Nem érdemli meg. Valami sötét erők összefogtak és kitüntették. Így válik a díj nevetség tárgyává! Ismerek olyan világhírű írót, aki szeret azzal dicsekedni, hogy magyar - ebben hasonlít a mi derék Liszt Ferencünkhöz, de neki sajnos sajnos semmi köze sincs hozzánk. Valami Gärtner vagy valami ilyesmi. Egyszer már megkapta ezta  díjat -de ez fityfirity az ő zsenialitásának!  Ha egy Curie kapott két Nobelt is, akkor egy Gärtner legalább tucatot érdemel. Ha nem is minden évben, akkor legalább kétévente egyet! Egyszer megosztottat saját magával egyszer megosztott Herr Quadratméterrel- vagy ahogy az egyszerű halandók ismerik:Herr Konraddal - nem az Adenauerrel, hanem egy annál is hatalmasabbal!

Sőt! Ha ilyen xar írók mint ez a Lóza Nobelt kapnak, akkor Herr Gärtnernek négyzetre emelt Nobelt kellene adni, hisz annyival tehetségesebb, zseniálisabb és olvasottabb. Schicksallúzernek nem nevezhetnénk, hisz  azért  csak kiforogta magát magának, de azért ez megszégyenítő! Sőt megalázó! Impertinencia!  Egy Lózának olyasmit adni ami Gärtnernek is megvolt!  Ez olyan, mint - hát nem is tudok példát mondani!

Hallgassunk egy kis zenét!

http://www.youtube.com/watch?v=BEmgYNqKiyc

Hát ha azért kapta, akkor miért vártak vele 20 évig? (De legalább lett egy újabb írás a vereségéből, hogy az akkor tök ismeretlen Fujimoriból lett elnök.)

Ha már köztársasági elnök nem lett, itt a vigaszdíj.

Régóta várt váratlan döntés.

A perui Mario Vargas Llosa lett az irodalmi Nobel-díj győztese. A stockholmi Svéd Akadémia döntését percekkel ezelőtt jelentették be hivatalosan.

Tipikus jelenség egy mester(?)embernél...Ülünk, hallgatjuk és mosolygunk és tiszteljük korát-életét, közben pedig várjuk, hogy mikor fejezi már be. Ekkor észrevesszük magunkon a varázst, a személyiség varázsát és ez továbblendít a kínos perceken.



 Két nap múlva semmire sem emlékszünk.

[28] A nyugatiság egyszerre hihetetlen nagy előny és a legnagyobb kátrány.

        Ez sem elírás. Önmagában természetesen nem értékmérő. Természetesen? Nem értékmérő????





"Irodalmi szinten": hebeg-habog, vakog-makog és arctalanul unalmas.

Pontosan a Nobel-díj helyes odaítélésének kérdésessége juttatta eszembe a Nyugatot- mint olyat.

Ilyen jellegű elvi vitát évtizedekig lehet folytatni minden eredmény nélkül. A kiindulópont az volt, hogy én nehezményeztem egy szerző(és műve) igencsak nem irodalmi szempontú megítélését. Azazhogy lehet attól még valami értékes, mert 1. nem értjük, 2. nem szeretjük, (új szempont :-)))) 3. nyugati.

Ööööö, izé, zavarba jöttem. Hogy jön ide a Nyugat mint nemtommi?

De ha már idejött, mint csizma az asztalra, akkor nem általánosítasz, csak egy nagyon-nagyon picikét?

A Nyugatot mint az euro-amerikai ökörség (nem elírás!) letéteményesét ma már elég gyanakodva figyelem. Látszólag sok (kortárs) trouvaille-t képes felmutatni a mai nyugati művészet, valójában azonban önnön k@kájában fuldoklik és mindenre rátottyantja kellemetlen szagú masszáját, amihez csak hozzáér. Tehát sokmindenben irányadó a Nyugat, de mégtöbb dologban irányt tévesztett és tanácstalan.

Hogy pontosabban fogalmazzak, Jelinek németországi fogadtatása sokkal befogadóbb, mint az ausztriai. Ez érthető is, ha arra gondolunk, hogy jobban ostorozza az osztrák állapotokat, mint mást. Thomas Bernhardot sem illik Ausztriában szeretni.

Kertész Imre a magyar irodalom része, nem értem, miért kellene ilyen lóversenyhelyzetet előállítani, hogy ki kit ehet meg. Egyébként a topiktémánál maradva, Jelinek helyzete hasonló saját nemzetiségű olvasói között, mint a Kertészé. Értetlenség vagy elutasítás. De ez önmagában nem baj, nem kell mindenkit és mindent szeretni.

Van egy olyan érzésem, hogy a magyar irodalom van olyan erős, hogy akármilyennek is hiszik most, "szőröstűl-bőröstűl" megegye Kertész Imrét reggelire.

Szerintem meg egyáltalán nem méltán. Azt hiszem, ezt megbeszéltük.

a Sorstalanságot már el is felejtették. Méltán.

Én éppen azért minősítettem a véleményed, mert a keféléssel (illetve nem keféléssel) is egyenes ok-okozati összefüggést véltél látni, ami - lássuk be - nem igazán irodalomértő szempont. Jelinek nem attól jó egyébként, mert beteges. Nem is kell szeretni nyilván. Amúgy az indoklásban benne áll, hogy nyelvi líraiságáért és páratlan montázstechnikájáért (is) kapta a Nobel-díjat. Kertész nevét egyébként valóban nem ismerte a magyar nagyközönség, pedig jó néhány könyve méltán megérdemelte volna (nem csak a Sorstalanság). Ez pedig nem a Nobel-díj kiosztóit, illeztve a szerzőt minősíti, hanem - urambocsá - az olvasói közönséget. (Ja, és érték nem egyenlő népszerűség. Még ha ezt is szajkózza minden fórum, sajna, ez is.)

Már bocs, de korlátolt kb. az lenne, ha azt írtam volna, hogy ez egy sz@r. Nem ezt írtam, és kifejtettem, miért nem tetszik. Mellesleg pedig ugyanezt elmondtam anno a tanárnak is. Érdekes módon nem kellett pótvizsgáznom.



Nem vagyok hajlandó eljátszani, hogy tetszik. Csak ömlengjenek róla a sznobok meg azok, akik élvezik az ilyet. Ami meg a díj értékét illeti... miért nem kapott még Umberto Eco?



Egy biztos, tanítani nem fogom soha. Van épp elég kortárs szerző, aki kitűnő regényeket ír. Köztük olyanok, akik tényleg rászolgáltak a díjra, mint García Márquez. Ők érdekes módon tudnak pozitív dolgokról is írni néha. Ja, és nem is unalmasak.



Különben sem értem, miért kell egy még élő írót tömjénezni és szentté avatni. Az idő szokta eldönteni, mi marad fenn.



Eleve nem szeretem a mostanság zajló hisztiket a Nobel-díjasok körül. Kertész nevét senki se ismerte, míg meg nem kapta, utána meg rögtön benyomták a tananyagba. Sőt, kikiáltották a legnagyobb magyar írónak, meg hasonlók. Nagy, ez kétségtelen. De azért tudnék mondani jó pár írót/költőt, akiknek a saruját se oldhatná meg.

Döbbenetesen ostoba és korlátolt vélemény ez, Tosca. Éppenséggel örülni kellene, hogy az irodalmi Nobel-díj még mindig az értékes-értelmes irodalmat díjazza, nem a középszerű, a nagytömeg ízlésének és kényelmes kispolgári szemléletének megfelelő irományokat. Jelinek nem azt mondja, hogy a világ csak ilyen, hanem azt, hogy ilyen is. Az egzisztencialistákat (akik Jelinek szellemi rokonai-elődei) ugyanilyen dühvel utasították el koruk kis- és nyárspolgárai. (Camus Közönye sem derűsebb világ.) S hogy a szexuális kielégítettség (szerinted megk*ltnek lenni) hogyan befolyásolja  a világszemléletet, az az efféle mondatok kijelentőit jellemzi.

Kortárs világirodalmon anno el kellett olvasnunk. Utálom. Az embernek az élettől is elmegy a kedve.

Nem az zavar, hogy perverz, olvastam már szaftosabbat is (Sade úrtól), hanem hogy embergyűlölő, plusz úgy ábrázolja Bécset, mint valami utópia poklát. Könyörgöm! Nyilván ott se minden valcer meg vígopera, meg kissé hamis az a giccses Bécs-kép, ami bennünk él, de azért nem hinném, hogy egy undorító bűntanya az a város.



Szóval olvasás közbben az a benyomásom támadt, hogy ezt a Jelineket valakinek meg kéne k*félnie (már elnézést), de alaposan. Nyilván hímhiánya van.



Nem hiszem, hogy valami attól lesz jó, hogy beteges. Filmben is vannak olyanok, amiktől eddig óvakodtam...



Annyi jó kortárs könyvvel találkoztam már... de hogy ez mitől Nobel-díjas, azt fel nem tudom fogni. Valőszínűleg előbb adnék Nobel díjat Takami Kósunnak a Battle Royale-ért, mert ő egy borzasztó világot ábrázol, de azért még ott is jelen van a humánum, ott se mindenki őrült.