affene megint kitöröltem



Tehát. Természetesen nem állítok semmi ilyesmit. Az én képembe belefér bármilyen produkció, amely a maga keretei között értéket hordoz, kompetens, átgondolt és jól megvalósított. Nagyon szívesen néznék meg a  legjobb korabeli színházi hagyományoknak szellemében készült barokk produkciókat (s itt sajnos nem a Budapesti Kamaraopera előadásaira gondolok), valószínűleg többször is egymás után és akkor elcseveghetnénk a megvalósítás mikéntjeiről.

Mint ahogy egy modern alkotás kapcsán is el lehet csevegni a saját keretein belül a hogyanról és miértről.

Azonban az a vitaindító, hogy "ez modern, megengedhetetlen, ENGEM sért, én vagyok Beethoven és a saját, valamint a magam nevében kikérem az egészet" - ez minden, csak nem kompetens.



Az opera műfaja amúgy sokkal általánosabb (hát nekem legalább is), mint pl. a festészet. Itt a magyarázathoz tartozik a színrevitel. Egy festménnyel kapcsolatban szükséges a szóbeli bemutatás; ott ez a színrevitel. Csontváry szép dolgokat festett, de ha tudjuk azt is, hogy napút festő és eszerint nézzük a műveit, akkor egy egész más univerzum tárul fel. De ez off...



Aztán ott van pl. Shakespeare. Valóban azt gondolom, érdemes volna újrafordítani, s vele együtt még rengeteg mást. Nem szlengben és űrhajóval, hanem egyszerűen érthetőbb nyelvezettel. De ki veszi fel a versenyt Arany János zsenijével manapság..? Ha ez a valaki színrelép, el fogom olvasni. Utána pedig fórumozgathatunk a többiekkel (akik szintén olvasták), hogy jó ötlet volt-e, vagy sem.



Érti, mit szeretnék mondani?

Megnézhetik a pompás kis jútyúbot, korunk hőse: iszonyat tömegű szarabbnál borzalmasabb modern (és "klasszikus") rendezés látható rajta.

Művészeti produkciót a saját keretein belül lehet értelmezni, nem egy másik hagyományrendszer elvei alapján. Ennyit szeretnék, nem többet.

Kedves mersant 70 -





Nem fogom nevetségessé tenni magam azzal, hogy egy olyan előadásról vitatkozom, amit még nem is láttam - de egy megjegyzés azért kikívánkozik belőlem, ezeket a sorokat olvasva:



"Bármely darab, ha több, mint 300 évig fennmaradt és még játsszák is, örök igazságokat tartalmaz sztem. Az örök igazságok pedig köntöstől függetlenül azok maradnak, csak épp a köntös teszi őket egy adott kor számára érthetővé."



Egyáltalán nem gondolom, hogy csak - az itteni szóhasználattal élve - "rizsporos" előadásoknak lenne létjogosultsága, de valóban van ember, aki úgy gondolja, hogy ha nem teszünk "aktuális" köntösbe valamit, az már sem nem élvezhető, sem nem érthető?

Ha valaki 300 évvel ezelőtti divat szerint öltözik, akkor azzal már nem tudok azonosulni - nem értem meg a problémáit?

Igen?



Mert ha így van, akkor már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy átírjuk Dickens, Balzac és Ariosto műveit, vagy újrafessük Rubens és Tintoretto képeit is.

Mert a szegény 21. századi műélvezők számára már egész biztos érthetetlen egy olyan hősnő, aki taxi helyett hintóval jár - és talán Lédát is hamarabb felismernék egy képen, ha farmer volna rajta.

Köszike

Szerintem az itt hozzászólok többsége nem látta az előadást, csak eleve fikázza mert Kovalik rendezte.

Először is nincs beleszuszakolva modern világlátás, maximum "modern" körülmények, humoros elemek, amelyek éppen attól humorosak, hogy mai arculatot adnak a darabnak. De nehogy már azt gondoljuk, hogy ez a darab a valódi, igazi, történelmi Xerxesről szól. Ezt már maga Händel is úgy írta meg, hogy kora közönségét megnevettesse, szórakoztassa, elandalítsa vele, a keleti környezet és a történelmi név csak az egzotikumra éhes közönség kielégítésére szolgált.

Tisztelt zsdav, sajna nem kapok egy garast se, de már annak is örülök, ha bosszanthatom Önt



Nem ragadok ki semmit kontextusából, az idézett mondat így volt leírva és talán így is gondolta a hozzászóló, különben nem ezt írja. Sajnos lusta vagyok visszakeresni, bár ez még változhat...



Az itt hozzászólók közül talán Shila és Szmoking látta a Xerxest, ők legalább személyes élmények alapján fújolnak, ez már tiszteletet érdemel (bár nem kap ).

A többiek húzzanak bőrt a fogukra és menjenek el az Operába.

Utána lehet érdemben társalogni.

Arról pedig nem tehetek, hogy az ország szűkölködik tehetséges és gondolkodó opera rendezőkben.

Ez a fórum a Kovalikról, meg a rendezéseiről szól kiírás szerint; nem védhetem benne a Szinetárt...

De polemizálhatunk őnélküle is (biztos gyümölcsöző volna, with pleasure!)



Főleg olyasmiről, amit a hozzászólók jelentős hányada csak hírből ismer

zsdav elvtárs, maga a fizetett ellentábor? Még csak nem is látta az előadást, de már leköpte érte a rendezőt...

Kedves Mersant Ön fizetve is van ezért vagy csak unaloműzésből vált Kovalik rendithetetlen védelmező lovagjává?

Mindenesetre mások kommentjein vagy annak részletein azokat kontextusukból kiemelve poénkodni meg bunkóskodni meg megmásitani elég nagy tiszteletlenség.

+Javaslom fogalmazzon meg 1 db propagandaszöveget és azt minden Önnek nem tetsző hozzászólás után copy-paste-olja be.

76 Bármely darab, ha több, mint 300 évig fennmaradt és még játsszák is, örök igazságokat tartalmaz sztem. Az örök igazságok pedig köntöstől függetlenül azok maradnak, csak épp a köntös teszi őket egy adott kor számára érthetővé.



Ide tartozik valamelyik hozzászólásra ("a barokk színházat már 300 éve kitalálták szépen és jól, nekünk nem tisztünk újragondolni"): ennél nagyobb hülyeséget sok töprengés árán lehet csak leírni.



A görögök is kitalálták, hogy a Föld az Univerzum központja, nem tisztünk újragondolni, mert elég rég megmondták a frankót

Persze sántít a hasonlat, tudom, de hol a szellemi fejlődés, ha nem gondolkodunk és nem merünk változtatni?!

Itt most a nyomorult Kovalik a vitaindító; tehát lehet szeretni, meg nem szeretni, de ő gondolkodik és mer újítani és szerencsére nem foglalkozik azzal, hogy kinek erről mi a véleménye. Ez pedig minden újítóval így volt a világtörténelem során, legfeljebb valamivel régebben kicsit kínos volt az újító szándék (felfüstöltek szalonnának). Ma (elvileg) demokráciában élünk és szabadon eldönthetjük, mi mellett tesszük le a voksot. Nekem ez tetszik

64 A Britteneket nagyon sajnálom, hogy kihagytam. Biztos jók voltak.

72 Kovalikot nagyon jó rendezőnek tartom, a Kékszakállú az ő rendezésében az eddigi legjobb volt, amit valaha láttam.



De más egy modern darab, és más a barokk. Bármi kortárs darabot szívesen látnék Kovalik kezétől, vagy bármi olyat, ami mint a Kékszakállú: szimbolikus opera, s mint ilyen, örök aktuális.



De egy régizenébe beleszuszakolni valami újat, valami modern világlátást? Nincs benne! Nem arra készült.



Láttam modernizált Shakespearet is ami jó volt, de az az Athéni Timon volt, ami örök emberi tulajdonságokról szól. Moliere: Úrhatnám polgára szintén örök aktuális, a Vígszínházban zseniálisan frissítve megy.

De nem egy királydrámát vettek elő Shakespearetől, és ez nem véletlen.



Szóval: barokkot ne adjunk már Kovalik kezébe, hacsak nem valami örök aktualitásokat hordozó, mint a szintén ősrégi Jedermann.

65 Szívemből és helyettem szóltál, mint már annyiszor.

Megvan a felvétel, Ann Murray zseniális, én nagyon szeretem. A rendezéssel sincs baj, bár nem követnék el őrültségeket érte... A trailer viszont barbárul van összeállítva.



A Rousset-féle cuccon sajna nem ismerem fel az előadókat (műveletlen vagyok, beismerem), viszont az olasz kiejtésük nyomorúságos (xerxesé főleg), Arsamenes rosszul tanulta meg a szöveget (hogy nem vették észre...), a rendezésről ennyiből nem lehet megállapítani semmit azon kívül, hogy én szeretem a színeket, itt meg olyan nem volt.



Danielsnél szuggesztívebb férfialtot nem ismerek, jobb technikával megáldottat se  (az öreg karmester viszont dícséretes, hogy nem otthon eszegeti a pirulákat, bár talán jobban jártunk volna, ha mégis :-S).



Mellette különösen látszik, hogy Scholl pl. egy amőba, akinek sosem kellett volna operaénekléssel próbálkoznia (mondjuk szerintem Bach-al sem); a jó koloratúrakészség  magában még nem viszi el a balhét a színpadon...



Yvonne Kenny egy istennő, bár pont ezen a felvételen nem a legigazibb formáját hozza; s mivel rendezéseket fikázunk: erről nincs mit mondanom. Halál gáz. Felvesszük a gázsit, a bigét kizavarjuk a függöny elé; mozogj angyalom édesen, azt majd lesz valahogy... Bah...

Egy korszerű színpadtechnikával megrendezett följavításra szoruló opera:

http://www.youtube.com/watch?v=VKS0bu7h3-I&feature=PlayList&p=72F12D05ED20F55E&index=15

Serse Haendel Xerxes - Rousset Trailer

http://www.youtube.com/watch?v=7lNr_HGe5gg&feature=related



Largo

Daniels

http://www.youtube.com/watch?v=wa1e49KLXNU

Scholl

http://www.youtube.com/watch?v=-w4Jxt8clFM&feature=PlayList&p=72F12D05ED20F55E&index=0

"Chi cede al furore"

Yvonne Kenny

http://www.youtube.com/watch?v=u-u66WC10hs&feature=related

56. Természetesen nem erről van szó, sajnálom ha (szándékosan) félreértetted. Arra akartam utalni, hogy egy dramaturgiailag "gyengébb" művet nehezebb megrendezni, elfogadhatóvá tenni. Kovaliknak sikerült.

De szerintem teljesen fölösleges a vita, mert akinek nem tetszik, vagy eleve elhatározta,hogy neki nem fog tetszeni, akkor se ha világ legnagyobb színházi csodáját látná, csak azért mert Kovalik rendezte, úgyse fogja soha azt mondani, talán mégis.

68

Kedves énekesmadár, tekintélyelv meg ilyen baromságok engem kevéssé foglalkoztatnak. Az inkább, hogy akinek tetszik egy adott produkció, mindig kevesebb publicitást kap (valamiért nem teszi nyilvánossá gondolatait), mint a nagyhangon fikázó. Pusztán szeretnék kiállni a véleményem mellett és nagyon sajnálom, ha konkrét érvelésre (jelen esetben chitarel a fene tudja hányadik hozzászólása) sem sikerül felfogni az ellentábornak, hogy senki nem akar senkit semmiről meggyőzni, pusztán elismertetni a tényt, hogy alapos és megfontolt munka rejtőzik pl. a mostani Cserkészben és megérdemel annyit, hogy ne öntsük rá a szart vödörből, hanem vállat vonva legyintsünk: oké nem az én stílusom.

Végül: aki itt folyamatosan negatív stílusban képes megnyilvánulni, legközelebb talán már megspórolhatja magának a színházjegyet, hiszen nyilván nem fog neki tetszeni a Kovalik produkciója, látott belőle eleget. Ebben az esetben  pedig akinek neadj' isten még nincs véleménye, nem az itteni hajtépés felemás érzetével fog beülni egy produkcióra, a pártatlan figyelem helyett.

Emerzolinak voltaképpen igaza van: ez már rég nem "Kovalik Turandotja", ami most Turandot címen megy, legközelebb éppen holnap. Kovaliknak ez volt az első rendezése 1995-ben Szegeden, két évvel később bekerült az Erkel Színházba, aztán az Erkelben is és az Operában is játszották. De Kovalik ma már megtagadta korábbi önmagát és kvázi "levette a kezét" a darabról (még mielőtt ő lett volna a művészeti vezető). Ui. ma már más az elképzelése a darabról; aki tavaly látta a Müpás Turandotot, az tudja, miről beszélek.

65 nem elszólás ez, emerzoli. Bizony az interpretáló művész nevével szoktunk emlegetni olyan produkciókat, ahol az inetrepretációt fontosnak érezzük.

rendezők: (Ponnelle Tristanja, Chéreau Ringje, vagy Zefirelli Traviátája, sőt Bergman Varázsfuvolája)

karmesterek: (Karajan Beethovene vagy Furtwängler Mesterdalnokokja)

énekesek: (Callas Medeája) hangszeresek (Richter Appassionátája) stb. stb.

[60] Ez a világos okfejtés. Az Opera önmagát büntetve műsorra tűzött egy darabot, amiről szerinted úgy tartja, hogy zeneileg (!) nem egetrengető, és aztán kényszerítette magát, hogy valahogy színpadilag(!) fogyaszthatóvá tegye mégis.:))))))))))))))))))) Utoljára a szocializmusban volt olyan műsorpolitika, ahol a hatalom felkent szerzői darabjainak futnia kellett.



A Xerxes mint keservesen megrajzolt képregény.:)))))



[63] Mindigis arrogánsnak tartottam az ilyen okfejtést, aminek egyetlen célja lehet: a kritika elhallgattatása, adott esetben a néző szájon legyintése. 



A tetőfedő munkájának minőségét talán nem csak onnantól fogvást szabad megítélni, hogy a mű ránk omlott. Laikusként lehessen azt mondani, hogy az esővíz becsorgott, a gerenda azért rohadt el, hát fussunk. Vagy úgy gondolod, hogy addig senki nem szólhat semmit, és ne is jogosul menekülni, amíg egy másik tetőfedő nem konstatálta a leszakadás tényét?

A néző nézze vagy ne nézze az előadást, majd a kritikus megmondja, hogy amit a pénzéért látott, az jó-e.:))))))))))))))))) Gratulálok! Azon töprengek ilyenkor, honnan szalajtják az ilyen tekintélyelvű embereket.

[56] "Szerintem a Xerxes a várakozáshoz képest jól sikerült. Mozgalmas,"vicces", szórakoztató előadás született. Olyan, amely bármely korosztály számára élvezhetővé teszi a darabot 6-100 éves korig. És lássuk be, hogy a Xerxes nem a legjobb műve a szerzőnek. "



Igazán nem kötözködésképp, de nem értem. A kontextus alapján mintha a mű "alacsonyabb" értéke igazolná a rendezést.

[47] Ha a jelenkor átlagembere végignézne magán, kiderülne, hogy nem érti magát, a helyzetét, a feladatát a világban. Az értékcentrikusság hiánya árulja el. Ha értené, már bocsánat: végigokádna magán, mint a részeg ember. Kétlem, hogy a Fidelio-rendezés, vagyis egész pontosan a Kovalik-féle világmagyarázatok nyitják föl a szemét. Ugyanis az értékek felől nézve Kovalik a színpadon rendszeresen blöfföl, mi több: elébe furakszik a zenének. Na már most ha Kovalik és Beethoven közt kell választani...De mondjuk úgy: nem szorulunk Kovalik világmagyarázatára, mert az övét sokunkétól egy naprendszer választja el. Viszont ott a Fidelio, a Xerxes eladási hagyományokban élő, letűnt kora (mert ugyebár nem történelmi hitelt tükröznek ezek a hagyományok, hanem adott kor színpadi vetületei), amit a mai ember ugyancsak nem ismer vagy nem eléggé. [Jószerével barokk opera nincs pl., a játszási kultúráját sem ismerjük, máris a játékmódban akarunk formabontó megoldást? Leonardo írta: a fiatal festő először tanulja meg nagy mesterek műveit másolni. Hatalmas egyéniségek nőttek föl az így megszerzett mesterségbeli tudáson.] De még azok magyarázatát se várom egy rendezőtől. Pusztán a hangulatát, illúzióját - amennyire csak képes a zenében laikusként, de mégis abból kiindulva. Ha nagyobbat akar durrantani, és józan önértékeléssel arra jut, hogy szellemileg megbírja (de csak akkor), párhuzamot vonhat a műben foglalt drámai helyzet és napjaink élethelyzetei között. Ennyi untig elég. Mi több: erre az Opera színpada tökéletesen alkalmas. Napjaink embere nem tud szabadulni a technikafétistől. Ehelyütt kijelentem, létezik még igény a zenecentrikus, a színpadi játéktól pusztán tisztes hangulati alátámasztást kívánó rendesen konzervatív előadásmódra. Egy jó rendezőtől is derekas feladat. Ami ma operai színpadokon folyik az ettől való elrugaszkodási igyekezetben, az gyakran Konrad Lorenz madarát juttatja eszembe, amelyik kifigyelte, hogy a tudós csak akkor ereszti ki a kalickából, ha odabent a szükségét elvégezte,  ezért mindannyiszor erőlködésbe fogott, ha szabadságra vágyott. Egyben sántít a példa: az a madár a kalickán kívül nem puffant a szőnyegre, mint holmi kétbalkezes légtornász. Természetesen ma is vannak nagyon szép előadások is, konzervatívak és újítók is.