Olyan érdekes, egyszer mikor egy rendszeresen operába járó ismerősömnek adtam elő sajnálkozásomat, hogy a pesti opera mennyire elzárkózik a régi daraboktól és megjegyeztem, hogy a közönség sznob, azt mondta: igazam van, mert ő is elsősorban Verdivel és Puccinivel tudja azonosítani az opera műfaját és Rossini Sevilla borbélyát már meg sem nézi, hiába van benne a bérletébe, mert szerinte nem az az opera amit Rossini művelt, mármint tartalmilag és zeneileg sem. Pedig Rossini nem is olyan távoli idpben. Hát nem tudom. Az opera egy 400 éves műfaj, nem kellene ennyire redukálni. Sőt, szerintem bizonyos tekintetben az operát  nevezhetjük egyfajta műnemnek is, hiszen már a XVII. században több formája fejlődött ki. És azért lényeges különbség van a zenei megformáltásg tekintetében az egyes válfajok között. Én akkor döbbentem rá mennyire nem ismerem ezt a műfajt, amikor elkezdtem a régi darabokkal ismerkedni. Az opera műfaja sokkal összetetebb és gazdagabb, mint Verdi és Puccini, vagy Wagner. Nem tudom, de engem mindig a zene érdekel elsődlegesen. A Varázsfuvola sem lenne nagy szám számomra zene nélkül, ahogy a Tannhauser sem. A régi operákat meg jobban szerettem, ha nem a modern  kor felől nézve értelmezk, hanem a saját korszakuk felől közelítenek hozzájuk. Ez nincs meg a közönség nagy részébe. Handel vagy Rameau operáitól Verdi és Puccini stílus világát kérik számon, ez a mérce. Legalábbis én ezt tapasztaltam a környezetemben.

Giuseppe Maria Orlandini

Ferdinando Paër

Giovanni Paisiello

Carlo Pallavicino

Antonio Gaetano Pampani

Bernardo Pasquini

David Perez

Niccoló Piccinni

Carlo Francesco Pollarolo

Giovanni Porta

Luca Antonio Predieri

Francesco Provanzale

Gaetano Pugnani

Venanzio Rauzzini

Johann Friedrich Reichardt

Vincenzo Righini

Rinaldo di Capua

Giovanni Alberto Ristori

Bernardo Sabatini

Antonio Maria Sacchini

Louis Joseph Saint-Amans 

Domenico Natale Sarri

Giuseppe Sarti

Alessandro Scarlatti

Giuseppe Scarlatti

Georg Kaspar Schürmann

Joseph Schuster

Anton Schweizer

Agostino Steffani

Gottfried Heinrich Stölzel

Alessandro Stradella

Franz Xaver Süssmayr

Georg Philipp Telemann

Domenico Terradellas

Pietro Torri

Tommaso Traetta

Francesco Antonio Baldassare Uttini

Leonardo Vinci

Marc Antonio Ziani

Niccolò Zingarelli

Ezekre rákeresnék Cleo!

Andrea Adolfati 

Johann Friedrich Agricola

Tomaso Albinoni

Giuseppe Aldrovandini 

Felice Alessandri 

Francesco Araia

Attilio Ariosti

Ferdinando Bertoni

Antonio Maria Bononcini -

Antonio Caldara

André Campra 

Domenico Cimarosa

Nicola Conforto

Henri Desmarest

André-Cardinal Destouches

Antonio Draghi

Egidio Romualdo Duni 

John Eccles : 

Francesco Feo : 

Valentino Fioravanti :

Ignazio Fiorillo

Johann Joseph Fux

Baldassare Galuppi

Francesco Gasparini

Florian Leopold Gassmann

Giuseppe Gazzaniga

Geminiano Giacomelli

Giuseppe Giordani

Carl Heinrich Graun

André-Erneste-Modeste Grétry

Alessandro Guglielmi 

Johann David Heinichen

Franz Anton Hoffmeister

Ignaz Jakob Holzbauer

Nicolò Isouard

Niccoló Jommelli

Reinhard Keiser

Johann Sigismund Kusser

John Frederick Lampe

Giovanni Battista Lampugnani

Gaetano Latilla

Leonardo Leo

Nicola Bonifacio Logroscino

Louis Lully

Gian Francesco de Majo

Francesco Mancini

Francesco Manelli

Martín Y Soler

Jean-Baptiste Moreau

Jean-Joseph Mouret

Josef Myslivecek

Sebastiano Nasolini [Nazolin]

Johann Gottlieb Naumann

José de Nebra

Giuseppe Niccolini

Azért JOMMELLI : Temistocle és LEO : L'Olimpiade ária szerintem szépen el van énekelve. Őszintén megmondom leginkább ez a kettő érdekelt az egész albumról, ami azért annyira nem rossz!

Egy baja van, hogy Ernyesztő Palacio énekel rajta.

Carl Heinrich GRAUN : Cleopatra e Cesare



Cesare áriája a harmadik felvonásból



"Voglio strage e sangue voglio"



http://www.youtube.com/watch?v=nlKUEF3vVYc



Valamint ajánlanék egy áriagyűjteményt csak és kizárólag METASTASIO librettoiból.



Re ed Eroi di METASTASIO :



Leonardo VINCI : Catone in Utica - 'Dovea svenarti allora'

Leonardo VINCI : Catone in Utica - 'Va, ritorna al tuo tiranno'

Leonardo VINCI : Siroe ré di Persia - 'Gelida in ogni vena'

Niccoló JOMMELLI : Temistocle - 'Serber fra ceppi ancora'

Giovanni Battista PERGOLESI : L'Olimpiade - 'Non so donde Viene'

Johann Adolf HASSE : Il Ruggiero - 'Di marziali allori'

Johann Adolf HASSE : La clemenza di Tito - 'Se fosse intorno al trono'

Leonardo LEO : L'Olimpiade - 'Non so donde Viene'

Antonio VIVALDI : Siroe ré di Persia - 'Gelida in ogni vena'

Gassmann : L'opera seria



http://www.youtube.com/watch?v=Wu4EtSFyNYA



Gnecco : La prova di un'opera seria



http://www.youtube.com/watch?v=4My3nwCiCC0

Az csak hab a tortán ,,, kíváncsi voltam, hogy látszik e ... Látszik ...

Mik ezek a vesszőnyalábok,,,,, Shíla?  

Érdekes  ,,, egy része meg ott van ... Ki érti ezt ...

Ezt komolyan nem hiszem el ... ír az ember egy kisebb terjedelmű 'Orlando furioso' méretű írást és ... husss  ,,, elszáll...... Grrrrrrrrrrr ....



Rövedebben.

Gluck reformkodásai előtt maga volt a megtestesült ragyogás és bravúr. Később viszont tökéletesre csiszolta zenedrámai tudását. Ha jól tudom Caffarelli, Gizziello volt az akivel a legtöbb nehézsége támadt a mesternek.

Gluck reformjai előtt maga volt a ragyogás és bravúr! Utána elmélyült áhítat és valódi zenedrámává fokozta tudását. A kasztáltakhoz fűződő viszonya pedig soha nem volt felhőtlen. Ha jól emlékszem Caffarellivel, Gizzielloval akadt a legtöbb problémája a mesternek.

A franciák (néhány divathullámnyi pauzától eltekintve) nem szerettek semmit ami olasz (illetve ami nem francia, lehetőleg párizsi), így a kasztráltakat sem.

A kérdés igen fogós. Gluck írásait olvasva úgy tűnik valójában imádta a zenei csillogást, de bölcs németként, idősödve hajlandó volt kiszolgálni Calzabigi reformtörekvéseit, majd egyre nagyobb hévvel azonosult velük. A morál és a kifejezés őszintesége legyőzte benne a hedonisztikus rajongást az öncélúan szép zene iránt.

Olvastam valamit, hogy a franciák nem szerették a kasztráltakat. Így lehet, hogy Gluck ártatlan az ügyben.

Természetesen kasztráltra! 



Viszont Gluck rövid Londoni tartózkodása alatt egyre nagyobb ellenszenvet táplált eme énekesek iránt. Francia nyelvű operájában el is kerüli a castratóknak írt bravúr képleteket.

Kedves Shíla,



Nézd meg, Gluck milyen hangra írta az űttörő reformopera az Orfeo címszerepét...

Borisz Godunov? Hmmm, van ez barokkban is ... Mattheson! Kérdezd meg Cleót milyen!

Köszönöm, de a bonmot-imat is nagyon kedvelem! Szerintem például nagyon jó poén volt az Antonio-poén...



De rúghatunk a másik irányba is egyet: a romantikus operaszüzsék az egyediség mellett valamiféle új, csinált, a népi hiedelmekből meg nemzeti történelemből összefabrikált mitológiát igyekeztek létrehozni. Luna grófok, bűvös vadászok, undinék stb. Nem véletlen, hogy a tématörténeti vonulatok hiányában egészen kidolgozatlanok a szüzsék, arról nem is beszélve, hogy mit művelnek, hogyan bagatellizálnak el a romantika librettistái Faust- és más témákat. A XVIII. században még meglévő operai pátosz a romantikában erősen tragikomédiába fordul. Werther, névadó Fideliónk, Rigoletto? Ugyan kérem! Kicsit rosszindulatúan Muszorgszkijon és Wagneren kívül nem is igen vannak a XVIII. századihoz mérhető megoldások. Csajkovszkij Anyeginjét vagy a Pikk dámát nagyon szeretem - zeneileg. De a Puskin-hősökhöz képest az operai szerepek vattával kitömött babák. Bezzeg a Borisz Godunov, az agyonvágja az embert. Tragikus pátosz, igen. A Muszorgszkij-testvérek úgy tűnik, tudták, hogy kell Puskinhoz nyúlni. Ahogy pl Puccini is tudta időnként, hogy kell jól csinálni a hétköznapi hősökkel azt, amit a XIX. század nem csinált jól.

Moor örülök bejegyzésednek! Rég követtél el ilyet! :)

Amúgy Gluck kifejezetten nem kedvelte a kasztráltak csillogását ,,, A reform műveinél. No de előtte??? ...