Igen, szomorúság áll(t) a háttérben, de bővebben nem fejteném ki...

Csak nem leselkedtél más fórumon esetleg, hogy így eltaláltad a nevem? :)))

És igen, szerintem ez tipikusan női név.

Azóta elolvastam-meghallgattam a kritikákat, és be kell valljam, igazat szólnak, Kremer "nyúzta" a hegedűjét. Viszont én közvetlen közelről láttam ahogy játszik, és úgy éreztem, szívvel játszik.

Nagyon rég óta készültem erre a koncertre, már augusztusban megvettem a jegyeket, és izgultam, hogy ne jöjjön közbe semmi.  És próbáltam minden hangot, minden képet magamba szívni, és élvezni az előadást, és nem keresni benne a hibákat :)

Először láttam őt élőben, és számomra fonos volt, hogy pozitívan éljem meg ezt a találkozást.

Az Air pedig mondhatni "formabontó" ráadás volt, különben első pillanatban én is elcsodálkoztam, amint megszólalt, de jól is esett, talán épp az volt benne a különleges, hogy nem egy lendületes tapsot kiváltó zenét választottak, hanem egy elmélyülést nyújtó, de mégiscsak "slágert".

R az életrajzában írja, egy idő után ijedten vette észre, hogy egy hangmagasságnyit romlott az abszolút hallása, és ettől megijedt. Talán erre vezethető vissza...

Mintha Richternél is ez lett volna.

Édes Kömény (már ha hölgy vagy - bár ez mintha "hímneműsített változat" lenne a nevedben), remélem, nem valami szomorúság áll a háttérben.

Én sem fetisizálom a kotta nélküli előadást, csak emlékeztem rá, hogy Kremer egy súlyos memóriaprobléma után elvi okokból kottából játszik már évek óta. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudja fejből a művet, csak biztonsági okokból teszi ki a kottát. 

Miután nem voltam jelen a múlt heti koncerten, kíváncsi voltam, tartja-e még ezt a szokását?

Nem kell "fetisizálni" a kotta nélküli előadást - ez részben szokásjog kérdése, hiszen egyes hangszeresek szinte soha nem játszank kotta nélkül ( fúvósok és orgonisták), persze hegedű- és zongoraverseny esetében "fehér holló"-nak számít a kottából játszó művész. Igazából szvsz semmi jelentősége sincs..

Bevallom, Kremerrel szemben igen elfogult vagyok - nagyon szeretem a hegedülését, sajnos régen hallottam élőben, de akkor fenomenálisnak tartottam..  A felvételei a mai napig nem okoznak csalódást. Mindent  tud a hegedűn  - a kritikában emlegetett  "ezerféle csúnya hang" nekem erős túlzás, hogy ne mondjam poén számba megy - igaz, a mostani koncertet nem hallottam..

Lehet, hogy az emlékezet szépít, de bizony tudott ő gyönyörű hangot előcsalogatni nemes hangszeréből, nem is keveset..

Egy történet: Sok évtizeddel ezelőtt a MÁV Zenekar szólistájaként valamelyik vidéki nagyvárosban játszották volna a Beethoven hegedűversenyt, de tévedésből a Csajkovszkij koncert zenekari anyagának kottája került a ládába. Kremer mintha mi sem törtét volna eljátszotta - ragyogóan, mintha erre készült volna...

Hopp!

Érdekes felvetés, nem is gondoltam bele....

két nézőpont lehetséges, valóban még egy lendületes dallam, amibe akár beletapsol a közönség is....(vagy azért mégsem) tudott volna ütős lenni, de ez az "andalító" zene épp az ellentéte az előtte elhengzottaknak, inkább egy levezetés.... Igen, talán nem az a tipikus "ráadásnak való" zene....

Perpillanat nekem nagyon jól esett hallgatni akkor, de ez magánügyből fakadt.

Köszönöm! Már a Szláv táncok is feldobják az embert :) Lehetett volna esetleg még egy szláv tánc a ráadás, az Air kicsit fantáziátlan MINT ÖTLET.

Évek óta mindig abból játszik. Nála a minőség szempontjából ez a körülmény indifferens. Mindig jó.

Kremer igen

Igen, csak gondoltam, hogy tudjátok akkor is, ha nem részletezem ki...

Mi az az Air c. darab Bachtol.

Ugye nem a III. D-dur zenekari szvit Air tetelerol van szo?

Kottából játszott?

Hát én nagyon laikus vagyok, csak érzéseket tudok elmesélni....

Szóval, szerintem óriási volt :)

A műsorválasztás, mint már említettem alapvetően kiváló: három Dvorak Szláv tánccal kezdtek, majd Csajkovszkij hegedűversenye Kremer szólójátékával, végül a szünet után az úgymond "kissé nehezebb" Sosztakovics szimfóniával, ami viszont szintén jó választás volt, a 9. ugyanis kevésbé elvont, mondhatni felhőtlen, vidám zene...

Pletnyov kotta és pálca nélkül vezényelt. Nem tudom eldönteni, hogy kissé színpadias volt-e, és rájátszott erre, vagy szükséges volt ez a fajta "stílus", ahogyan vezényelt, mindenesetre látványos, hangulatos, és szimpatikus volt, amit csinált....

Szerencsés voltam, jó helyet sikerült választanom anno, közvetlen elöl (2. sor), bal oldalon, épp a szólóhegedűvel szemben (tudatos válsztás) így mind a karmester, mind Kremer legapróbb rezdüléseit is láthattam, ami külön élvezetessé tette az előadást, ugyanis nem csak a zenét tudtam élvezni, hanem azt is láttam, ahogy az előadók átélik a játékot.

Kremer játékát olyan odaadóan figyelte a közönség - ritka pillanat - hogy még a lélegzetüket is visszatartották, egyetlen halk köhintés sem zavart bele amikor épp szólót játszott a tételekben.

Sajnos én túlzottan elfogult vagyok Kremerrel szemben, úgyhogy nem tudok semmi rosszat mondani a játékáról, nekem nagyon tetszett.

Látni lehetett, ahogy átéli az egészet, ahogy ő maga az egész lelkét adja át a hangszerén keresztül. Legalábbis én ezt éreztem (ezért mondom, hogy nem értek hozzá)

Sajnos csak egyetlen ráadást adott, az is valami nagyon modern darab volt, fogalmam sincs mi....

A zeneker az Orosz Nemzeti Zenekar, nevüket még nem is említettem....

Talán a kezdetek, az elsőként előadott Szláv tánc gyengébben indult, mint ami lendület benne volt, de ez inkább csak a kezdeti bemelegedés lehetett, amúgy szerintem végig fegyelmezetten, összeszedetten, lendületesn és érzékien játszottak.

Ráadásnak Bach Air c. darabját adták, csodaszépen :)

Gondolom, hétvégén az ÚZÚ-ban mondanak róla "hivatalos" kritikát, legalábbis remélem :)

Illetve nagy valószínűséggel lesz róla szó a Mindennapi klasszikusok c. blogban is.

MESÉLJ!

Leginkább, mert aktuális... bár gondolom ezért is ma írtad.

Ma este a MűPában lép fel, az Orosz Nemzeti Zenekarral, és Gidon Kremerrel. És már alig várom.... :)

Ja, és egy zseniálisan összeállított műsorral.

Éljen Pletnyov (PC-n 'Pletnev'), de a cím becsali. A VÁD alól mentették fel. Persze jó lenne tisztában lenni az igazsággal is - ha valamire utalni akart a megjegyzés az orosz maffia és a korrupt thaiföldi hatóság viszonyáról.