Hát persze, mert ami jó, az tetszik, tetszik tudni, ami pedig nem tetszik, az talán nem annyira jó, de időnként tévedek /ld. Brandengurgi.../ :-)

A jó videóért egy kis nyári ajándék, ha már gyümölcsről írtatok. Máskor meg gyertek a koncertre is, és vegyétek fel a hangokat! Ha pedig jövőre is lesz ilyen kurzus, a videótokra kellene a felhívásban hivatkozni, és még nagyobb lesz az érdeklődés!

Kedves mindegy, negyon örülünk, hogy a bő egy évvel ezelőtt készült, sok ellenérzést kiváltott első Fidelio-videótól eljutottunk odáig, hogy már tetszik a munkánk gyümölcse! köszönjük szépen

Hogy legyen képünk a mamáról, Yukari Shimanukiról:

Pardon: az említett japán mama brácsázik, hiszen a szóba hozott hangversenyen a Várdai István gordonkázott.

Ehhez a klassz filmhez csak gratulálni lehet: a hosszú videó éppen azt mutatta be, amit saját szememmel és fülemmel szerettem volna látni és hallani a nyílt napon, de egy kedves ismerőst éppen aznap temettek, így nagy örömmel néztem meg most a filmet.

Csak néhány idézet, hogy el ne felejtsük: "Itt egy baráti légkör alakult ki...", mondta Bársony Péter, később pedig az ötletgazda Baráti Kristóf beszélt az alig fiatalabb gyerekekről, akiket a zárókoncerten az előtérben kell hagyni. Erről a hangversenyről Várdai István már előre megmondta, hogy nagyon jó lesz, köszönhetően a helyszínnek is, míg a már szintén kész brácsista, és így rendszeresen koncertező Justin Lamy szintén gyönyörűnek és inspirálónak találta a helyszínt, aminek kiválasztása nagyon okos dolog volt. A bájos Stuller Júlia /a Julius női változata/ valószínűleg a kiváló hegedűs és tanár Stuller Gyula és japán csellista feleségének lánya. Utóbbiak nemrég Budapesten zenéltek.

Ahogy a remek mesterek életében is nagy szerepet kaptak a mesterkurzusok, úgy járultak hozzá nagy hozzáértéssel és alázattal ottani tanítványaik fejlődéséhez, amihez szintén csak gratulálni lehet!

Szerintem a várakozáson felüli érdeklődés /13 hegedűs, 7 csellista és 8 brácsista/ miatt ennek a kurzusnak nagy jövője lesz, amihez az egész 6 nap komolysága és a zárókoncert színvonala is bizonyítékul szolgált.

Utóbbira már eljutottam, és először a csak ott hallott nagy hallgatói létszám lepett meg, akik remek hangversenyt adtak a mestereikkel és két közreműködővel /Holics László és a nagybőgős nemtudomki/.

A vasárnap esti koncert - a rekkenő meleg miatt - nem a Visszhangdombon, hanem a Művelődési Házban zajlott az eredetihez képest rövidített műsorral, megfelelően a BK-idézetnek, hiszen az általa megszólaltatni tervezett Dubrovay szólóhegedűre írt darabja sem hangzott el egy Tihanyi-ősbemutató /pedig érdekes lett volna annak tihanyi helyszíne miatt/ és egy Prokofjev-mű mellett.

A lelkes tanulók, tanáraik és a két közreműködő az alábbiakat játszotta:

Bach VI. Brandengurgi versenye

Vivaldi 4-hegedűre írt versenyműve

Bach III. Brandenburgi versenye

Davidoff Himnusza

Britten Egyszerű szimfóniája

A pódium néha a végén már szűk volt, de a hangulat kitűnő, köszönhetően a felkészült csapatnak. A Kb. 110 hallgató megizzadt a nagy melegben, a zenészek pedig erősen dolgoztak is a húrjaikkal és vonóikkal, de ott nem lehetett volna gumipapucsban és rövidnadrágban stb. játszani.

Szóval: nagyszerű volt, és jövőre remélhetően még érdekesebb. Tihany egyedülálló, valóban méltó környezet ehhez a remek ötlethez és kitűnő megvalósításához.

Hogy élő zene is legyen, egy ugyancsak fiatal csapattal a Vivaldi-versenyt, idősebbekkel a Davidoff-művet, és templomi áhitattal a Britten-szimfónia 3. szép lassú tételét lehet meghallgatni,  amíg nem lesz az említett koncertről is felvétel.