halihó:)

valaki el tudná nekem küldeni a Ránki fantasztikus h-moll szonátájának a linkjét??mert meghallgatnám mégegyszer csak nem találom a linket:( valaki tudna nekem ebben segíteni?

előre is köszönöm :)

Nicsak, milyen linket kaptam! :))
 
http://nol.hu/kult/fay-kritika__dedi_kul
 
EZT nevezem én kritikának.

Ránki tegnap ismét bizonyította, amit tudunk róla. Mégsem volt unalmas :)
 
Három "fő profilját" hallhattuk: Bartók (Kolindák, két sorozat), impresszionizmus (Debussy: az Images két sorozata), és az est csúcspontja: Liszt h-moll szonátája. Kedves "kémeim" jelentése szerint ismét egy "előkoncert" után lépett fel a Bartók Teremben, lehengerlő életerővel és egyben finomsággal. A Kolindák, mellyel Bartók a két nép mély rokonságát akarta illusztrálni, a legszebben "sikerült" (nem próbálkozás volt), Debussy képei közül talán a "Harangszó a lombokon át" raffinált megoldásai álltak leginkább a kezére. De a h-moll szonáta volt a leginkább a "mienk" - közel századszor játszotta koncerten, olyan átéléssel és művészi erővel, hogy minden kis összefüggés is a legvilágosabban állt előttünk.

Kedves Ennio, az tény, hogy Schiff Chopinnel valami nagyot "akart", aztán ez jött ki belőle. A legfinomabb vagyok, ha azt mondom, modorosság. Mégis súlyosabbnak látom a helyzetet Kocsis esetében. Kocsis "világosan felismerhetően" Chopint játszik, nem kifacsarva, de a saját, ismert kocsisi stílusvilágába borzalmas erővel belepréselve. És ez sokkal zavaróbb a számomra. A keringők kopognak, szétesnek. Egyszerűen Kocsis az a speciális zseni, akinek pont Chopin nem való. Schiff TUDNA segíteni magán, Kocsis nem. Alkatilag idegen tőle.

Namost, kedves Zsölény...



A magam részéről sokkal többre tartok egy "rossz" Kocsis-féle Chopin-interpretációt, mint Schiff ezirányú ténykedéseit. Schiffnél katasztrófális a helyzet ezen a téren, míg Kocsis egészen más tészta.

Schiff Bachját, Mozartját, Beethovenjét, Schubertjét, meg még jónéhány egyéb interpretációját viszont tudom értékelni. Más kérdés, hogy a "cipollai személyiség" találó kifejezés az ő egyéniségére...

Kedves Pigor, "Schiff pl. remekül játszik Mozartot és Beethovent és jól játszik Bachot is", írod, én beerősíteném azzal, hogy Bachot is kitűnően játszik, de élőben egész más hatást gyakorol, amikor "cipollai" személyiségét is beleadja, mint amikor lemezről hallgatod - ott elég kopogós, kimért (biztos ismered a nagy sorozatát). Ellenben szerintem Schubert nagyon neki való.



Chopinben nem egy ász. De aki igazán rossz Chopinben, az nem ő, hanem Kocsis.

Kedves Balázs!



"De én konkrétan Ránkival hasonlítottam össze és hát Ránki előadása, Pogorelich után, már hallgathatatlan."



- a "hallhatatlan" lenne a megfelelőbb kifejezés kitűnő barátom szerint, hiszen Pogorelich úgy bekeményít, hogy becseng tőle a fülünk.

Valójában természetesen Pogorelich is zseniális, Schiff és Ránki is, csak ki ebbe szerelmes, ki abba. "Ténynek" hiszed az önmagában tiszteletreméltó érzelmeidet.

Ok, Balázs, bár a fingást is lehet művészien csinálni, de ebbe most ne menjünk bele...



Nekem egyébként az a legfőbb bajom Pogorelich-csel, h - más felvételekkel ellentétben - az ő felvételeit minél többször hallgatom, annál jobban idegesítenek. Ami elsőre csillogó megoldásnak tűnik, az harmadikra idegesítő modorossággá változik. Tanulság (ezt is teszem): nem kell sűrűn P-t hallgatni...

Rendben.

Kedves Pigor! Én nem vagyok oda attól, ha Pogorelich fingik egyet, ezt te találtad ki. Ezen gondolkodj el!   És nem írtam azt se, hogy a nemzetközi elismertség nem jelent semmit! Csak azt írtam, hogy nem mérvadó.  Hegedűs Endre nemzetközi elismertsége nagyobb, mint Kemenes Andrásé,  sőt talán nagyobb,  mint Csalog Gáboré.? Szerinted egyben jobb zongorista is náluk?  --- Természetesen hallgatok más zongoristákat is. A kedvenceim közé tartozik Glenn Gould, Dohnányi, Cziffra, Kocsis, Richter, Arrau, Szofronyickij, Radu Lupu, Gilelsz, Eliszo Virszaladze, Horowitz és még sokan mások.

Tisztelt ditta! Miért kellene használnom külön, a "véleményem szerint" kifejezést, ha a saját véleményemet, gondolataimat írom le?! A "véleményem szerint" kifejezést, többnyire az álszerény emberek használják előszeretettel,  akik törekednek arra, hogy az egójukat ezzel a pszichológiai trükkel, kissebbnek tüntessék föl. Én nem tartozom közéjük. És mégegyszer mondom: logikátlan használni, mivel én írok, a saját nevemen.  

ennio! Örülök, hogy Schiffet pocsék Chopin játékosnak tartod, végre valamiben egyetértünk! Én nem írtam egy szót se Pogorelich Angol szvitek felvételéről, nyilvánvaló, hogy Bach nem az ő világa, de ezen a felvételen is remekül játszik, érdemes lenne mégegyszer meghallgatnod. Talán csak nem voltál befogadó...  Katarzis élményt keresni az Angol szvitekben, hát...,  mondj  egy zongoristát, akinek a Bach játékától katarzist éltél át! (De ne Glenn Gould legyen.)  Viszont kiváncsi lennék a véleményedre, a Chopin f-moll zongoraversennyel kapcsolatban! 

A helyesírási tanácsot  köszönöm, bár nem helyesírási versenyre jelentkeztem.., elfogadom, próbáljunk erre is odafigyelni, de azért a kioktató hangnemet, ha lehetséges,  a jövőben kérlek mellőzd! 

Azért ne hozzuk már be ide is a "New York-Tel-Aviv-tengelyt", hogy a nemzetközi elismerés semmit sem jelent. Nem mindig jelent valós értéket, de az értéket képviselő embereket - jelen esetben művészeket - általában el szokták ismerni...



Kedves Balázs, ideje lenne már bővítened a meghallgatott zongoristák körét! Az szíved joga, hogy te rajongsz Pogorelich-ért, de - szerintem - az nem teljesen normális dolog, h attól is odavagy, ha P. fingik egyet. Nincs olyan (legalábbis én még nem hallottam olyat) zongoraművész, aki mindent kiválóan interpretálna.



Schiff pl. remekül játszik Mozartot és Beethovent és jól játszik Bachot is. Sok mást meg nem. Ránkival az a bajom, hogy ő szerintem semmit sem játszik úgy, aminél ne ismernék sokkal jobb előadásokat. Tudom, ez teljesen szubjektív, de én még egyszer sem álltam föl úgy egy Ránki-hv. után, hogy ez igen, ez revelációként hatott. Nagyon jól játszik, de hiányzik belőle az "kis" plusz, ami megkülönbözteti a kiváló zongoristát a jótól.



Ez a plusz viszont szerintem megvan pl. Schiffben és Kocsisban (valamint Pogorelich-ben is...).

Kedves "K",





Milyen igazad van. Nemcsak szerinted, hanem a magyar helyesírás szabályai szerint is így van. A néma hangzók után kötőjellel kapcsoljuk az idegen szóhoz a ragot.

OFF: Ennio, hamár: szerintem "Casadesus-vel", kötőjellel.

190

a tények azok, hogy te nyomod a szubjektív véleményedet, ami nem lenne baj, ha megtalálható lenne benne a " véleményem szerint" kifejezés. A véres erőszak hatására nem fogom Ránkit kevesebbre értékelni, mint eddig....és Pogorelich-et sem jobban szeretni. ( Még mielőtt megkérdeznéd: ismerem az említett felváteleket.)

Kedves Balázs,





Kezdjük ott, hogy Casadesusvel (kászádszü-vel), aztán folytassuk ott, hogy Schiff számomra nyilvánvalóan pocsék Chopin-játékos. Ez utóbbiról volt szerencsém előben meggyőződni. Egészen máshogy nyúl a hangszerhez, mint azt egy Chopin-mű megkívánná, és ezen valószínűleg már nem tud és nem is akar változtatni. Szóval Schiffel nem érdemes Chopint hallgatni. Minden mást, csak azt ne.



Ránki. Valóban nem a mélységek mestere, de valami olyan precizitással, billentéskultúrával,  természetes elmélyültséggel, és koncentrált zeneiséggel  bánik a zenével, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a kvalitásait.



Pogorelich. Van vele VHS-en egy Angol szvitek felvétel. Soha nem bírtam végighallgatni, mert nemhogy katarzist nem éreztem, de untam az egészet. Nagyon ügyes volt, de nem tudott érdekelni.

Kérek mindenkit, hogy ne jöjjön többet a "nemzetközi elismertséggel", mert ez csak akkor lenne mérvadó, ha a világ, tele lenne, bölcs, "megvilágosodott", őszinte, intelligens, tehetséges emberekkel és ők formálnák a "köztudatot". Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Ma egy "nemzetközi elismertség" egészen más dolgokból jön össze, és ez a tendencia évről évre csak romlik korunkban...



Se Casadesus, se más, nem játssza jobban a Gaspardot, mint Pogorelich. Hallottam Casadesussal is. De én konkrétan Ránkival hasonlítottam össze és hát Ránki előadása, Pogorelich után, már hallgathatatlan. És mégegy összehasonlítást javasolok. Aki teheti, hallgassa meg Schiffel Chopin f-moll zongoraversenyét, azután Pogorelichel. Pogorelich ennél a felvételnél 25 éves volt, és mégis sokkal szebben, érettebben, elmélyültebben, (sokkal!) virtuózabban adja elő, mint a nagyon nagy nemzetközi elismertséggel rendelkező Schiff. Aki kifejezetten a virtuozitást szereti, az rögtön a 3. tételt hallgassa, elképesztő könnyedséggel, és hihetetlen virtuozitással oldja meg Pogorelich, míg Schiff, jóval lassabb tempo mellett se könnyed. Ezek a tények. A felvételeket bárki beszerezheti, utána írja meg az észrevételeit.

Brendel valószínűleg Kempffet is szereti.



El kell viszont ismernem, hogy ő maga és Lupu tényleg óriások. Méltó őket egy napon emlegetni Szokolovval.

Eloroztad és átírtad Brendel mondását Cortot-ról? Ő mondta ui., amikor Cortot-t bírálták a "sok" melléütéséért, hogy többet ér egy melléütése, mint másoknak tíz helyes hangja...



Az az igazság, hogy szerintem Schubert egyáltalán nem volt unalmas, se lefojtott, ezért én inkább hallgatom a műveit Lupuval, Kempffel vagy Brendellel, mint Szokolovval!

Ha Szokolov annyit ütne oda, amennyit Kempff mellé, már akkor nagy zongorista volna.

Tudod, mit szeretek a legjobban Szokolovban? Az izgalmasságát. Hogy mi lesz például a nagy Schubert-c-moll szonátából a kegyetlen fojtásával. Eredmény: tökéletes megragadása Schubert életszemléletének.