Tegnap megint meghallgattam az I. szonátát a MEZZO-n  Berezovszijjal, de most még annyira sem tetszett, mint a múltkor. Most már egy kicsit én is dolgoztam rajta, vannak elképzeléseim, hogy mit hogyan kellene játszani, hogy a zene lelke is meg legyen idézve, de sajnos Borisz átgázolt ezen a gyönyörű zenén, folyton az éreztem, hogy alig várja, hogy hemzsegjenek az ujjai a billentyűkön, a pillanatnyi lírai pihenőket mind leöldöste. A közönségnek persze tetszett, mert nagy zajt csapott.

II. szonáta, b-moll, Op. 36 (Eredeti verzió)

Kocsis Zoltán (Philips)

Sergei Rachmaninov (1873 - 1943)

II. zongorverseny, c-moll, Op. 18

Julius Katchen, Royal Concertgebouw Orchestra, Rafael KUBELIK
1951. június 6

Paganini-rapszódia (versenymű zongorára és zenekarra), a-moll, Op. 43

Valentin Gheorghiu, Bravarian Radio Symphony Orchestra, Rafael KUBELIK
1973. december 20-21

Érdekes KUBELIK-mestert Rachmaninov-művek élén hallani. A
Paganini-rapszódia különösen élvezetes volt, bárcsak valamivel jobb
lenne a hangminőség...

Rachmaninov igazi mágus, valósággal elvarázsolja az embert... :-)

Vagyis, inkább quantity, mint quality? Akkor is impozánsak az összkiadások, főleg, mert mint operarajongó, vannak bepótolnivalóim a szimfonikus- és a kamarazene terén, erre kiválóan megfelelnek (az obsessive-compulsive gyűjtőszenvedélyről már nem is beszélve).

Nem csak az összkiadásait érdemes nézni. Újra kiad szimpla CD-ket is, pl. az Archivtól McCreesht, Goebelt stb. Meg a ruszki archívok is érdekesek.

Azért nem mindegyik Brillant 'brilliáns'

Ez a Brilliant Classics egyre jobb az összkiadásaival. Csak hely legyen a lakásban:).

Brilliant Rachmaninov Edition - Complete Works

Szimfonikus tréfa, d-moll

Russian State Symphony Orchestra, Valery Polyansky

Ez a zeneszerző legkorábbi, fennmaradt zenekari műve. A komponálás
idején 14 esztendős. Rachmaninov még akadémiai tanulóévei végén
megmutatta néhány kompozícióját az akkor már nem csak Oroszország
legfontosabb zeneszerzőjeként tisztelt mesternek, Csajkovszkijnak is,
aki kifejezetten ösztönözte a fiatal tehetséget további művek
komponálására. Csajkovszkijnak a Manfréd szimfónia zongoraátirata
különösen tetszett.

Nagyon érdekesek Rachmaninov zenekari kompozíciói, a szimfóniák és a szimfonikus költemények, de különösen a kantáták.

Tavasz - kantáta baritonhangra, kórusra és zenekarra, Op. 20

Jorma Hynninen (bariton), A Dán Nemzeti Rádió Szimfonikus Zenekara és Kórusa, Dimitri Kitajenko

Ez lenyűgöző. Nagyszerű alkotás.

Nagyon szép egyébként ez a kiadvány, a hangminőség is kiváló.

RACHMANINOV : Vespers Op. 37
-Irina Arkhipova

-Victor Rumyantsev

hát elgondolkodtató egy mű!

Kedves Hypo! Nincs esetleg egy olyan  email címed, amit elkérhetnék Tőled itt a fórumon? 

Átküldenék Neked néhány érdekes gondolatot, ami érzésem szerint érdekelne Téged, viszont szétfeszítené a fórum kereteit, így ide értelmetlen leírnom... Az én email címem: uranus888@c2.hu    Természetesen nem sértődöm meg és azt is megértem, ha nem akarsz itt nekem email címet adni. Viszont ha igen, akkor légyszi itt add meg, mert sajnos elképzelhetőnek tartom, hogy vannak olyan sunyi emberek, akik "szórakozásból" írnának az email címemre, Hypo név alatt, mint ha Te írtál volna...Szóval semmilyen más módon nem tudok megbizonyosodni arról, hogy Te írsz, csak ha az itt megadott email címedről jön a válasz. 

Sajnos nem ezt latom, de a profeta szoljon beloled, Hypo.

Sopen! Ha Fazil Say és társai mellett csak egészen nagy marhaságokkal lehet előrukkolni, akkor nagyon nagy baj van. Szerintem nem így van, hanem a jó (pl. Lipatti előadásában Chopin: h-moll szonáta) túléli a kort vagy az aktuális változásokat. Sok minden túlélt már évezredeket. Miért? Mert olyasmit közöl, ami mindig aktuális. Nem is folytatom.

Hát... A horse's cottage cheese tudja, hogy van ez. Hallottam Radu Luput (nagy magyargyűlölő hírében áll, de nem hiszem) gyakorolni, LASSAN, a Schubert: c-moll szonáta utolsó tételét, messze érdekesebb volt, mint a koncert. Minden megnyilvánulás a darabhoz tartozik. Kívánom, hogy sohase legyen felülírhatatlan előadás. Akkor meghalunk - mi, zenészek.

A vegere kijozanodott. :))

Komolyra forditva a szot, mert Pogorelich azert megerdemli, na nem a szoban forgo interpretacioja miatt hanem a 20 evvel ezelotti dolgaiert. Szerintem vissza akar terni a koztudatba es latja, hogy a sok barom mellett mint Lang Lang, Fazil Say es tarsaik, csak ugy rughat labdaba ha valami egeszen extrem marhasaggal rukkol elo. Szerintem kicsit eltulozta a dolgot. Igy nem lehet egy darabot eltorzitani.

Kedves Hypo! Elfogadom és  egyetértek azzal, hogy Pogorelich a hangokba és hangzásokba szerelmes, sőt szerintem a zongorába is. Azt gondolom, hogy egy "önmagából kifordult világban", egy extrémül érzékeny és öntörvényű művész (mint Pogorelich),

"törvényesen" eljuthat odáig, hogy a szélsőséges és szinte kezelhetetlen belső lelki történéseit a koncerteken "vezeti le". Pontosan a belső lelki tartalmak őszinte tolmácsolása miatt fogadom el Pogorelich egyértelmű extrémitását és azt a tényt, hogy Pogorelich koncepciója gyakran eltávolodik a szerzőétől. Kétféle alázat is lehetséges. Az egyik a szerző iránti alázat, a másik az önmagunk (nem az egora, hanem a Lélekre gondolok!) iránti. Mivel az  én értelmezésemben az előadóművészet (ujra)teremtő folyamat, ritka  esetekben el tudom fogadni, hogy a belső (Lélek általi) hang iránti alázat oda vezet, hogy felül írja a szerző eredeti szándékát.  Ha ez őszintén történik-mint Pogorelich-nél-,

akkor a szerző is csak meghatottan bólogatna és mondaná: jó ez így és ami még lényegesebb: TÖRVÉNYES. (Ami IGAZ, az TÖRVÉNYES.)



sopennek! A számodra átélhetetlenül mély és súlyos, még nem jelenti azt, hogy beteg! De ha beteg is, úgy őszinteségében értékesebb, mint sok "egészséges", nem őszinte, unalmas koncepció! Ezt a részegség dolgot meg gondold át mégegyszer. Ha meghallgatod az utolsó 2 percet (ha már az egészet nem voltál hajlandó meghallgatni!) akkor rá fogsz jönni, hogy azért ezt így nem lehetne technikailag megoldani részegen!

Meg annyit kedves Hypo, hogy ha Pogorelich is a hangokba illetve hangzasokba szerelmes akkor miert nem mondjuk valami Schumann darabbal kiserletezget. Pl a Kreisleriana jobban elbirna mint Rachmaninov.

sopen, megyek a koncertre...

Na de Gould sosem tavolodott el a lenyegtol es Bach az Bach maradt nala. Pogorelich viszont nem Rachmaninovot jatszik hanem onmaga beteg lelkivilagat probalja a Rachmaninov altal lekottazott hangokra ultetni, vagy mint mondottam, egyszeruen tok reszegen allt podiumra.

Hát Balázs... Azért felismertem, hogy a második verzió. Talán tényleg az elsőt kellene játszani. A második egy zanzásított változata az elsőnek s biztosan azért készült, mert SR elhitte egyeseknek, hogy terjengős, üres, stb. Egy fenét! Nem tudták lejátszani és ezért mondtak mindenféle marhaságokat. Hofnann legalább becsületes volt és hozzá sem nyúlt a neki dedikált III. zongoraversenyhez.



Nem tudom megítélni a kábítószeres hatást, inkább azt hiszem, hogy P. eljutott oda, ahová bizonyos szempontból Glenn Gould is: a hangokba, hangzásokba  szerelmes.

Nem volt itt semmi drog, sopen! A felvétel, mint ahogy már írtam 2005-ös és Piacenza-ban, egy koncerten készült. Biztos, hogy Ő játssza, mert kb. 1 hét különbséggel ezt a koncepciót hallottam Vele Berlinben. Ismétlem, nincs itt semmi probléma, te nem vagy képes befogadni, mivel már annyi előítélet terheli az elmédet, így a hallásodat is.  Alapvetően más tempókhoz vagy szokva és nem érted, miért ilyen extrémül zaklatott Pogorelich játéka. Ha egyszer nagyon szépen megkérsz, még talán el is fogom magyarázni az okokat. Addig segítségképpen: vonulj vissza egy picit önmagadba, tarts önvizsgálatot. És igyál sok gyógyteát.