. De a két törzs között ott tanyázott a sápadt bőrűek tüzes víztől és Coca Colától emberi érzésekből kivetkőzött martalóc bandája. Verselő Farkas füstjelekkel írta szebbnél szebb verseit az égre, melyeket, ha az eső nem esett (akkor a szomorú könnyek hullottak), messze tájakról olvashattak a rézbőrűek egyre szomorúbb népei.

Az idő múlásával a Verselő már Daloló lett mert a füstjeleket dobolással kísérte - itt figyelhetjük meg a Gesamtkunstwerk első mivoltját az való ős-természetében.

http://www.youtube.com/watch?v=dMVQZQcioYI

De az idő csak telt, Szökellő őzike lassan Cammogó Tehén lett mert  egy delevár legényembertől 6 porontyot hozott az világra. És az átellenből érkező füstjelekből olvashatta a közben szintén elnehezedő, pocakosodó  Verselő- Daloló Farkas, hogy füstté vált az szerelmük. Füst a péri felett:

http://www.youtube.com/watch?v=2WX_4FNoto4               -------------              http://www.youtube.com/watch?v=whcaNI4BN8A

Lebontotta hát wigwamját, elszívta a búcsúvá vált békepipát, tomahawkját búcsúzóul úgy a kőrisfába vágta, hogy abból csak egy másik kiválasztott tudja majd kirántani, és útra kelt a nagy vízen és meg se állt a Furcsa Földig, ahol egy néger hegedűst és egy fekete-mórt kivéve mindenki  sápadt arcú volt.  Mikor elfogytak a magával hozott aranyrögöcskéi gyomra egyre inkább korgott de néhány jótét lelkű kommunistán kívül az ördög sem segített neki. Génkészlete furcsa üzletek felé vonzotta. Pajeszok vibráltak, kaftánok suhogtak, aranydukátok perdültek, tallérok sokasodtak. Bement kérni egy meleg tányér levest legalább, ha már bölénycomb nincs sehol, de a szúrós szeműek csak annyit kérdeztek: mid van? Neki egy Bélása sem volt, de hirtelen megfogalmazódott benne az oly rég eregetett füstfelhők sűritménye (Dictung, dichten youknow) a dobolás hegyláncokon átívelő ritmusa, és szemét elöntötték a könnyek és szipogva de eldúdolta:     http://www.youtube.com/watch?v=M4gb68by4lE

A ravasz és minden hájjal megkent (génkészlete kb.110 %) először azonnal ki akarta dobni a szerencsétlen torzonborz csavargót de aztán mert ő is kiválasztott volt, megérezte a dalamban a létezés létezését, a szerelem szeretetét és mindent ami emberi -és főleg azt, hogy eladható.

Tudta persze, hogy nem így.

Azonnal hívatta szomszéd bordély  fiatal -természetesen világtalan - zongoristáját és rácba szedték ezt a furcsa dallam zuhatagot ami az ápolatlan koldusból áradt.

A pajeszos tudta, hogy nyert. Meg volt  a darab, ami tökéletesnek, bár kissé rövidnek tűnt. De ki legyen a szerző?

A sötét Straßén éppen akkor támolygott keresztül Bécs híres csavargó alkesze, a német Beethoven. Hát az ő nevén adjuk ki! De mi legyen a címe? pöndörgette csavaros pajeszát (mely tulajdonképen csavaros eszének volt szimbolikus folytatása). Eszébe jutott a kis fruska, akit mostanában gyakran látott a  Marienhilfestraße forgatagában. Már a nevét is tudta. Elisabeth.

Legyen akkor a cime Für Elise!

Hát ennyi. Nem kell ezen többet pöcsölni. Ez a Für Elise igaz története (az uszodában hallottam).   

Uff én meséltem!

Kedves Zsölény, mit akarsz azon érteni, amit nem lehet?:)))))

Úgy szeretném megérteni - komolyan.

1, Olyan vázlatlapot a bonni Beethoven-archívumban is őriznek, amelyen a Für Elise-re emlékeztető motívumok olvashatók (ez 1810-ből származik, a vázlatlapon ugyanis az Egmont-kísérőzenéből is szerepelnek részletek).

2, Ám a Ludwig Nohl által kiadott, a híres "Für Elise am 27. April zur Erinnerung von L. v. Bthvn" ajánlással ellátott kézirat azonban már a nyomdába adáskor sem volt meg.

3, Luca Chiantore szerint ezen nincs is mit csodálkozni: a darabot nem Beethoven, hanem a másik Ludwig írta, csak éppen a közkézen forgó vázlatlap bizonyító ereje miatt nem merte saját nevén megjelentetni.

Helyes a reprezentációm, hogy (a Wagner-életrajzáról híres) Nohl maga költötte a vázlat alapján a Für Elise-t? Ez esetben ugyanis eleve fel sem merül, hogy azért tette volna, hogy saját néven adja ki. Egy kiadó számára az a "buli", ha Beethoven neve szerepel a címlapon. Ez nem holmi gyávaság, hanem ismert kiadói trükk (lásd "Haydn-szerenád" Roman Hofstettertől stb.).