Traetta : Armida - "Mori, sí mori o Dio"



Cinzia Forte (soprano)



http://www.youtube.com/watch?v=muXA0pSrS_E

Mit össze nem kalapálok, elhűltem, amikor ránéztem: "Don Jovanni":))))))) (Újabban vakon is gépelek, amikor máshonnan olvasok ki közben adatokat, számokat. Olykor a döbbenettől szóhoz sem jutok, hogy szavak helyett össze-vissza betűsorozatok állnak.:))))))

Most megfogtál.:(

Az atmoszféra. Hallgatni kell.

Nagyon érzékeny vagyok a zene alatti zajokra. A hajam szála égnek áll, ha csak valaki fészkelődik, zizeg a kezében a műsor papírja, bármi. Még szerencse, hogy a nyitány az előadás része lett.



Sajnos az Alceste és a Don Juan nincs meg, nem ismerem, így csak elraktározom ezt magamban. Marad a Don Jovanni. Mi adja az Alceste nyitányának tökélyét?

Nem a nyitány nem volt balett. Eredetileg arra szolgált, hogy alatta fogallja el a helyét a közönség. Később a programnyitány (Rameau) megjelenésével már egyértelmű funkciója lett, ami Gluck művészetében (Alceste) teljesedett ki. A mű alaphangulatát "in medias res" meghatározó szám. Az Alceste nyitánya egyúttal a zenetörténet talán legtökéletesebb ilyen darabja. Karakterében csak Gluck Don Juan-jának zárórésze múlja felül valamint a Don Giovanni nyitánya éri el ezt a szintet.

De a nyitány nem volt soha balett?



Szent igaz. Mindig mondom, hogy idiótákra ne pazatolják magukat, de sokan nem bírják megállni.:)))) Zsölény mondta egyszer, hogy a nők ebben találják meg a hivatásukat. Ez nagymértékben igaz is (mi mást csinálhatnának a teve két púpja közt - csak így tudom jellemezni szíves felvilágosításodat, hogy értelmileg a férfiak teteje és alja közé estünk), de sokan nem tudnak különbséget tenni, hogy agyilag ki előttük, ki mögöttük. Aztán akinek mögötte a helye, mi a fenének tuszkolja maga elé? Csakhogy egy gonddal többje legyen mindenkinek. (Szerintem sokkal több férfi jut olyan posztra, amire már alkalmatlan, mint amilyen ez az arány a nőknél.)

A csukány az a balett :))))))))

Hát a szépfiúk sikeréről annyit, hogy egyrészt mivel csúnya vagyok ebben nem nyilatkoznék, másrészt a feltörésükről többnyire a nők tehetnek :))))))))))))))

Pontosan tudom, Cleo, hogy állsz ehhez.:)))) Eddig egyedül Aguadót gondoltad derékig visszahantolni a választottaid közül a szűkebb zenei profil miatt. Több száz szerző közt ez nem rossz arány.:)))) Akkor se ütött a kezedre senki, csak úgy magadtól gondoltad visszadugni a rög alá.:))) Nem tudom, más reklamált-e nálad, nekem eddig minden szerző megelégedésemre szolgált, soha nem éreztem, hogy egyik vagy másik pofára esés, melléfogás, igénytelenség. 



Amit a "szellemi territoriális kényszeres tendenciáktól szenvedőkről" írsz nagyon igaz.:))) Közülük is a legérdekesebb mutáns, aki a tetejében felfelé törekvő, és   egyéb téren való (fél- vagy nagy)műveltségével vagy verbálisan alkalmas arra, hogy másokat a lekerekített véleményével megszédítsen, amitől azok még a vállukat is odatartják a kapaszkodáshoz. Ezek között is van egy legrosszabb: a szellemieket a külsejével ügyesen kipótló sikeres szépfiú.:)))) 



Az Ippolito első felvonása elején van egy zenekari nyitány, végén van egy mások nagy zenekari zárórész, "csukány". Azok hogy jöttek létre?

Köszönöm vörösbegy,



A zenei necrofil kihantolás legnagyobb ellenzője vagyok. Csak ha már meggyőződtem évek alatt egy életmű feléleszthetőségéről kezdem el reklámozni, de persze akkor a begyepesedett alapoknak is nekimegyek.

A "piti szerzők" kijelentés jellegzetes vonása a szellemi territoriális kényszeres tendenciáktól szenvedőknek. Elképzelik a standard (általuk birtkolható és még biztosan befogadható) repertoárt és inkább letagadják a többit, hogy ne folyjon szét a kezük között, világukat ne destabilizálja.



Így ugrunk azután a zenetörténetben Bachtól rögtön Mozartig. 

Az érdem szerinti sorrendet úgy általában én még annyira sem tudnám felállítani. Ám épp azt mondom, hogy ahány szempont, annyi sorrend lehet, és ez így szép.:)))

:)



Kösz.

Kékbegy kicsit cinikusnak tűnt. Viszont érdembeli sorrendek ügyében tájékozatlan vagyok.

Kedves Zsölény, kékbegy "rokony" két éve tette ezt a bejegyzést, talán azóta ő is meggyőződött arról, hogy Traetta nem "piti szerző"., akit "nem véletlenül hanyagoltak és hanyagolnak".:)))) Épp az Ippolitót hallgatom, és tekinthetjük büntetésnek, hogy ezt nálunk nem tűzik  műsorra. Az operaszerzők legjavával bátran felveheti a versenyt, fenséges áriák vannak benne. Elsősorban Cleónak, másodsorban Shílának évülhetetlen érdemei vannak, hogy ezeket a "piti" szerzőket "kihantolják". Derék sírásók:))))))

Épp arról beszélek, hogy nem keverlek össze. Rég tudom, hogy a fejedben nem fekete-fehér minden. Azt nem tudom, mikor milyen új szempont kedvéért fogod új tornasorba állítani a szerzőket.:))))

[17]



Kedves Kékbegy, ha százszázalékosan megbízhatnánk minden emberi kor ítéletében, talán elgondolkodhatnánk a teóriádon. De a gyanúnk azt súgja, sok embernek együtt, különösen ha manipuláltak, nem okvetlenül van igazuk.

A rajongókkal keversz össze :)))))))))) Azokkal, akik a negatív és pozitív hősöket úgy alakítják ki, hogy a számukra domináns tulajdonsághoz hozzáhamisítják a többit. A kép mindig összetett.

Mindig megleped a fórumot.:))))))) Szó kerül valakikről valamilyen apektusból, és vagy jót vagy rosszat mondasz róluk. Erre mindenki azt gondolja, Cleónak X-ről általában nagyon jó véleménye van, Y-ról meg általában véve lesújtó, és ha ez ütközik mások benyomásaival, ellenkezés támad. Aztán előkerül egy más aspektus, amelyben X és Y az előbbihez képest más értékelést kap. Élvezem, ahogy előkerülnek a mozaikdarabkák.:)))))))))))

Természetesen. A zenetörténet Wagner mellett legnagyobb színpadi lángelméjéről van szó. Ahogy ők ketten bántak a színpadi erőforrásokkal egyszerűen páratlan. Mondjuk az énekről mint olyanról egyiküknek se volt sok fogalma.

Lullynek tehát évülhetetlen érdemei vannak a táncbetétek, majd zenekari közjátékok kifejlődésében.

"Hallgatni kell őket."

Ezt éreztem én is.:))) Ezért este hallgattam Jommellit, főleg erre figyelve. (Sokat számít egy-egy szempont, ami kiemeli a zene egyes olyan vonásait, amire nem gondolnék.)