Tisztelt Pigor Úr!



Véleményemet messzemenőig fenntartom, s - elnézést kérek - de az Ön TÉVED, mert:



1. Rákai cikkével a gond az, hogy konkrétan nem irt semmit!Nem az, hogy negatív. Az, hogy gúnyos és amatőr, az róla szól. Ha egy hangversenyre elmegy, legalább a műveket be kellene tudnia azonosítani...

2. Rákai nem az "edzője" egyetlen zongoraművésznek sem! Attól -igen - messze áll.

---------------

De a magam részéről a következőt mondhatom a saját - VÁLLALT (!) nevemben:



a)Az itt olvasható egyes hozzászólásokról érdemes lenne beszélni érdemben, melynek állok elébe.



b)Azt azonban láthatjuk, hogy van aki meri vállalni a nevét, s vannak akik csak "álnéven" mernek irni....., nem is csoda, ilyen butaságokat...?!



c) Egy-egy megjegyzésére, melyeket ismeretlenül tettek egyesek össze-vissza, annyit :

Ezen a nyelven nem beszélek.



További szép zenei élményt kivánok MINDENKINEK!





T.Ágnes

Lányok!

Nem gyanús, hogy főként a nőnemű egyedek rajonganak Bogányiért???

Az itt vitatott cikk helyes címe: "Para" frázisok  :-)

(9)

Ott a pont! :)

És én valahol bírom is... Helsinki. Perudzzsa, Zebegíny... Teccik, hogy ezekről a hejekről is sztár. És állatira nem bírja a mobiltelefonálást a repcsin (mer' hagy az állítólag megzavarja a lokátort - el ne higgyétek ezt a mrhaságot).

Hypo!

Talált, süllyedt!



Ez volt eddig a legfrappánsabb kritika!

Jaj, hagyjuk ezt a hülyeséget, olyan cuki... És tuggyátok, mit? Tuggya a helyét és ez hallatszik is a zongizásán.

Kovács Sándor talán azért vélte Lisztet hallani Bogányi improvizálásakor a Zeneakadémián, mert neki is Liszt jutott eszébe Bogányit látva :-))

Nekem is a fiatal Liszt jut mindig eszembe, bár Lisztet én is csak leírásokból, képekről ismerem, hallani meg én sem hallhattam, mégha sokkal idősebb is lennék Kovács Sándornál.

Mindezek ellenére szeretem Bogányit, mert nem vagyok olyan profi zeneértő, mint amilyennek egy kritikusnak kell lennie, de éppen amiatt várok egy kritikától értő jelenlétet kifejező beszámolót.

pigor lemezgyűjteményét pedig irígylem, és önzetlen, általunk is hallható összehasonlításaiból sokat tanultam és remélem fogok is.

Tóth Ágnes véleménye nekem eléggé zavaros: ott volt? vagy ő is előítéletes?

Kedves ezgi!



Mivel férfi vagyok és nem vagyok igazán trendi, mert az ellenkező nemhez vonzódom, ezért egyáltalán nem törődnék BG kinézetével, ha ő nem hangsúlyozná ezt ki annyira, hogy nem lehet szó nélkül hagyni.



Képzeld járok koncertekre, sőt jellemzően zongorakoncertekre járok idestova 40 éve (sajnos). Néhány kivételtől eltekintve hallottam élőben a világ vezető (vagy annak tartott) zongoristáit, volt, akit többször is. Ezenkívül kb. 1000 zongora CD-m van, a jelentősebb zeneszerzők jelentősebb darabjai több példányban is (pl. Beethoven zongoraszonátái vagy Liszt h-moll szonátája minimum 10 előadásban), és ezeket össz is szoktam hasonlítani. Tehát elég jó áttekintésem van az előadókról és az előadásokról.



Kovács Sándor meg baromságokat ír, miután Lisztet nem hallhatta improvizálni, ezek után ezzel a kijelentésével, hogy "Már-már úgy hallottam, Lisztet hallom improvizálni a zeneakadémián" teljesen hiteltelenné teszi, amit leírt (még ha ez csak költői túlzás is).

Kedves Pigor!



Szerintem kissé beteges ez az érdeklődés, amellyel B.G. kinézetét kíséred. Kb. minden hozzászólásod így foglalható össze: Hosszú haja van, biztos azért, mert Lisztet akarja utánozni, zongorázni meg nem tud



Ja, és még egy: akinek tetszik, az nem ért a zenéhez.



Te koncertekre is jársz, vagy csak úgy csípőből belököd a 8 éve lepréselt véleményedet, amint szóba kerül Bogányi Gergely?



Ajánlanám kedves figyelmedbe azt a kritikát, amelyet Kovács Sándor írt tán egy éve B. G.-ről:



"Már-már úgy hallottam, Lisztet hallom improvizálni a zeneakadémián"



Nem tudom, ő ért hozzá???



Ja, a szombati koncert remek volt.

Kedves Kalauz Ágnes (mert ha "Karmester" lennél, akkor értenél valamit a zenéhez, és nem venne le a lábadról Sármos Bogányi Liszt-parodista Gergely produkciója)!



Lehet, hogy Bogányi csillag, de sajnos - legjobb esetben is - csak álló. (Szerintem inkább kicsit hanyatló, legalábbis a kiindulási helyzethez képest.)



Fel kell hívnom a figyelmedet, hogy nem az edzőnek kell lefutnia 10 másodperc alatt a 100 métert, hanem a sportolónak. A kritikusnak nem kell jobban játszania a kritizáltnál, mert ha ez lenne az alapvető feltétel, akkor mindnyájan kussban lehetnénk, alig pár ember mondhatná el a véleményét a zeneszerzőkről, ill. az előadói produkciókról. Hisz valószínű, hogy - zongoránál maradva - még Szentpéteri Csilla produkcióját is kevesen tudnák itt túlszárnyalni, pedig felteszem, te sem tartod őt (mostani produkciói alapján) korunk egyik kiemelkedő zongoraművészének...

Hozzászólás Rákai Zsuzsa zenetanár kritikai észrevételeihez, mely Bogányi Gergely Kossuth- és Liszt-dijas zongoraművész 2008.okt.25-én tartott zongoraestjéről jelentetett meg a Fidelio internetes portálján.



R.Zs. sorairól elsőként a "Köhög a bolha" c. efektus jutott eszembe.



Örülök, hogy megtudhattam azt, hogy Bogányi Gergely zongoraművész 2008.október 25-én a Művészetek Palotájában szokás szerint teltház előtt ismét VITÁN FELÜLI teljesitményt nyújtott.



Ezt erősitette meg Rákai Zsuzsa pályakezdő vidéki zenetanár észrevétele mindazok számára, akik nem voltak ott. Látjuk, hogy a cikk csupán arról tanuskodik, hogy a Művész Úr interpretációját egy ember még biztosan nem értette meg, hiszen a "kritiká"-nak szánt sorok sokkal inkább az átütő irigységét tükrözik, s azt, hogy egy zenepedagógusnak nem sikerült JELEN lennie az előadáson úgy, ahogy az egy szakemberhez illik. Ezt abból is tudhatjuk, hogy az elhangzott művekről - sem pozitiv- sem negativ értelemben - egyetlen KONKRÉTUMOT SEM TUDOTT emliteni. Igy a cikk FELESLEGESEN hosszú negédes sorai nem arról a művészről szólnak, akire büszkén tekint - nemcsak egy ország - ahol viszont a tudás az érték, nem a " ki tud több sort kitalálni?"- melyért a cikk irója honoráriumát kapja?

Látható, hogy még sokat kell fejlődnie a "magyar zenei életnek" ahhoz, hogy azon a szinvonalon jusson el Bogányi Gergely - s természetesen több más nagy mester - által képviselt művész üzenete hozzánk - emberi és szakmai értelemben. Inkább örömmel töltekezhetnének az itthon állomásozó kortársak is - legyőzve saját kudarcélményeitől áthatott szubjektivitásukat.



Rákait az zavarta, hogy Bogányi Gergely előadása közben FIGYELNIE KELL, mert nem ismétli - még önmagát sem. Függetlenül attól - hogy ő is ember, aki hibázhat, s hibázzon is - hagversenyeinek értéke az alkotó szellemi energiából születik meg, üzenet, mely sajnos R.Zs-hoz nem jutott el - szemben a jelen lévő tömegekkel, akik számára a Művész Úr felejthetetlen élményt nyújtott, viszont nem pazarolják idejüket cikkirásra, inkább megveszik a jegyet és/vagy bérletet a művész következő hangversenyeire.

Mert akik értik, s tudják, hogy Bogányi Gergely személyében CSILLAGOT üdvözölhetünk , s tudjuk: "aki másokat kicsinyel, az sose nagy!"



Szerencsére a csillagnak nem kell megkérdeznie:"Ragyoghatok?"



Tisztelettel: Tóth Ágnes

(És ráadásul semmi sercegés, kattogás, kihagyás, ugrás és tűelakadás, ami oly varázslatossá teszi a régi nagyokat.)

Végre valaki le merte írni kritikusként, amit én már évek óta szajkózom, hogy Bogányi nem virtuóz zongorista, nincs meg hozzá a kellő technikai tudása. (Vagy ha megvan, akkor nem gyakorol eleget...).



Ő - elég felületesen - kielégíti a közönség egy jelentős részének romantikus zongorista ideál iránti vágyát megjelenésében és játékával is. Nem rossz zongorista, de távol áll a zsenitől, legalábbis, ami a játékát illeti. Önmaga eladásában vitathatatlanul zseni (ő vagy a menedzsere), hiszen hány vele azonos kaliberű vagy nagyobb tudású zongoraművész adhat évente tucatnyi teltházas koncertet?!

Rákai Zsuzsanna több mint tizenkét hónapja nem fogalom a magyar zenei életben: neve egyet jelent a nemzetközi hírű, frappáns stílusú, virtuóz tollforgató ismérvétől való távolmaradással. Ő az a kivételes tehetség, akire a hazai zenei élet az ötvenes évek nagy kritikus-generációjának utánpótlásaként nem tekint – őszintén szólva valóban kissé úgy, mint a sportolók esetében, nem önmagában ítélve meg a teljesítményét, hanem egy dicsőséges sorozat szükségszerű folytatásának totális bukásaként értékelve pályafutását.



Ennek következtében a róla...





Undzóvájter, undzóvájter, fórumtársak, lehet behelyettesíteni.

Kérem, engedjék meg, hogy elmondjam privát véleményem a cikk és a koncert kapcsán.



Ha a cikk Tisztelt Szerzője áhítja a precizitást és a kifinomultságot - melyekben írása szerint nem volt része a koncerten - kérdezem én csak csendben, hol találhatóak meg mindezek az Ő vaskos barokk körmondatai elcsigázott kavalkádjában? A papír, s főleg a virtuális sajtó mindent elbír, még a cukormázba csomagolt negatív kritikát is. A kritikával önmagában nincs baj. Még a negatív kritikával sem. De a negédesség árt a gyomornak. Ha áhítunk valamit, csak akkor ér el minket, ha hagyjuk, s ha mi magunkban is megtalálható legalább csírájában vágyunk tárgya. Ősigazság.



Boldog vagyok, hogy ott lehettem a szombati koncerten. Felejthetetlen, varázslatos élményben volt részem a Művész urat hallgatva, ismét. Személye és játéka egyaránt magával ragadó. Érzékeny művészetében lélek és tartalom van. Értéket közvetít. Őszintén remélem, hogy még sokáig gazdagít fogékony lelkeket játékával.

Nekem csak annyi a bajom, hogy RZs privát véleményét miért adja a HAZAI ZENEI ÉLET szájába? Elég régóta benne forgolódom, de még egyetlen jelentős zenésszel (komponista, karmester, pianista,  más hangszeres) nem találkoztam, aki osztotta volna ezt. Bogányi ügyes zongorista, aki - okosan - elkerüli azon buktatókat (Bach, Beethoven, Rachmanyinov, Bartók...), amelyeket az a bizonyos 50-es nemzedék sosem tett. 



Utánpótlás éppen ezért nem lehet. Semmiképpen sem.

"Bogányi Gergely több mint egy évtizede fogalom a magyar zenei életben: neve egyet jelent a nemzetközi hírű, fiatal, virtuóz zongorista fogalmával. Ő az a kivételes tehetség, akire a hazai zenei élet az ötvenes évek nagy pianista-generációjának utánpótlásaként tekint..."



Nem voltam ott Bogányi koncertjén, de sokszor hallgattam már, lemezről is; szeretem, tisztelem, de...



Vitatom, hogy ő lenne az egyedüli /=kivételes/, aki...

Nem ismerem az összehasonlításban szereplő évtized /ötvenes évek/ nagy pianista generációját. Kik a tagjai? /Ránki 51-ben, Kocsis 52-ben, Schiff 53-ban született, ők egy generációhoz tartozó Kadosa-tanítványok, de kik azok, akik akkor már nagyok voltak?



Végül: egyetlen ember lenne egy egész generáció utánpótlása azokon a magas szinteken?