Kedves cleo, az összefüggés nem ennyire egyértelmű. A claydermanizmus fogyasztói minden politikai táborból kikerülnek, Bp-en pedig a klasszikus zenei koncertek közönségének körében túlreprezentáltak a (potenciális) szdsz-szavazók. Utóbbi megjegyzésemet kéretik kódoltnak tekinteni.

Miért? Azon sem vagy fennakadva kedves Kertitörpe, hogy ugyanezek, az MSZP-re a demokrácia védnökeként tekintenek.

Nem az agyhalottak, hanem az ezeket kihasználók mentalitása érdekes. Gondolom, André Rieu az üllős jelenet előtt az öltözőjében az arcába temeti a kezét.

Esetleg ordít, vagy épp hány...

Sajnos a manipuláció ott van, hogy az Andrét, hazai pályán Princess-t zabálók TÉNYLEG azt hiszik, hogy ők most komolyzenét hallgatnak.

Nem tudtam, kedves Zsölény, de talán az üllő jelenet szintjén ez már nem is sokat számít. Kvasztics Fedor és Senki Alfonz dicső múltjára sem kell már, hogy fény derüljön.

Biztos tudod, hogy Frans Brüggennél indult a karrierje.

Nagyon profi, nem...?

André Rieu-t is megnéztem! Hihetetlen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Életem egyik nagy élménye. Besz..rás!!!!!!!!!!

Tiszta Eötvös cirkusz!!!!!! Klasszikus zenebohóc!!!!!!!

Megnéztem ezt a Princess-t a YouTube-on. Állati jó! Tiszta Mekk Mester! 

Szereti a komondor

Ha a cica dorombol

Tul sok a hozzászólás, nem érdemes ezzel a témával foglalkozni!

csakhogy az (o)tromba nem alkalmas kürtölésre , esetleg az (o)corno... ;-(

Engem nem ez zavar. Az a különbség zavar, amit Clayderman és Gould vagy André és Scholl tekintete tükröz, ha lehet a két csoportot összevetni.

Én úgy szeretem a zenét, minden porcikámmal, hogy a hangforrás apró részecskékként magába szippant, felszív, majd a végén kiköp, persze átlényegülve. Gould-ot is behörpöli Bach zenéje a zongorába.

André csak magával, emberi kapcsolataival foglalkozik. Ez nem fér össze ezzel a hivatással, nem érti ezt a nyelvet. A művészet nem eszköz. Nem az van értünk, hanem mi érte.

Remélem érthető voltam. Éljen a verhetetlen Bach-Gould páros.

André Rieu-t ne bántsuk! Ő a kedvencem! :-))

A jelen esetben a claydermanok/andrérieu-k/vanessamae-k hazai (kis)pályára alkalmazott megfelelőjéről van szó. Jó ideje terjed a zeneileg tájékozatlan nagyközönség körében, hogy andrérieu hegedűművész, szegény Bocelli pedig OPERAénekes. Jóllehet nem azok, a média őket nyomja.

A jelen esetben a claydermanok/andrérieu-k/vanessamae-k hazai (kis)pályára alkalmazott megfelelőjéről van szó. Jó ideje terjed a zeneileg tájékozatlan nagyközönség körében, hogy andrérieu hegedűművész, szegény Bocelli pedig OPERAénekes. Jóllehet nem azok, a média őket nyomja.

Elvégre a Koccintós is bor, meg a nemes Chianti is. (Érdekes, hogy a hegedülő/zongorázó cicáknak/VX-nak stb.) mindig támad egy elkötelezett híve, aki a semmiből robban be, majd többé nem hallat magáról.

Én sem vagyok zenei szakértő. Viszont azt tudom ajánlani neked, hallgass bele az itt felsorolt, számodra nyilván ismeretlen előadók (Jaroussky, Giardino Armonico stb.) felvételeibe. Ha ezek után derengeni kezd valami, nem vesztél el.

Nézzétek el Andrénak, hogy nem tud énekelni, nem támaszt, bizonytalanul intonál, és fingja sincs a zenei formáláshoz. Lassan maga alá temeti a hype, nem tud még a szakmával is foglalkozni...

És minden időben költőnek mondták, aki annak tartotta magát, mégha időközben be is bizonyította, hogy tehetségtelen.

Hülye párhuzam: a tizennyolcadik században azt nevezték költőnek, aki kiadott életében egy verseskötetet, amiben benne volt az életműve, Horatius nyomán ódák, elégiák, episztolák, dalok stb. műfaji/tematikus csoportokba rendezve. Az volt a költő, aki meg tudta mutatni, hogy minden klasszikus regiszterben meg tud szólalni.

A romantikától kezdve - abcúg Schelling! - azt a nyikhajt is költőnek nevezték, aki már kiadott 15-20 érzelgős kalapanciát.

A romantika óta már akkor művésznek hívnak valakit - abcúg zsenikultusz! -, ha még csak szeretne az lenni.

kedves esztibeszti,

Ne haragudj, de nem látod meg ezekben az emberekben azt hihetetlen lefojtott gőznyomást, energiát, amit talán évtizedek óta kordában tartanak. Amiről beszélsz egy olyan szituáció, amikor úgy tűnik, hogy az egész patológiás folyamat konszolidált formában megfelelő kerékvágásba kerül. Ha ilyenkor állítanak az ember elé újabb gátakat, akkor kitör. Ez agressziót szül, ha hölgy, ha úr az illető egyaránt, bár a teljesen extrovertált, nárcisztikus perszonopátia miatt végülis egykutya. Nem ér ennyit az egész, az igazi értékekre kell koncentrálni. Csak hát az a gond, hogy aki türelmesebb az többnyire kevésbé extrovertált, így kevesebb a felhajtás is körülötte.

Nem kell itt a TV2 vagy az RTL klub közönségével konszenzusra jutni. Nekik is megvannak az igényeik vélhetőleg ők meg jót röhögnének rajta, hogy az otthoni TV-m 15 éves, képcsöves ITT-Nokia. De legalább a formai-1-ben a Ferrarik nem húznak maguk után piros csíkot rajta.