Akkor a miért a helyes kérdés. Sosem értettem miért érdemes azt csinál, ami nem érheti el egy magas sz.vonalat. Nem a gyerekdarabokra gondolok (lásd Bartók Mikrokozmosz) se nem az amatőrökre írt művekre (lásd C. Wolf egy sor munkáját). Sosem értettem miért kell lebutulni, ha az egyikhez vagy a másikhoz nyúl az ember. Nem szeretem a musicalt, de igen gyakori, hogy nem színészeknek való énekanyagot ír a szerző (lásd Webber, Dés, Bella). Ne haragudjon, de nem tudom elfogadni az érvelését. Hangsúlyozom nem a tévedhetetlenségem miatt. Sokkal inkább az eszköztárra gondolok. Miért ír az ember olyat, amit aztán védenie kell? Bach se írt olyan zenét a rossz vidéki kórusoknak, ami iskolás és suta a kontrapunktja. Érti már? Ezt sokkal inkább biztonsági játékos hozzáállásnak tartom. Kísérletezni, újítani (remélem nem borzong ezektől a szavaktól... nem a szükségszerűségükre utalok) vagy kiforrott, válogatott, míves munkát egy színpadi zenén amatőr társulatnak is lehet írni.

Persze mondhatja, hogy aki nem ismeri a műveit az ne kritizálja Önt. Ez azonban kicsit olyan "Ádám, hol vagy" vagy ha jobban tetszik "a király meztelen" effektus.

Kedves Walther, miről beszélünk, ha azt sem tudja, hogy írtam-e kórusra. A honlapomon több mint 20 kórusmű van felsorolva, de a youtube-on is hallgatható néhány.

A színpadon nem rossz emberanyaggal dolgoztam, hanem nem zenész általános iskolásokkal. 

A kritikát bírni kell, de aki azt sem tudja, mit írtam, az miről beszél?

Mindazonáltal meghallgattam Szánt a traktor stílusú Talpra magyar nótáját. Kérdéseim lennének: ön írt már kórusra? Ismeri a polifónia természetét? Esetleg ilyen rossz emberanyaggal tudott színpadon dolgozni? Akkor kérdésem módosul s csak az érdekelne: miért?

Ne haragudjon de Ön és Ligeti ég és föld. Ugye nem saját magát akarja Ligeti első, második alkotói periódusához mérni? Nem gondolja, hogy kissé eufémisztikus. Mellesleg a mi szakmánkban úgy gondolom bírni kell a kritikát.

"....akkor dobjunk egy rakat vénás művet: Ligeti, Kurtág, Eötvös, Messiaen, Cage... soroljam???..." Mintha hallottam volna valamit fél füllel, hogy Ligeti valamit mondott volna műveiről halála előtt...nem vagyok egészen biztos, de haloványan rémlik (dájrekt avíttas kifejezéssel írva) - vagy tévedtem?

2009. elején négy társammal (Baráth Bálint, Preiszner Miklós, dr. Seprődi János, Vida Viktor) létrehoztunk egy népszerűsítő és ismertető alapítványt (S.Z.I.M.N.I.A.), amely nyitott műhelyként "üzemel". Terveink közt szerepel egy állandóan változó workshop, happening szerepeltetése. Kurzusok, v.mint beszélgetések indítása. 

   Később pályázati pénzen koncerteket, hangversenyeket ill. egyéb művészeti megmozdulásokat kívánunk rendezni. Várunk minden érdeklődöt, szívesen vesszük a hozzászólást, reagálást, bírálatot. 

A mailcím publikus. Hajrá!

Szerintem ide illő:



Idézet a "Véget ért az IKZE 2009" c. cikk kommentálásból:



"Módfelett örültem, amiikor megtudtam, h. Máté és Solti Árpád barátom 8ez itt a reklám helye) megosztva kapta az első díjat a sok erőlködés szagú zene közül. Megérdemelt díj mindkettő. Sajnos a pénteki napon nem voltam ott, de a sz. ill. a v. kipipálva. Sajnálatra méltó, h. sokan egy letünt tonális nyelvezetet csinosítgatnak, pofozgatnak, toldoznak- foltoznak még (MINDIG). 

Sajnálatra méltó az is, h. sokan belesüppedve más szerzők stílusát utánozva kívánnak alkotni. Ez vagy koruk miatt, vagy tájékozódásuk miatt van így. Örültem a zongora- tuba párosnak is. Egy letünt nyelvezetben fogalmazta meg a szerző a mondanivalóját, azonban hiszem, h. ilyen (kortárs zenét népszerűsítő) zenéknek is helyük van a repertoárban.



   Mindennél sokkal fontosabb azonban, h. az IKZE él és virul és reményeink szerint még virulni is fog. Emelem kalapom a két szervező előtt. Földes Imrét külön örömömre szolgált újra látni, hallani. Mint mindig most is okos gondolatokat osztott meg velünk. 

Batta András nem tudom miért R. Strauss- al példálózott, oda nem illőnek éreztem (társaimmal együtt), vitára ingerlőnek és megalapozatlan tartom hasonlatait. Véleményem szerint ad hoc beszédet tartott, ha nem az annál nagyobb szégyeny a fejére nézve :S"

Oké pajtás! Plágium... lopod a dumámat. Ideje lenne v.mi eredetivel előállni. No pás!

23 - én is unom ezt a vitát. Főleg, mert annyira elfogult vagy, hogy meg sem érted, mit mond a másik... ;)

20  "[...]Úgy circa 2000 évvel ezelőtt is így gondolta Guido[...]"

Baromság. Ezret akartam írni.

   Rossz a tudomány megközelítésed vagy ne a népszerűsítő oldalakat lapozgasd. Nyilván egy N.G. vagy egy Discovery nem hoz nagy áttörést. A Newscientist pedig minden csip- csup hírről cikkez, de vannak jó folyoiratok, jó médiák. Keresni kell. S zeneszerzői hozzáállást és hallást is érdemes keresni. Ha pedig meg van és belülről fakad, akkor nincs baj csak egy esetben ha ez a múlt hangja. 

   Teljesen egyetértek abban, hogy Wagner után a kánon felé fordítja a nagyátlag a figyelmét, hogy azóta játszuk az úgymond repertoárt (jumbo yet karmesterek egy mégszűkebb keresztmetszetet). Abban is igazad van, hogy korunk egy történeti górcső alá vesz mindent. Ebben én nem látok hibát. A kor gyermeke vagyok, így kénytelen kelletlen én is elsajátítottam ezta  mutatványt. Ebben nem találok semmi rosszat. Aki a kor gyermeke annak természetes velejárója a kornak, hogy ez nem egy szép, nem egy emberséges kor... de nem hiszem, hogy a korábbi korok másmlyenek lettek volna, ill. egyvalamiben mindenkép' nem volt híradás, nem volt feltérképezve a világ, nem volt információs sokk, nem volt az ebből fakadő kultúr kényszer: az "ismerd meg az egész világot".

   Ezek a hatások kétségkívül nehéz helyzet elé állítják a mai szerzőket, de nem hiszem, hogy ezt meg lehet úszni, ki lehet kerülni... vagyis nem hiszem, hogy egy nosztalgikus flash ezt segít feledtetni, illetve segít kieszközölni v.mi eredetit.

Ravel játékai szépek, csinosak, de az invenció nem túl eredeti... 

A bubi frizurás (Schönberg szóhasználata Sztravinszkijra) hullarabló módjára fosztotta ki a múzeumokat és próbált beléjük életet lehelni... ma már látjuk nem sikerült és játék maradt. Egy interdiszciplináris kort élünk, így valamennyire zenénk is ilyen kaleidoszkópszerű, ilyen mozaikos, rakosgatós, tört formájú. Ebben is lehet a léleknek és szellemnek tetszőt alkotni. Ebben a korban is lehet a szív hívásának megfelelni. Nem kell matematikai modellek szerint irányítani a zenét, nem kell hangszereket bántani. Én sem erre gondoltam. 



Az antik és a középkorban pedig nem igazán volt lingvisztika még hogyha a septem lib. a. magáénak valja is a grammatica tudományát.



Ezután viszont konkrétabb dolgokról szeretnék írni és nem állóháborúzni... nem találom ezt olyan érdekes vitának veled Tomás, mert baromira elfogult vagy esetleg nem hallod a gagyit!

20 Eddig is reagáltam, csak nem tudsz olvasni a sorok között...



- a romantika "kortünete", a reneszánszé, vagy a barokké jó?



Egyébként szerintem igenis jó: a mai világ hihetetlenül kiüresedett és vissza kell fordulni a gyökerekhez, hogy a szellem forrását megnyissuk.



A tudomány jellegzetesen a mai "pozitivista tudomány" értelmében vettem. Az antik és középkori tudományfelfogás éppannyira ellentétes a lingvisztika tudományfelfogásával, mint a  művészet.

Má' bocs a helyesírás hibáké'

Kedves Tomás végre el kezdett gondolkodni és reagálni a témára!



S szerinted ez a kortünet ez jó? Azért, mert mások így alkotnak te is így alkotsz? 

Ugye ezek nem egészen átgonddolt érvek voltak?



Mellesleg a zene igenis tudomány. Úgy circa 2000 évvel ezelőtt is így gondolta Guido és kortársai, de egészen visszamehetünk, atomista módon boncolgatva, Püthagórasz- hoz is.



Azt hiszem, akkor én örök szembenálló voltam/vagyok/leszek... s ezt nem a kor ítéli meg... vagy csupa sületlenséget beszélek vagy földhöz ragadott a gondolkodásod! A vagy/ vagy fenáll :)

17

Mellesleg szentségtörés vagy sem, Bach, amikor a h- moll misét írta, maradi volt, ezt a kor (helyes) ismerete bizonyítja is. Ezzel természetesen nem azt mondom, h. a művészete rossz, vagy avitt. Ezt tudta J. S. Bach maga is.





De: pont ezt mondod: azt mondod, a művészet nem szabad, hogy "maradi" legyen. De ez hülyeség. Pont azért, mert az alkotó önkényes: ne a tömeg határozza már meg, hogy mit kelljen alkotnia. Ha vissza akar fordulni, mert így kell kifejeznie magát, akkor visszafordul.



Véleményem szerint oltári baromság az a Bartók által is állítólag hangoztatott nézet, miszerint a művész minden művének "újat" kellene hoznia. Mi az, hogy "új"? Ez az ostoba futurista lázálom már rég elmúlt.

I.     - a nosztalgia szerintem sosem hoz semmi újat

A nosztalgia nem, de ez a tény mutat valamit korunról.

II.    - nem hiszem, hogy az avatgardizmus "kudarcba fúlt"

Hiszed, nem hiszed, nézz körül: aki jelent ma valmit a közönségnek, nem csinálja.

III.   - azért, mert v.kire hivatkozom nem élek az ő eszköztárával lásd W. és  

          P. különbözőségeit

Az "eszköztár" sokkal nehezebbn megfogható, mint úgy látszik hiszed: senki nem ír ma Palestrina-stílusban: de hivatkoznak rá mégis sokan. Hogy kinek mit jelent Palestrina, és miképp jelenik meg a műveiben, ez már a tehetségén is múlik.

IV.    - az alkotó önkényes és nem hiszem, hogy a tömeg fogja őt kérdések  

          elé állítani (ez egy végtelenül naiv gondolat)

Szó sincs "tömegről": a "tömeg" nem Palestrinát hallgat (nem tudom, feltűnt-e), egy ma jellemző általános vágyról beszélek, ami kapaszkodókat keres, és azokat a régmúltba fordulásban leli meg. Ennek az alkotó is része, i.e. "őbenne is él".

V.     - azért, mert v.mit elvetek nem hangsúlyozom az elődeimet, nem 

          emelem ki a munkásságukat az én "üttörő módszereimmel"

          egy hasnolattal megvilágítva: Egy N. Chomsky nem húzza alá Wittgen-

          s. nyelvészetét, amikor merőben újat mond és bevezeti a pszicho-

          lingvisztikát

A művészetet ne hasonlítsd a lingvisztikához. A művészet nem tudomány.  A művészetben nem lehet "mást mondani". És minden "új" valamilyen módon viszonyul a "régihez" - és ez a viszony meghatározza. Ha elveti, akkor épp az elevetés által. (miért veti, el, mit vet el, mit tesz helyette, hogyan kerüli ki, stb.)



Ez f***a, akkor dobjunk egy rakat vénás művet: Ligeti, Kurtág, Eötvös, Messiaen, Cage... soroljam???

Nem kell kidobni: a kor majd szelektál.

Bár szerintem Cage műveit nyugodtan ki lehetne dobni. Nem hiszem, hogy szegényebbek lennénk általa.

Akkor ezek szerint azok, akik merőben újat keresnek, általad csak performance- nak lekicsinylett szerzők, nem írnak zenét, ill. nem érnek a kor lehetőségeivel, v.mint értékeket sem teremtenek!



Ez f***a, akkor dobjunk egy rakat vénás művet: Ligeti, Kurtág, Eötvös, Messiaen, Cage... soroljam??? 

De hungarikumokat is írhattam volna, vagy régebbi korok szerzőit is felsorakoztathatnám. Mellesleg szentségtörés vagy sem, Bach, amikor a h- moll misét írta, maradi volt, ezt a kor (helyes) ismerete bizonyítja is. Ezzel természetesen nem azt mondom, h. a művészete rossz, vagy avitt. Ezt tudta J. S. Bach maga is.

"[...[ma egy szellemiségbeli visszafordulásra van szüksége annak, aki értéket akar teremteni, és érdekes módon, korunk erre kiváló eszközöket ad. Csak tudni kell élni vele." 



Ezt ugye viccnek szántad??? 

Bár ha kis harangocskákra gondolok nekem is sületlenségek kezdenek a fejemben realizálódni!

Úgy tűnik hatalmas körmondatokat kell írnod, hogy a legvégén az alap problémára reflektálj!



" egy új nosztalgia éled az emberek nagy tömegeiben elmúlt korok szellemisége után, szintén kérdések elé kell állítsa az alkotót: nem tettetheti magát vaknak és süketnek, megrekedvén a '60-as évek kudarcba fúlt avantgardizmusa szintjén."



I.     - a nosztalgia szerintem sosem hoz semmi újat

II.    - nem hiszem, hogy az avatgardizmus "kudarcba fúlt"

III.   - azért, mert v.kire hivatkozom nem élek az ő eszköztárával lásd W. és  

          P. különbözőségeit

IV.    - az alkotó önkényes és nem hiszem, hogy a tömeg fogja őt kérdések  

          elé állítani (ez egy végtelenül naiv gondolat)

V.     - azért, mert v.mit elvetek nem hangsúlyozom az elődeimet, nem 

          emelem ki a munkásságukat az én "üttörő módszereimmel"

          egy hasnolattal megvilágítva: Egy N. Chomsky nem húzza alá Wittgen-

          s. nyelvészetét, amikor merőben újat mond és bevezeti a pszicho-

          lingvisztikát





 

Világossá vált: az emberek lelki-szellemi értékeket, épülést keresnek a művészetben és nem kiagyalt okoskodások kétséges értékű eredményeit.



Kevés dolog világos számomra annyira, mint az: ma egy szellemiségbeli visszafordulásra van szüksége annak, aki értéket akar teremteni, és érdekes módon, korunk erre kiváló eszközöket ad. Csak tudni kell élni vele.



Nem "stílusgyakorlatokról van szó": Bach h-moll miséjének stile antico-tétele nem stílusgyakorlatok, miképp Arvo Pärt jobban sikerült művei (De profundis, Da pacem, stb.) sem azok. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Pärt útja lenne az egyedül üdvözítő: csupán egy a lehetőségek közül).



Ha ezt nem érted, akkor nem az én szövegértésemmel van a gond.