Nekem csak most került a "látóterembe" a cikk, s amikor ezt olvastam:
"A cím szikrát pattintott agytekervényeim kovakövei közé. " , nos, abba is hagytam, de gazdagabb lettem egy daliás képzavarral. Biztos sokáig tekergette a kovaköveit, míg ezt megszülte...

A felvetettekről nem tudok véleményt formálni, mert nem sikerült végigolvasnom a szöveget. A pszichozsaru megállapíthatja majd, hogy az öngyilkosságot a szaggatott stílus, az egyszerű mondatok vágásszerű halmozása okozta, ami Jókai és Márai olvasása után felettébb ingerlően hatott rám.

Marardjunk inkább a latinnál....COLON :)

Mindazonáltal örvendek annak, hogy a topik címét egyre több tartalommal sikerül megtöltenünk. Ez sem csekélység.

"A kólika a csecsemők sírással és nyugtalansággal járó, hasi fájdalomként jelentkező rendellenessége. A kólikát (az elnevezés a vastagbélből [kolon] ered), talán a belekben felgyülemlő túl sok gáz okozza, pontos oka azonban ismeretlen" (http://mimi.hu/betegseg/kolika.html).

Ha a szerző valóban kólikában szenved, akkor elnézést kérek tőle és tőled is, bár az egybeesés a vakvéletlen műve. Ha a valóságban nem kólikás - mivel nem ismerem személyesen, ezt nem tudhatom biztosan -, márpedig a fenti definíció alapján valószínűsítem, hogy nem az, akkor ez legrosszabb esetben is túlzóan maró gúny, de személyeskedésnek semmiképpen sem nevezhető.

Most már csak remélni tudom, hogy a szerző pályafutását nem az én meggondolatlan, otromba, valóságtól elrugaszkodott, értelmetlenül lesújtó, túlzott vitriollal megfogalmazott, nyilvánvalóan irigység és szakmai féltékenység által motivált, otromba, szellemtelen és bárdolatlan megjegyzéseim fogják derékba törni.

Kólikás nézetek?

Így van, vörösbegy. És szerintem nem is tettem. Sőt nem is tehettem, mivel a szerzőt nem ismerem. Lehet, ha megismerném, a legjobb barátom lenne fertályóra alatt. (Már ha meg tudja nekem bocsátani a bírálatomat.) Ez a szöveg ettől függetlenül sajnos több szempontból sem feddhetetlen.

Ha már hozzászóltam még egyszer, hadd javítsak egy elgépelést! A második bekezdés utolsó mondata helyesen: "A tartalmi homályosság fogalmazási kételyekkel tetézve nem könnyíti meg a befogadást."

Hajrá Danik! ;)

Elolvastam én is a cikket. Hát a koncertről tényleg nem sok szó van.
Nem tudom, a kritikus cikkének több mint 2/3a a gyér számú nézők miatti aggodalom vagy a magyar (vagy egyáltalán a ) jazz háttérbeszorulása miatti siránkozásról szól-e, de egy koncertkritikában tényleg az adott koncertről kellenne beszélni. Annál is inkább, mert a Szabó Dániel és Bacsó Kristóf fémjelezte csapat tényleg világszínvonalú. Inkább azt említeném meg egy ilyen cikkben (ha tényleg így volt...) miért van az, hogy külföldi jazz művészek koncertjére már hónapokkal előtte nem lehet kapni jegyet, a hazai tehetségeknek, akik ugyanolyan - néha még jobb - színvonalat képviselnek, kis helyeken félház előtt kell játszaniuk.

De nem akartál személyeskedni...

Vállalva eccerű múltkori élcének ódiumát (ahány koncert, annyi topik), nem állhatom meg, hogy ne tegyek néhány kritikai észrevételt ezzel a koncertbeszámolóval kapcsolatban. Előrebocsátom, nem akarok személyeskedni, és a recenzensnek (aki pályakezdőnek tűnik) hosszú és szép kritikusi karriert kívánok, ha arra vágyik. A szöveg azonban engem leginkább a tarka bocira emlékeztet. Kétharmadát egy elborult, finoman szólva ide nem illő stílusban megfogalmazott rágódás teszi ki. Lehet, hogy a szerzőben ilyen melankolikus (vagy -kólikás) nézetek fogalmazódtak meg e koncert kapcsán, melyet - ha jól értelmezem elszórt utalásait - egyébként színvonalasnak tartott (netán "élvezett"?), de ezt szerintem vagy egyáltalán nem, vagy nem ilyen súlyosan aránytalan elrévedéssel kellett volna megfogalmaznia.

Eddig a szubjektív reakció; ami a dolog objektív oldalát illeti: kellene valaki, nevezetesen egy olvasószerkesztő, aki az elírásokat és helyesírási hibákat publikáció előtt javítja. A szövegben féltucatnál több ilyet találtam - pedig nem kerestem őket különösebb elánnal. A tartalmi homályosság fogalmazási kételyekkel tetézve nem könnyítik meg a befogadást.

Végül az előadókról: Szabó Dániel trió + Bacsó Kristóf még nem okvetlenül kvartett, hanem alkalmi együttes is lehet, és így továbbra is jogos lehet a trió megjelölés. (Lásd például: Trio Midnight, On Track CD - featuring Lee Konitz. Szinte nincs is a lemezen olyan szám, ahol a trió tagjai magukban játszanának, sőt akad olyan is, hogy egy szám előadásában akár hat-nyolc muzsikus is részt vesz.) Az ifjú dzsesszmuzsikusok egyébként tényleg megérdemlik a támogatást, és remélem, szép pályát fognak befutni a műfajban, amely talán nem egészen annyira népszerűtlen, amennyire ez a kritika láttatja...