kedves monika18,

ez nem a TV-2, nem Monika vagy Balázs-show! Grafomániádat egy másik fórumon légy szives! Hozzászólásaid száma eggyel nőtt, de kár volt érte.

A kukoricafej nagynak képzeli magát,mint az ivány.

ps: (mostmár tényleg utoljára):



"véleményemmel sem a szakmabeliek, sem a „laikusok” között nem voltam egyedül...."



Furdal a kiváncsiság, hogy a kb 5 magyar hozzáértő szakmabeli közül kivel? Mert egyébként olyan lehet a helyzet, mint amikor gégész mond véleményt a szemész munkájáról...

Kedves Nádori Péter, email ment. 

Mivel bizonyos dolgokkal nem kívánom a Fidi olvasóit untatni csak egyetlen, a mailban leírt bekezdést illesztek ide.

(folyt.)



Természetesen tudtam, hogy Borsódy játszotta a trombitaszólókat. Ismerem és nagyra becsülöm őt, hallottam tőle remek produkciókat (t.k. éppen az 51. kantátát, vagy 15 éve, egy 10 fokos regensburgi templomban), de most sem a kantáta, sem a brandenburgi nem sikerült igazán ... Ugyanakkor eléggé tisztában vagyok a natúrkürtök és -trombiták megszólaltatásának nehézségeivel, tudom, hogy hiba (gikszer) nélkül játszani jóformán lehetetlen. Ráadásul Magyarországon nincs annyi munka, hogy egy rézfúvós (talán az egy Borsódy kivételével) megengedhesse magának a specializálódást. De abban talán egyetérthetünk, hogy más dolog állandóan „edzésben lenni”, mint egy-egy koncert előtt pár nappal elővenni a natúrkürtöt a spájzból – még akkor is, ha valaki (mint a kérdéses koncert közreműködői is!) nem hakninak, hanem komoly művészi feladatnak tekinti a dolgot … Amikor állandó fúvóskarról írtam, erre gondoltam. (Egyébként két hónappal később, a Haydn Fesztiválon Borsódy nagyszerűen játszott, ugyancsak nem könnyű szólamokat.)



Ami a trombitásokat illeti, a jó Crispiannal azon a Gardiner-lemezen találkoztam először, amelyen a Magnificat után éppen az 51-est fújja Emma Kirkbyvel, és amelynek a licencét az én javaslatomra vette át a Hungaroton, Friedemann Immer pedig a '80-as évek második felében játszott egy olyan Hungaroton-felvételen, ami sajnos, rajtunk kívül álló okokból, soha nem jelent meg (egy soha el nem készült filmhez készült ugyanis).

Amit igazán nem értek, az a fülemre és az ítélőképességemre tett „dehonesztáló” észrevétel.



Ha jól értem, Unicornis nem volt ott a koncerten, én viszont igen, és talán elhiszik nekem, hogy véleményemmel sem a szakmabeliek, sem a „laikusok” között nem voltam egyedül.



Befejezésül: úgy gondolom, hogy aki bármilyen formában a nyilvánosság elé lép, annak vállalnia kell a bírálat, mi több, a … bizgetés kockázatát. Az azonban nem tetszik, hogy ez utóbbi, mármint a bizgetés nickname-eken zajlik, de ez a kedvemért nyilván nem változik meg. Szívesen folytatom a (rög)eszmecserét e-mailen. Címem: peter.nadori@umusic.com.

Az alábbi sorokat a szerző, Nádori Péter juttatta el szerkesztőségünkbe azzal a kéréssel, hogy tegyük közzé a fórumon.





Kedves Unicornis és Mindenki!



Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig vártam a mentegetődzéssel: meg akartam várni, hová „fajul” a reflexiók sora, és úgy látom, hogy most már lassan kifú a dolog.



Tehát a mentegetődzés: belátom, kár volt elfogadnom az ösztökélést, hogy jobb lehetőség híján, szívességből beszámoljak a fesztiválról. (Szeretnénk itt megjegyezni, hogy a cikk csupán azért készült szívességből, mert a szerző  a Régi Zenei Napok szerkesztőbizottságának tagjaként, nem tartotta helyénvalónak, hogy pénzt fogadjon el a fesztivál népszerűsítéséért - e közbevetésünket Nádorival előzetesen egyeztettük. - Fidelio) Részben túl közel van hozzám ez az egész soproni ügy, meg az egész magyar régizenélés, részben bizonyára a képességek is hibádzanak ahhoz, hogy minden igénynek megfeleljek. Azt sem gondoltam, hogy ennyire „vérre megy” a dolog, nem gondoltam, hogy, miközben magam igyekeztem senkit nem megbántani, „HUHH, jól megkapom”, de hát megérdemeltem; suszter, maradj a kaptafánál – már ha van kaptafád.



Igaza van Szinisztrának: lemez-forgalmazó/importőr/nagykereskedő ne írjék kritikát! Még akkor sem, ha deklaráltan nem kritikát ír.

A bevezetőben megírtam, hogy eddig mind a huszonkét fesztiválon részt vettem, hogy sok éve dolgozom a szerkesztő bizottságban. Most ehhez hozzáteszem, hogy 18 évet húztam le az állampárti, monopolista Hungarotonnál, abból tizet, 1980-tól '90-ig komoly- és népzenei főszerkesztőként, és talán nem túlzás, ha azt állítom, volt némi részem abban, hogy a régizenélés polgárjogot nyert kis hazánkban. Mindenkit, aki a magyar régizene-életben működik, ismerek személyesen vagy legalább arcról, sokukkal – amint erre ugyancsak utaltam – baráti viszonyban vagyok. (Mellesleg én szerkesztettem a Soproni Fesztivál 20. születésnapjára megjelent füzetet, amelyben minden közreműködő neve szerepelt, akiét 19 év műsorfüzeteiből ki lehetett bogarászni.) Nem ígértem objektivitást és nem ígértem zenekritikát. Szubjektív beszámolót ígértem, enciklopédikus teljesség nélkül. Neveket pedig éppen pozitív elfogultságom miatt, tapintatból nem említettem, és senkire nem tettem dehonesztáló megjegyzéseket.



(folyt. köv.)

-vagy prekoncepciók nélkül, kellő empátiával tegye. Nameg nem árt némi rálátás a kritizált területre. Nem elegendő a "nem tudok tojást tojni, de..." mentalitás!

Én megincsak azt mondom, hogy lemez-forgalmazó/importőr/nagykereskedő ne írjék kritikát!

ez is kezd lassan elsüllyedni a "hozzászólás a koncertkritikákhoz" topic mellé. Pedig NP-nek kellett volna hallnia a Sonatoresről,Borsódy Telemann-kantáta lemeze mellett az együttesnek legutóbb két CD-je jelent meg a Hungarotonnál....:-)) Vagy csak Boeke ismerős (névről)?

HUHH, ezt megkapta.

ha a koncertkalendárium szereplőgárdája nem változott, akkor bizony Borsódy játszotta a darabokat. Hát kedves Nádori Péter, ez bizony nem vall jó fülre és itélőképességre....Lehet mentegetőzni, várjuk.

Ebben a Mo-i mezőnyben ő a legjobb.
Néhány további név:
Friedemann Immer, Gabriele Cassone, Marc Ullrich, Michael Laird, Mark Bennett. Stephen Keawy és nem utolsó sorban Niklas Eklund, aki vlsz a Fesztiválzenekar h-moll mise koncertjein 440 Hz-en fogja a vezérszólamot játszani. Lehet menni a jegyekért, nem mindennapi teljesítmény lesz!

Ja, és nálunk külön barokk rézfúvos együttes működik, Borsódy László vezetésével, a Sonatores Pannoniae.

Egyetértek. Még a külföldi régizene-együttesek között is ritka az olyan, akinek saját fa- (mondjuk az még inkább) vagy rézfúvósai vannak.
Ismert név: Crispian Steele-Perkins trombitaművész, az AAM-től, a Taverner Playersen át az Angol Barokk Szólistákig mindenütt megtalálható.

kedves Nádori Péter;

a Capella Savaria kapcsán írt
"(Bach: 3., D-dúr szvit, 2. brandenburgi verseny, 51. kantáta; Händel: Vízi zene-részletek), pedig az együttes soha nem virtuóz képességű, állandó fúvóskaráról volt híres, merthogy az soha nem volt és ma sincs neki… " -kissé igazságtalannak tűnik.

Historikus zenei együttesről lévén szó a fúvósok mindenütt vendégszólisták szoktak lenni. Abból meg kevesen szaladgálnak az országban, nem jut minden együttesnek (nb: nincs is rá szükség).

A trombitákat felvonultató szvit és vizizene mellett a műsorban kiemelkedő nehézségű a II. brandenburgi verseny és a kantáta szóló trombita-szólama. Barokk (natúr) hangszeren meg pláne az. Tudtommal Mo-n egyvalaki játssza rendszeresen, így nem bánnám a kritikában az amúgy háromszor felemlegetett énekesnő mellett a (gyenge?) rézfúvós-szólista megemlítését, illetve a dehonesztáló kitételek helyett a hgv. részletes, objektív (a barokk hangszerjátékot is ismerő!) leírását olvasni.

Számomra a leírtak nem sok informatív erővel bírtak, inkább -már bocsánat- nagy adag felületesség és hányavetiség sugárzik belőle.

-egy másik egyszerű zenebolond (nem a védett nicknév!)
Unicornis