És persze egyáltalán nem haragszom, nincs miért:-)!

Kedves cleofide, én is nagyon örülök, hogy így "összeismerkedtünk" -lám mire jó egy cikk:-). Vörösbegy már régen nagyon ajánlott a figyelmembe és sejtettem, hogy tudunk majd eszmét cserélni. Szívesen mesélek a gyakorlati oldal buktatóiról és világszerte fölöslegesen meghozott kompromisszumairól és biztos vagyok benne, hogy rengeteget fogok én is profitálni elképesztő ismereteidből (erről itt már lett némi fogalmam:-)

Addig is jó munkát, én is visszavonulok, mert bizony jól sejtetted, eléggé érintett vagyok az ügyben:-). (persze ettől még nagyon örülök a kritikáknak, ilyen ügyekben nem vagyok sértődős és igyekszem objektív is maradni - persze ez nehéz:-))

kedves pandolfi,

Igazad van, duhos lettem es hevesen fakadtam ki, elnezest kerek.

De teny, hogy ha egy hangjegyet sem ismerek egy mubol, akkor az "eddig ugy gondoltak, hogy elveszett", "ujrafelfedezes" kifejezesek zenetudomanyi szempontbol minden alapot nelkuloznek. Lattuk Malgoire peldajan ez hova vezet. A cikk tuloz felhetoleg es Te valoban csak koncertet ajanlottal.

A regizene eloadasanak gyakorlataban bizony vastagon ramfer az istapolas, orulok, hogy kapcsolatba kerulhetunk, ha vegeztem a kritkakkal mindenkepp irok.

Es valoban van, amiben ugy erzem nem szorulok ra dolgokra, ilyen peldaul a muismeret, zenetorteneti es elmeleti kerdesek, de ezt Te is bizonyara mar atlattad es leszurted.

kedves cleofide! félreértés ne essék, olvastam néhányat a cikkeid közül és értékelem is őket, de szívesebben beszélnék inkább az előadói,szakmai részről. Ha hajlandó vagy leírni a maicímemre, mit gondolsz a régizene játszás céljáról és a korabeli hangszeres gyakorlatról, én is szívesen megosztom Veled erről a gondolataimat. Szerintem ez egy jó kiindulási alap lenne. Nyilvánosan nem szívesen tenném, a további félreértések elkerülése végett.

kedves cleofide!

Bocsánat, én továbbra is csak egy koncertmeghívót tettem közzé egy újságcikkből. Egy szóval sem állítottam, hogy Macek találta meg a zenei anyagot, ha félreérthető, talán a cikk írója fogalmazott rosszul. A szélhámosságot mindenképp kicsit erős szónak érzem, főleg, ha a korhű előadás kérédését  csakis "Vashegyi karnagy Úr" asztalának ítéled. Erre céloztam a fórumon uralkodó régizenei félreértések kapcsán is. De ezt szerintem tényleg nem itt kéne megbeszélni. Régizene ügyben szívesen adok tájékoztatást, bár úgy látom úgy érzed nem szorulsz rá:-). violinobarocco@gmail.com de természetesen a párbeszéd nem kötelező:-). Elnézést, ha megbántottalak volna, másképp nem tudom magyarázni az indulataidat, nem volt szándékomban...

A korhú előadás kérdése Vashegyi karnagy Úr asztala, gondolom ő szívesen válaszol a kérdéseire.

A régizene esetében mindannyian vevők vagyunk minden histórikusan előadandó munkára a legszélesebb definíciós merítéssel. Azonban, mivel egy régizene rajngónak általában évtizedek óta jelentős kollekciója van szóló és kamarazene terén, viszont a nagyszabású munkák most kapnak kellő financiális hátteret, ezért nem véletlen, hogy főként az operákon és oratóriumokon lelkendezünk, és Pandolfi szonátái nem csigáznak annyira. Mivel előbiek virágkora a XVIII. század, ezért a korszakon belül eltolódott a hangsúly. De kérem ez egy internetes fórum, ezen nevetni kell, nem a dühtől reszketni.

kedves pandolfi,

Felvezető mondatod, melynek során a szépség érvével söpröd le azt a tényt, hogy Macek egy darab hangjegyet sem talált meg az általad ajánlott serenata-ból, minősíti valószínű érvrendszered szilárdságát.

Vélhetőleg tagja lehetsz ennek a projektnek, másképp nem reklámoznál egy ilyen típusú szélhámosságot, amibe már Malgoire - akinek tudása mérföldekkel megelőzi Macekét - bicskája is beletört.

Macek számos produkcióját láttam, hallottam. Sőt saját magam is készítettem belőlük felvételt. Színvonalukról mindent elmond, hogy Caldara: Scipione-ja, ami fantasztikus zenei anyag, nem került fel az OperaShare-re, az előadás gyengeségei miatt. És nem véletlen, hogy az Argippo-t Európa leggyengébb lemezcége a Dynamic listázza.

Szóval lassan a testtel....

Szép dolog a kétség, de a zene még szebb!

Bocs, én csak egy koncertet ajánlottam.

Szakmai vitákra a fórum nem alkalmas szerintem, mivel súlyos fogalmi félreértések és tévedések uralkodnak benne a régizenét és főleg annak "korhű" előadását illetően.

Erős kétségeim vannak. Közismert, hogy az alábbi szerenátában - a korabeli források szerint - Vivaldi sikerrel hozta létre az olasz és francia stílus szintézisét, hiszen a mű születésének aprópója a francia uralkodónak történő gratuláció. Ezért minden jelentősebb monográfia központi támái közé tartozik az afölötti sajnálkozás, hogy a mű zenei anyaga elveszett. Jelen esetben a 30 évvel ezelőtti gyakorlatot követik, mikoris noha egy hangjegy nem került elő a darabból, de szövegrokonság alapján más operák áriáira ráfogják, hogy átvétel forrásai lehettek a rekonstruálandó műhöz. Ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy hol van itt a stílusszintézisre utaló gondos munka jele, ha Vivladi egy új hangot nem írt a műhöz, hiszen ez az egész rekonstrukció alapja. 

Másrészt láttunk már karón varjút. Malgoire több éves erőfeszítéssel, teljesen hasonló szövegelemzéses módszerrel rekonstruálta Vivaldi Montezuma c. operáját. Kellő hírt is vert neki, és lemezre is került bizonyítéknak az Astree-nál 1993-ban. Szerencsétlenségére 2002-ben, majdnem a teljes partitúra előkerült Ukrajnában. Természetesen első dolgom volt Curtis 2006-os felvételét összevetni Malgoire rekonstrukciójával. Várakozásomnak megfelelően egyetlen hang azonosság sem volt a kettő között...

Az Argippo esetében is csupán a zenei anyag 2/3-át találta meg Macek.

A szintén nagy svunggal beharangozott Andromeda liberata (2005) esetén pedig Talbot kimutatta, hogy mindössze egy ária származhat Vivalditól. 

Szóval lassan a testtel...

An unknown Serenata of

Antonio Vivaldi

to be

presented in Prague 7th Mai 2011

in the Czech Museum of Music

at 19.00

Antonio Vivaldi:

L´Unione della Pace, e di Marte

(The Union of Peace with Mars)

Jana Dvořáková, Veronika Mráčková Fučíková, Pavla Štěpničková,

The Baroque orchestra Hof-Musici, Szabolcs Illés (concert master),

directed by Ondřej Macek (harpsichord),

Stage direction and Baroque gesticulation by Zuzana Vrbová.

Harpsichordist Ondřej Macek best presented his intense interest in the

opera of Antonio Vivaldi in 2000, when he led his ensemble to perform the

contemporary world premiere of Orlando finto pazzo in the castle theatres

of Český Krumlov and Mnichovo Hradiště followed by the international

festival “Feste Musicali per San Rocco” in Venice. This piece was also the last

preserved Vivaldi´s opera not to have been performed in modern times. In

2008, Ondřej Macek spurred the interest of the cultural community and world

media with his presentation of another Vivaldi work, a recently discovered

significant part of the opera Argippo, written by Vivaldi for Prague and

supposed to be irretrievably lost. Macek’s reconstruction of this work saw

its world premiere in the Spanish Hall of the Prague Castle followed by other

performances in the Český Krumlov Castle Theatre, in Venice, and elsewhere.

The recording of the Venice performance was released on CD by the Dynamic

company of Italy.

Now the Baroque ensemble Hof-Musici shall present the premiere of another

Vivaldi piece, it heard only once at a single ceremonial occasion in 1727. This is

a specific type of Italian Baroque opera known as a serenata. The serenata is a

shorter encomiastical opera on an allegoric or mythologic theme, performed

when Baroque European feudal and aristocratic families hailed various

ceremonial events (name days, birthdays, weddings, etc.). Vivaldi wrote a total

of eight of such genres, but the music has been preserved to only three of

them.

The serenata L´Unione della Pace, e di Marte was performed in Venice in

1727 to honour the birth of the (twin) daughters of French King Louis XV.

The only preserved source that served to recognize this Vivaldi piece is

acknowledged as a libretto print stored in the Biblioteca Nazionale Braidense

in Milan; up to now, the music had been considered to be lost. A more detailed

study of the serenata’s text, though, brought about the realization that the

same individual arias were to be found in the autographs of other Vivaldi

operas. An analysis of the text showed that Vivaldi, undoubtedly pressed by

time to produce a work intended for one singular ceremonial occasion, made

generous use of his music to the arias of the operas Orlando and Farnace to

compose his serenata – at the same time, the premieres of these operas were

under preparation for the Sant’Angelo theatre in Venice. This discovery has

enabled the reconstruction of the work into the form that it was most likely

heard in Venice in September of 1727.

Kedves Cleo, nem vitatom el a kivételes hallásodat. A rejtvények megfejtéseiből is látszik hogy nagyon jó füled van.:)

Kedves ditta. Természetesen igazad van, hogy ez főként nem adottság hanem tapasztalat. De valószínűleg a kéziratot eddig tévesen értékelő, a korszakra specializált zenetudósoknak nálam nagyobb tapasztalata van ezen a téren. Más okot nem találván ezért pedzegettem a fül, így áttételesen az adottság kérdését.

Na de milyen fület? Elefántfül nem jó...:)
Annak a fülnek (a Tiédnek) azért hallani kellett ehhez jó néhány "előzményt" is. Így lehet csak k...a jó :))

És ismét és tényleg: Miért kellett ehhez Talbot? Mit tanítanak az Akadémiákon? Talán előbb fület kéne növeszteni?

Ma véletlenül (és nagy örömömre) belebotlottam Talbot Dixit Dominus-szal kapcsolatos nyilatkozatába amit a Goldberg magazinnak adott.

A cikk bevezetőjéből:

"Since the beginning of the twentieth century, when Vivaldi’s personal collection of music was miraculously discovered, only a handful of further works by the composer has come to light....The first item, a collection of arias from the opera La costanza trionfante (Venice, 1716), turned up in Bristol; the second, a Dixit Dominus dating from 1738, was identified in Dresden; and finally and most importantly, the score of Montezuma, an opera first performed in Venice in the autumn of 1733, reappeared in Berlin among the newly-returned treasures of the Singakademie."

Hát nem eltaláltam még az évtizedet is :)

Talbot releváns megjegyzései a művel kapcsolatosan:

"Actually, it would be difficult to confuse the two composers...Anyone who is familiar with the other psalms and the Magnificat from the 1739 cycle, as well as with the concertos written the following year for the Prince of Saxony’s visit, won’t find anything particularly unusual in this Nisi Dominus. This is galant rather than contrapuntal Vivaldi. But his use of three solo voices (one soprano and two contraltos) without choir, and of an assortment of no less than five instruments (viola d’amore, tenor chalumeau, violin in tromba marina, cello and organ) gives the piece a brilliance and a virtuoso character that are unparalleled elsewhere in Vivaldi’s work, except of course in the oratorio Juditha triumphans."

Egyszerűen k...a jó vagyok :))

Meghallgattam a Dixit dominus-t. Biztos, hogy Vivaldi írta, de érthető a felületes átvizsgálás táves konklúziója. Rengeteg Vivaldi idióma van benne, így nem kérdéses a szerzőség. Viszont számos gáláns manírt is használ. Ez persze csak annak szokatlan aki nem ismeri késői operáit. Tehát a mű csak az 1730-as években születethetett.

Kedves Zsölény, nem tudom. Ha megnézed a Yahoon a viva-Vivaldi fórumon vagy fél évig erre voltak ráizgulva. Elég zeném van Vivalditól, és ez a bosszantó fölhajtás, hogy őszinte legyek, teljesen rezisztenssé tett. Nem szalad el, lesz számtalan kiadása és valamelyik erőszakos cserepartner rám sózza valami JC Bach operáért. Pénzt biztos nem adok érte.

No, nem vártak sokáig. Cleo, milyen a darab?:)

http://www.deutschegrammophon.com/special/?ID=vivaldi-dixitd
ominus

Ez elég gyászos.