Az is megoldás lenne, hogy a szövegben első említéskor az Alekszej Vologyin mellé zárójelbe beírnák az Alexei Volodin alakot, s akkor mindenki megkapja a magáét.



Sőt!

A szerző és a cím nevét is érdemes többféleképpen feltüntetni, hogy a másság még inkább tisztelve legyen.

Pl.:

Sztravinszkij (Stravinsky, Stravinski, Strawinsky): 

Three mozgás aus Петрушка

Kedves Molnár Szabolcs!



Beigazolódott, hogy egy gyorsreagálású portálnak több a haszna, mint a papíralapú anyagoknak, így rögvest folytatom.

Elolvastam én az egész cikket, mind az 5370 karaktert, kontextusukban, ahogy szánta.

Tetszett!

A sokszor SEMMITmondó 320 vagy alig több leütéses "kritikáktól" meg néha kiütést kapok, mert semmi tartalom, pedig a Fidelió sokat elbír.

A mert szót szándékosan hagytam el, mivel mindössze két megjegyzésem volt, és az elsőben még a 320 karaktert is sokalltam/ bár nem számoltam meg/, én legalábbis ezt az észrevételt sokkal kevesebbel is közölni tudtam volna, hiszen a dolog - szerintem is -  SEMMIT sem jelent a lényeggel szemben, amit remekül ki is fejtett, mint már írtam tömören.

A zongorista nevének írása fel sem tünt, viszont örülök, hogy a petruskás darab/ok/ címének helyes írásáról hasonlóan gondolkodunk.

Fidelió    :-)) Máskor fogadtassa el a "javítási" ötleteit!



Tegnap esti rádiós beszélgetésük is nagyon tetszett, Kovács Sándort itt mindenki hiányolja..., tiszteltetem: a név mindegy

Mivel kritikusként törekszem arra, hogy az állításaim érvelésen (hogy ne mondjam: bizonyításon) alapuljanak, szeretném felhívni a figyelmét az idézett mondatok kontextusára. A megelőző passzusban Volodin „közepes diszpozíció”-jára utalok, ezt (a folytatásban) igyekeztem tényekkel alátámasztani. Az Ön által az idézett mondat elejéről lefelejtett „Mert” szócska erre a szoros kapcsolódásra vonatkozik.

Mivel az idézett „semmiket” sorjázó gondolatmenetnek van folytatása is, szeretném azt is a figyelmébe ajánlani: egyrészt azt, hogy a nyilvánvaló technikai bakik ellenére érzékelni lehetett Volodin felkészültségét, másrészt – és ez a fontosabb – szerettem volna leszögezni, hogy nem akarok felületi jelenségekkel pepecselni (mivel SEMMI jelentősége nincs) egy sokkal fontosabb dolog helyett, ez pedig a MŰVEKRŐL VALLOTT FELFOGÁS. Cikkemben erre helyeztem a hangsúlyt az Ön által idézett 320 karakter mellett további 5370 karakterben.

Ami a helyesírást illeti. A cikket Alekszej Vologyinról írtam, ezt a Fidelio szerkesztői cserélték Alexei Volodin alakra. Van benne logika, hiszen az internet-keresések világában nagyobb eséllyel bukkan rá a böngésző erre a cikkre: Vologyin nevét többen írják be a google-ba Volodinként.

Gondolom, nem okozok meglepetést, ha ugyanezt mondom el a műcímekről is, a kérdéses darabot így írtam le: Stravinsky: 3 tétel a Petruskából.

Tisztelettel: Molnár Szabolcs

"... ugyan miről árulkodik egy két melléütés? Mit jelent az, hogy például a c-moll szonáta első tételének főtémájába az Esz mellett megszólalt egy fránya D is? Van-e jelentősége annak, hogy ugyanebben a tételben a kényelmetlen trillák nem hatnak természetesnek? Semmiről nem árulkodik. Semmit sem jelent. Semmi jelentősége nincs."

Még jöhetett volna néhány semmit sem jelentő, vagyis teljesen fölösleges kifejezés, de akkor minek erről írni? Korábban M. G. írt hasonlókat értelmetlenül, bár ő még alaptalanul is másról :-(

A Fidelióban az a jó, hogy egy esti koncertről már másnap beszámolhat, de vigyázni kell a mondandóra, az arányokra!



Egy zenemű nagyon közönséges címét én magyarul írnám le, a műsorlapra is: pl. az 1921-ben írt Trois mouvements de "Pétrouchka" helyett - Három tétel a Petruskából, mint ahogy német és angol közönségnek az ilyeneket a saját nyelvükön írják le.

Furcsa volna más esetben, ha Bartók Gyermekeknek c. remekét magyarul írnák le külföldön, vagy CD-n. Helyenként: Für Kinder, For children vagy Children vagy Pour les enfants stb. a célszerű, ahogy a gyakorlatban is nevezik e darabokat.