Valamennyi kedves kommentátornak köszönöm építő bírálatát Beethoven zongoraszonátáiról írt dolgozatomról.

Arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben Schiff lenne kénytelen a marcipánkalapot viselni.

Lehet, hogy ez valami perverzitás, de szerintem páraltan élmény lehet -- nem akárki -- SCHIFF ROPOGÓS KALAPJÁT rágcsálni!

Zsölény, a helyedben örülnék. Ne halj meg, mert majd be kell számolnod az ínyenc falatozásról!!!

Nem! Érje a bűnöst méltó halál!

Kedves Fidelio,
mielőtt megetetitek szegény Zsölénnyel a kalapot, azt is kérdezzétek meg Schifftől, hogy MIT JÁTSZOTT, s főleg pedig azt, hogy MIT MONDOTT. Én határozottan Smetanát értettem, s - úgy tűnik - lenhajú is.
Más kérdés, hogy Zsölény - kissé talán elhamarkodottan - egy Sibelius-polka létezését, nem pedig a vasárnapi koncerten történt eljátszását szabta feltételül.
Esetleg meg lehetne kéri Schiffet, hogy gyorsan csináltasson egy ehető kalapot, pl. marcipánból. Ebben az esetben talán sokan segítenének Zsölénynek.

Afranc...

Tisztelt Fidelio!

Óriási munkátok iránt MINDEN elismerésem! Külön köszönet, hogy egy tudálékos ember orrára koppintottatok jobbító szándékkal, és ehhez képest mellékes, hogy én magam vagyok (voltam?) az a tudálékos ember.

Kedves Zsölény,

előrebocsátom: magam voltam a tömény rosszindulat, amikor szélesen vigyorogva elkezdtem feltúrni az internetet egy akármilyen kurtácska Sibelius-polka reményében... Mentségemre szolgáljon az a körülmény, hogy lelki szemeim előtt annak a kivételes, mondhatni rendkívüli - a Fidelio által természetesen élőben közvetített :) - eseménynek a lehetősége lebegett, amint a kiváló zongoraművész fejfedője egyik nagyra becsült látogatónk gyomrába kerül... szóval kitört belőlem a zsurnaliszta, a legrosszabb fajta, elnézést.

Szóval: Suite Mignonne, op. 98a (1921). E háromtételes darab második tétele nemes egyszerűséggel a Polka címet viseli... sőt, még zongoraátirata is van.

Szerkesztőségünk pedig hamarosan felveszi a kapcsolatot Schiff Andrással a kalap megszerzésének, illetve elfogyaszthatóságának ügyében... :))

Ha Sibelius, akiről egyébként a nagy René Leibowitz Le plusque mauvais compositeur du Monde címmel írt könyvet, terjedelmes életében egyetlen polkát is írt, megeszem Schiff kalapját.

Beethoven a "korai" zongoraszonátái lassú tételeiben az emberi érzések, a magáramaradottság, a személyes fájdalom olyan mélységeiig jutott el, NAGYON jellemzően az op. 10/3 Largo & mestójában, ami ilyen koncentrátumban még a romantika legszebb pillanataitól is idegen. Jellemzően a "középső" virágzása idején nem a korai lassú tételek átélt passióhangja, hanem a túlélni akaró és tudó humánum olympusi győzelme, napsütése lesz a mindent meghatározó alaphang, legjellemzőbben a Waldsteinben, a Les Adieux-ben, az Appassionatában, az op. 31-es csodákban.
Meg sem próbálom szavakba önteni az utolsó öt szonáta döbbenetét. (Ennyivel tartozom nektek:))

Azt én már meg sem merem kérdezni,mit jelent az,hogy "sem könnyű darab"...mi az a nem könnyű?
Szerintem az utána lévő tételek pont azért vannak ott,úgy,ahogy vannak,hogy feloldja azt,amit a 2. tételben kapunk.Ha nem sikerül,az nem előny szerintem.

Én se voltam ott, a cikk nekem is tetszik, de az az érzésem, hogy Smetana jóval több polkát írt életében, mint Sibelius. Schiff ráadásul kedveli Smetanat - van egy Smetana-lemeze is. Egy apró hiba persze nem von le semmit az írás értékéböl.

Én ott se voltam, de -- Smetana ide, Sibelius oda -- szerintem igen jó a cikk.

Én is úgy értettem, hogy Schiff a konferáláskor Smetanát mond, de a darabot - szégyen, gyalázat - nem ismerem. Mindenesetre sokkal inkább volt smetanás, mint sibeliusos.

Az a Sibelius szerintem Smetana volt...., nem?