Interjú Solti Árpáddal:  http://groups.google.com/group/szimnia

_

A  S.Z.I.M.N.I.A. Alapítvány
meghívja Önt és kedves családját
a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményébe
Solti Árpád zongoraestjére, amely
2009. szeptember 23. (szerda) 18.00 órakor kezdődik.
A részletes program:
- Frescobaldi- Bartók: G- Dúr Toccata és Fúga a Toccate d’intavolatura di cimbalo et organo c. kötetből (1637)
- Nagy Ákos: Miniatűrök (2008)
- Solti Árpád: Három dal zongorára (2009)
- Podráczky Ákos: Szonatina (2009)
-.-
- Beethoven: f- moll Appassionata sonata op. 57. (1804)

A S.Z.I.M.N.I.A. Alapítvány meghívja Önt és kedves családját a Fészek Művészklubba Baráth Bálint zongora estjére, amely 2009. április 17. este 19.00 órakor kezdődik.



A részletes program:



- François Couperin: Le Tic-Toc-Choc

- François Couperin: So ur Monique

- François Couperin: Les Bergeries

- François Couperin: L’ Rossignol en amour

- Nagy Ákos: Miniatűrök (2008) ősbemutató

- J. S. Bach: d- moll angol szvit BWV 811

-.-

- Leoš Janáček: Szonáta

- Bartók Béla: Táncszvit Sz. 77., BB. 86.

A S.Z.I.M.N.I.A. Alapítvány meghívja Önt és kedves családját a Fészek Művészklubba Baráth Bálint zongora estjére, amely 2009. április 17. este 19.00 órakor kezdődik.



A részletes program:



- François Couperin: Le Tic-Toc-Choc

- François Couperin: So ur Monique

- François Couperin: Les Bergeries

- François Couperin: L’ Rossignol en amour

- Nagy Ákos: Miniatűrök (2008) ősbemutató

- J. S. Bach: d- moll angol szvit BWV 811

-.-

- Leoš Janáček: Szonáta

- Bartók Béla: Táncszvit Sz. 77., BB. 86.

Se nem elitizmus, se nem TECHNOkráció; a vessző itt ezt jelentette.

Úgy értem, h. nem fölényes tudással bánnak a géppel alkotók az eszközeikkel.

Igen, a "kacatok" kifejezéshez hasonló meghatározással korábban magam is éltem, pontosan az elektroakusztikus darabjaim kapcsán. A "más világ" is nagyon ismerősen és szimpatikusan cseng füleimnek.







"Szerintem nem elitizmus, technokrácia."



Ezt hogyan érted?

...obzsé trüvé... Duchamp, én így vagyok a poliritmikával és a kacatok egymásra rétegzésével. Mondhatni Ives- i technika. 

Szerintem nem elitizmus, technokrácia. Más világ. Egyébként én ebből a "más világból" jövök! Szóval az alhangokról ne tudok kimerítően írni (sajnos)... kutatni kell, kéne egy IRCAM- os kapcsolat, de francia z.szerző, vagy előadóművész híján nehéz lesz. Bálint pedig szeptembertől elhagyja Párizst.

No, végre előkerültem...



Szóval...Az elektroakusztikus darabjaim csak hangzó formában léteznek, nincs hozzájuk lejegyzés. Szinte mindent fül után alakítottam olyanra, amilyenné lett végül.

Ami a próbálkozásokat illeti, elenyésző mennyiségű és terjedelmű ilyen irányú próbálkozásom már volt, de más semmi. Az elektronikában- bár nagyon vonz(ó) - több dolog is zavaró számomra: a kiszámíthatatlanság, a túlzott eszközfüggőség , illetve maga a technikai fejlődés(hardver) és stagnálás (a hangszínek terén nem túl nagy a fejlődés*) kettőssége. A technokratizmusról már ne is beszéljünk...











*Kérdés, hogy kell-e egyáltalán "új" hangszín? Nem a meglévőkből kellene inkább valami normális zenét előállítani? Szeretem a talált tárgyakat: valamire véletlenül ráakadok, vagy a kísérletezgetéseimből az egyik megoldás megtetszik és elkezdek vele "muzsikálni". Más nem is nagyon szokott foglalkoztatni evvel kapcsolatban. "Felhasználói szinten" élek :-))))

MÁS:

Nem próbálkoztál még hangszeres úton és elektronikai effektusok közbeavatkozásával leírni egy hasonló világot, mint amit az elektroakusztikus műveidben keresel? Érdemes lenne átültetni, mert a 2. darab kifejezetten jól sikerült. Van belőle kotta, vagy v.miféle szerzői utasítás sorozat?

Az alhangok irodalma kissé szűkös. Gyakorlati okai vannak:



I.  - az alaphangok + felharmónikusai teljesen elfedik

II. - egy fizikai javaslattal kiküszöbőlhető LENNE, ha az erősítés során nem menne át különféle filtereken amik felhangokat raknak rá



Ezek miatt azt sem tudom, hogyan kéne kutatni. Sok fizikussal beszéltem már a témáról, de ők mégcsak nem is hallottak hasonlóról, pedig a moll hangsor, ill. a moll jellegű hangsorok (értsd dór, eol, bartóki moll, etc.) létét, mint jelenség a függvény másik oldala, vagyis az alhangsorral lehet magyarázni, bizonyítani. Reimann is kísérletezett ezzel, ill. Tarnóczy is említi az akusztikai értekezéseiben. V.mint ott van Oscar Sala, aki megalkotott egy ilyen hangszert, a neten olvashatsz róla (no nem mondom, h. kielégítő). Ha találsz v.mint kérlek jelezd felém is.



Április 17. este 19.00- kor  a Fészekben lesz egy bemutatóm, ha gondolod gyere el és hallgasd meg. Mivel nem kizárólag egy elhangolt temperatúrában zajlik a műsor, így sajnos a zongora elhangolásai elmaradnak; DE a nyári műsorunkon (2 napos fesztivál, hisz most ez a divatos szó) elhangoznak elhangolva, ill. elhangzik Teleki Gergőnek ajánlott Lever du soleil... c. műveim is, ami szintén él a mikrotonális hangolásokkal.

Ezt IS. Nagyon vonzó témát feszegetsz. Tény, hogy (kicsit más téma) elég gyakran hallok belül olyan zenét, amit nem lehet beilleszteni a mai "12" fokúság keretei közé. Nagyon érdekes dolgokat lehet(ne) létrehozni a speciális temperálással.





Az alhangokról írhatnál kicsit bővebben...

Érdeklődéssel várom az eredményeket, és ezt komolyan mondom.

   Hamár a felhangrendszer sajátságaira hivatkozva igazolom zeném létét, ide kivánkozik, h. alhangrendszeren alapuló zene még nem született, Oscar Sala foglalkozott e témával, de sajnálatos módon nem jutott messzire; "csupán" a mixtura traut.- ot építette (fel) ezen elv alapján. Pedig milyen érdekes lenne egy moll hangsort magyarázó, alhangsorra hivatkozva kidolgozni egy telejsen új hangrendszert. Persze tudatában vagyok annak a ténynek, h. kellő erősítés mellett ezek a hangok a rétegzősdések miatt igen hamar elhalnak és nehezen gerjesztődnek.

   Gondoljuk meg, h. a több ezer éve zenének hívott kultúr- művészetünket, szórakozási formánkat a felhangrendszerre alapoztuk/ alapozzuk. 

Célom/ célunk egyébként, h. kutatásokat végezzünk az alhangsorral kapcsolatban s egy rendszert dolgozzunk ki reá.

* Schtockhausen

Rendkívül értékes gondolatok...

   Magam is élek az improvizáció több fajta lehetőségével is. A pontos ritmikai lejegyzésekkel, ahol a hangmagasság szervezését az előadóra bízom, ill. a totális improvizációval. V.mint egy bonyolúlt polimetrikus, poltempós kacatokat egymásra montírozó technikával, amely kizárólag lezserséggel (ez is improvizáció) realizálható (példákat találhatsz Ivesnál, Harry Partchnál, Ligetinél, Stockhausennél ...etc, de a folkban is lásd lentebb).

   Egyfajta tonális allúzió, ami jelenleg, érdekel. Egy jelzésértékű góc, csomó kiallakítása (nem tengelyrendszer elvű, nem centrumhang elvű szerkesztés).

Afrikai, indiai ritmikai móduszok kombinációi a középkori talea és color rendszerrel, egyfajta pseudo- folk, egy sosem lejegyezhető, szabadon áradó zene rögzítése érdekel, amely rokon a rága ás tála rendszerrel, rokon a pygmeusok ritmikai bonyolúltságával, rokon az ellenpont agyafúrtságaival és rokon a szűkfekvésben zajló súrlódó hanghalmazok (quasi clusterek) világával. 

  Zeném, mint másoké is, quasi hangnemi érzetet keltenek, de ez oly gyenge benyomás, h. nyomban el is feledjük, h. tonális muzsikát hallunk. Nem használok elidegenítési technikákat... egyszerűen a biológiai fül "kényszere alatt" alkotok (magam is), ami elsődlegesen az eufóniának "hódol". Biológiai fül alatt egy állandó alaphang érzetet (!) értek. Az evolúció járulékos adományát, a felhangrendszerben rejlő sajátságokat. Ettől sokan próbáltak eltérni pl: A. Schoenberg, Hauer, a '60- 70'- es évek szerzői, de egyikőjük se tudott igazi atonalitást össze tákolni. Ilyen értelemben atonalitás nincs is. Sokkal inkább kívánatos a pántonális, pánmodális szavak használata. Így az én zeném is pántonális, pánmodális.

Bizonyos dolgokra van értelme megtanítani a fület, illetve a bizonyos zenék hallgatására jó dolog szocializálni az emberi fület. Az emberi hallás sok zene címén futó dolgot képes tolerálni, csak egy problémánk van: a mi ezerfelé ágazó kísérletezgetéseink már nem képesek megcélozni a "köz"ízlést, annyiféle nyelven fejezzük ki magunkat. Ami mai világunkban még önmagában nem is lenne baj, hiszen zenéje által minden tehetségesebb szerző megszerezhetné önmagának a megfelelő közönséget, az viszont sokkal nagyobb probléma, hogy a legtöbb irányzat mögött már nem áll semmiféle kultúra, bázis, hátország: csak úgy önmagukban lebegnek a zenék és hátországuk kiépítésére esély sincsen. Ma minden csak "ízlés dolga", Nem nagyon vannak közös értékeink.

http://ronniem.uw.hu/Zenek/Ronnie_Magala_Digital_Impro1.mp3

Sok mindent kipróbálok, de kizártnak tartom, hogy minden egyes próbálkozásnak hosszútávú létjogosultsága lenne, már csak mibenléte okán sem...

Visszatérve a "fejlődésre", úgy érzem, a komolyzene katasztrofális mértékben esett ki korábbi szerepéből, funkciójából, ezért nem számít sem az újítás, sem a retrospektív szemlélet alkalmazása. Ettől még lehetne fontos



Én a magam részéről sok mindent kipróbálok- legalábbis az asztalfiók és az improvizáció szintjén(ahogy éppen jön): 



http://ronniem.uw.hu/Zenek/Ronnie_Magala_Digital_Impro1.mp3