Pierre Cochereau halálának 25. évfordulója alkalmából emlékműsorral jelentkezik Az utókor ítélete most szerdán, 2009. május 13-án este, 23.45-kor, az M1-en. 



Varnus Xaver műsorában Kárpáti Józsefet és Baróti Istvánt is láthatjuk a közreműködők között! 

IN MEMORIAM...   



http://www.notredamedeparis.fr/Hommage-a-Pierre-COCHEREAU

Vegyük elő a jobb sorsra érdemes régebbi orgonás topicjainkat, hátha lesz újabb érdemi hozzászólás.

Szép volt, Sipirc!

Kedves Cisz, Guillou, szerintem mindkét prominens orgonistának helye van a francia orgonaimprovizáció és -kompozíció terén. Lehet, hogy Cochereau utóbbi kategóriába való besorolása sokakat borzolna, de az tény, hogy improvizatőrként nemcsak későbbi zeneszerző-generációkra hatott, de jeles kortárs zeneszerzők is elismeréssel nyilatkoztak róla. Tanára, Duruflé még talán elfogultnak is mondható, de itt van például Arthur Honegger, aki szintén "kalapot emelt" midőn egy nagyszabású mise alkalmával (de Gaulle-temetés? Hirtelen nem emlékszem, majd megnézem a könyvben) ott járt a Notre-Dame-ban. Zeneszerzői tehetségét egyébként a Jeanne Joulain által elemzett Orgonaszimfóniája is tanúsítja, amelyről utóbbi jeles orgonista hölgy terjedelmes elemzést írt. Guillou visszaemlékezésében többek közt kiemeli, hogy zeneszerzői tevékenység helyett Cochereau a modern technika adottságait használta ki és felvett improvizációival iskolát teremtett. (Amelyek hallgatására buzdít különben Guillou mester.)

Ami tradicionális, a tonalitásba nyugvó (na de micsoda viharok és zenei tüzijátékok után!)  improvizációit, illetve azok nagyközönség általi élvezhetőségét illeti, azt mi sem sommázza jobban, mint másik tanára (amint Guilloué is), Marcel Dupré ajánlása, amit a svájci orgonistának, Gérard Delatenának adott "útravalóul": "Szereti a szép improvizációt? Akkor menjen és hallgassa meg Cochereaut a Notre-Dame-ban: nem fog csalatkozni! ("Vous aimez la belle improvisation? Allez donc écouter Cochereau á Notre-Dame: vous ne serez pas déçu!")

Kedves Cisz!

Köszi a találó megfogalmazásért, és egyet is értek véle, kivéve a végkonklúzióval: Guillou "zenei káosza", (őrült beszéd, de van benne rendszer) szerintem autentikusabb esztétikai megfogalmazása létünknek, korunknak. Nézzük csak meg, hogy pl. itt a Fidelión is micsoda indulatok, emberi mélységek-magasságok, sötétségek és világosságok csapnak adott esetben össze. Mindebből (is) arra következtethetünk, hogy az ember (még) önmaga számára is ismeretlen és félelmetes valami, hát még a másik ember számára.  Hogy Illyést idézzem: "hazák vesztek el- ki meri siratni verklifutamokkal?" Nos, persze nem gondolom, hogy Cochereau csak verklifutamokat alkotott orgonán; ennél kevesebbet gondolok róla: egyáltalán nem alkotott a szónak az esztétikai-reflexív értelmében. Ő improvizált, és nem győzöm a kompozíció és improvizáció terminológia-esztétikai diszkrepanciáit magyarázni itt a Fidelion. Guillou a szó-szoros értelmében is az egyike az utolsó nagy orgonista-zeneszerző-improvizátoroknak, fenntartva ezt a régi hagyományt. Cochereaunál önálló műfajjá lesz az improvizáció, de ez távolról sem ekvivalens a zeneszerzéssel. Az, hogy korunkra önálló versenyszámmá vált az improvizáció, az degradálta e műfaj zenei-alkotói mozzanatait. Az orgona improvizatőr orgonában gondolkodik, a zeneszerző zenében... Nézd csak meg pl. Guillou, Hakim, Ecaich, nemcsak orgonára írtak, tehát egyetemesen gondolkodnak a zenéről. (Más kérdés, hogy Hakim és Ecaich egyfajta tonális fordulattal, inkább eklektikusabb zenei világot építenek, azaz inkább posztmodernet, mely sok tekintetben "visszalépést" jelent egy klasszikusabb formai egységhez és  zenei szinkretizmushoz.) Ezért is élvezehetőbbek műveik. Guillou az "utolsó" igazi modern (orgonista): atonalitás felé törekvő, de mindig "dallamos", azaz nem követi a Ligeti féle Clusteres stílust.

Művészete nem fedi "lágy" harmóniai menetekbe, kompromisszumos megoldásokba az embert, mint meghasonlott teremtményt. Az ő kozmosza tényleg egy "zavaros" folyó, de azzal a megkötéssel, hogy szintén Illyést idézzük: "ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja". Lehet ez ellen úgy tiltakozni, hogy kivonulok az improvizációja-művei közben, azaz "moderálom" magamban, de a modernitás valósága sokkal inkább a konfliktus, mint a lágy és hamis egyetértésé, legalábbis Guillou olvasatában...Úgy is fogalmazhatnék: Cochereau "barátja" volt az orgonának (közönségnek)  Guillou harcostársa.

Cochereau művészete sokkal élvezhetőbb számomra, mint Guillou-é. Ez utóbbi művészete számomra olyan, mint  egy őrült gyorsasággal örvénylő folyó, amelybe fejest ugrani csak nagy felkészültséggel, tudással érdemes, amúgy önpusztítás :-DDDD



Cochereauhoz  viszont nem kell külön dekódoló kulcs és "biztonsági felszerelés", imprói nem "nyelnek el örökre", sőt, élvezetesek még a laikusok számára is!

Elnézést a Guillou imádóktól, de hát ahányan vagyunk, annyiféle vélemény.

Alapjában véve egyet értek Veled, Guillou mester, de két dolgot szeretnék megjegyezni:

Talán nem alkotott maradandót, de mindenképpen úttörő szerepet vállalt az orgona zene szélesebb tömegekhez történő eljuttatásában, és mert szakítani a megcsontosodott hagyományokkal. Mind játékstílusban, mind pedig hangzásvilágban.

Szerintem nagyot alkotott az improvizácó tanátítása terén is, hiszen ha meggondoljuk és meghallgatjuk azokat, akik akár csak egy kurzoson is részt vettek nála, mind a mai napig "Cochereau-san" improvizálnak. Akár Leányfalusit, akár Barótit, vagy éppen Várnust hallgatjuk.



Én személy szerint szeretem az improvizációi többségét, persze igaz az is, hogy van olyan is, amelyiknek egyszerűen nem találom a mondanivalóját...



Az pedig, hogy hogy játszott "írott" darabokat? Itt mindenekelőtt a Bach interpretációit emelném ki (mégha ezzel esetleg vitát robbantok is ki). Szerintem többségük zseniális...!! A C-dúr toccata-ja (564) egyszerűen lenyűgöző, a G-dúr prelódiuma (541) pedig utánozhatatlan! Az méltóságteljes elegancia..., számomra az egyik top-off!!



Szóval... lehet, hogy valamilyen megközelítésben zseni volt, lehet hogy nem... De hogy úgy élt, az biztos! Sajnos annyi ideig is...

Nos, bár sosem voltam igazán a rajongója, el kell ismerni, hogy eklektikus (népszerű)stílusa, -habár sok zenei közhelyet és ismétlést is tartalmaznak- improvizációi sokakat bűvkörébe vont. Mindazonáltal én azt gondolom, hogy az ipmrovizáció akkor "ér" valamit, ha az zeneművek előképe, előgondolata és nem pusztán önálló koncertműfaj. Bachtól. Beethovenen át, Lisztig, Bartókig bezárólag ez így működött. Cochereau-nak nincs zenetörténetileg jelentős orgonaműve, legfeljebb jelentős improvizációi. A kettő nem ugyanaz. Ugyanez érvényes persze Latry-ra, Lefebre-re, stb. Az ő koncert és liturgikus improvizációik betöltik funkcióikat ott és abban a pillanatban, ez a művészet azonban mégsem maradandó. Eschais, Guillou, Hakim (improvizációs) és zeneművészete jelentik ma azt a vonalat, mely nemcsak a pillanatnak szól, hanem leírt művekbe kikristályosodva is megmarad. A különbséget úgy tudnám valahogy leírni, hogy ahhoz, hogy jól improvizáljon valaki (túl a technikai felkészültségen) "elég" jól tudni a zeneelméletet, ellenponttant. A zeneszerzéssel egybekötött improvizáció egészen más kategória. Ott "zeneszerzést" kell tanulni és persze tehetséggel rászületni. Az improvizációt és a zeneszerzést tehát teljesen más osztályokban tanítják. Persze sokan vannak (így az említett hármas triász is), akik mindkettőt elvégezték, de nyilván született tehetségek is, mert önmagában a papír itt boldogít a legkevésbé. Leegyszerüsítve: az improvizáció tanítható és tanulható, a zeneszerzés csak elvben. Oda születni kell, hogy "érezd". Oda nem elég zenei-harmóniai-ritmikai sémákat tudni, oda eredeti zenei gondolat kell, és az bizony ritka. Ligeti nem volt orgonista, Volumina c. műve mégis nagyobb zenei teljesítmény mint 10 "improvizátor" összerakva. 

A mai improvizációs trendek egyébként igen eklektizálók. Persze, mert a "tonális kelepcékben" tartja fogva a népszerűség és a közérthetőség. Egy atonális, clusteres improvizáció esetleg megfogyatkoztatná a közönséget a műsor végén, nem megdicsőítené, mint mondjuk egy Toccata impro. Mindazonáltal én a kiutat a tucatimprók harmóniai-ritmikai világából az atonalitás fele látom. AZt hiszem, ha egy impro sporttelejesítménnyé válik, az már sokszor megy a zenei tartalom rovására. Sok példát láthattok ezekről a youtub-on. Én most csak Cochereau-ét ajánlom, mert még esetleg a Nagy Testvér alias Fidelio moderál, mint OFF

Cochereau-ét : www.youtube.com/watch?v=0BeTMVQ04Ww

Milyen igaz, köszi, cisz. Megpróbálok majd újra hozzátenni, bár igazából nem tudom, mi az ami már közhelynek számít e témában, mert mindenki tud róla. Eddigi infóim jórészt a könyvből merítettem (majdnem nagybetűvel írtam, de az csak egy könyvnek jár ki...), újságcikkekből, CD-fül- és webszösszenetekből amit régebbi tanulmányaimhoz gyűjtöttem. Viszont a könyvben (már csak az erőteljesen rozsdásodó franciatudásom életbentartása végett is újra-újraolvasgatván) a minap akadtam rá egy koncertfelhívó szórólapra amit húgom hozott akkori párizsi látogatása idejéről: 2004. március 6, szombat este 8-kor Cochereau-emlékkoncert az orgonista halálának huszadik évfordulóján. Két kép Cochereauról, előadók a templomi nagykórus-kiskórus (vez. Nicole Corti), a konzi rézfúvós együttese, a nagyorgonán Philippe Lefebvre, a karorgonán Yves Castagnet.

Érdemtelenül elsüllyedt topic. Na de a tavaszi nagytakarítás keretében  most leporoljuk.

Hali!!  Igen átjátszom kazettáról, amint lesz egy kis időm a Leányfalusi imprót!



A demonoidra is megnézem, hogy van a meghívom, ha nincs, akkor péntekente lehet regisztrálni.



A torrent az egy "link fájl, kell hozzá egy kliens is

Tudna küldeni valaki nekem egy demonoid invitation code-ot? Köszönöm!

Kedves Chamade, most látom csak, hogy írtál ide. Most különösen érdekelne Leányfalusi Vilmos felvétele, áll még az ajánlatod? :-) Hová tudod feltenni?



Mi az a torrent fájl amúgy? :-DDDD

Ennyire azért nem vagyok PC guru :-DD

Itt a link hozzá:



www.demonoid.com/files/details/1053904/13278364/

A www.demonoid.com on fent van a torrent fájl egy több mint 2 gigás, 6 CD-s anyaggal, ebből 2 CD csak improvizáció. Erre a weboldalra sajnos csak péntekenként lehet beregisztrálni. Nekem simán lejött a 6 CD anyaga, csodálatos felvételek, és az orgona a fénykorában szól!

A wikipedián nyitottam két oldalt:



http://hu.wikipedia.org/wiki/Cochereau



http://hu.wikipedia.org/wiki/A_p%C3%A1rizsi_Notre-Dame_nagyorgon%C3%A1ja



Lehet szabadon szerkeszteni bárkinek!

Hello cisz, nekem van tőle egy kazettám, eléggé hasonló a Cochereau stílusához, ahogy játszik. Járt hozzá Nizzába a kurzusokra úgy tudom. Előkerítek egy kábelt és megpróbálom bedigitalizáni, és akkor átküldöm neked, ok?

Kedves Fórumtársak, érdemtelenül szállt a mélybe ez a topic, ideje kicsit leporolni, nemde? :-)



Beszélgessünk még Cochereauról, nekem pld. onnan jutott eszembe, hogy olvastam  róla Leányfalusi Vilmos kapcsán. Ma lesz L. V. orgonaavató koncertje a kalocsai főszékesegyházban, délután 5-kor, és úgy tudom, imprózni is fog. Nagyon kíváncsi lennék, milyen stílusúak az imprói, sejtem, Cochereau hatása érződik rajta! Van valakinek esetleg Leányfalusi Vilmos CD felvétele, vagy házi koncert felvétele?

Még mindig fantasztikusan szólnak ezek az imprók...

Sipirc, vannak esetleg újabb érdekességek a tarsolyodban? :-)